Nem könnyű most okosnak lenni.

Tavasszal kicsit könnyebb volt dönteni, valójában nem is mi döntöttünk. Kiállt a kormány, az operatív törzs, beállt az IKEÁ-s kaspóba minden áldott nap és megmondta a tutit. Mi itt családilag aránylag elhittük/csináltuk, amit mondanak. Önkéntes karanténunkból csak kéthetente vezetett ki egy kis napfény, amikor a szintén karanténban élő nagyszülőket meglátogattuk egy pár napra a Gárdony-Dinnyés-Agárd bermudaháromszögben. A pár napos családi hígulás után aztán elintéztük a nagyon halaszthatlan dolgokat maszkban és újabb kéthetes karantén következett. Talán 3 vagy 4 mikrociklus ment így le, mire nagyságrendileg elment az első covid karika. Mondtuk helló.

A Plandurance edzőtáborokkal sem volt reggelig tartó brainstorming, mindenki elfogadta, megértette, hogy nem tartjuk meg őket.

Most viszont ki kell állnom és el kell nektek mondanom:

Boccs srácok, nem lesz Plandurance edzőtábor. 

Távolról indítok, beszéljünk a tükör hatalmáról.

Kiyosaki szerintem aránylag feledhető és durván túlhype-olt Gazdag papa, szegény papa önfejlesztő könyve nagyságrendileg nem ér egy garast sem, de ez a rész talán kivétel:

“A japánok háromféle hatalomban hisznek: 
A kardban, az ékszerekben és a tükörben. 
A kard jelképezi a fegyverek hatalmát. Amerika milliárdokat költ fegyverkezésre, ezért lehet a világ vezető katonai hatalma. 
Az ékszerek a pénz hatalmát jelképezik. Van némi igazság a mondásban: Emlékezz az aranyszabályra: akinél az arany, az alkotja a szabályt. 
A tükör az önismeret hatalmát jelképezi. 

… Az emberek jelentős többsége a pénz nem ismerése folytán hagyja, hogy a pénz uralkodjon felette és rettegésben tartsa. Maguk ellen fordítják a pénz hatalmát. Ha használták volna a tükör hatalmát, megkérdezték volna maguktól: „Van ennek értelme?” Sokan a tömeg után mennek ahelyett, hogy belső hangjukra, a bennük szunnyadó bölcsesség szavára hallgatnának. Azért tesznek valamit, mert mások is azt teszik.”

Edzőként sokszor feladatunk a sportolókat saját maguktól megvédeni, most nekem a Plandurance egyik vezetőjeként sem lehet más a feladatom: megvédeni a sportolókat akár saját maguktól is. 

Én ebben a helyzetben úgy tudok tükörbe nézni, illetve évek múlva úgy fogok tudni tükörbe nézni, ha nem leszek részese annak, hogy ez a betegség egy általunk felügyelt programon fertőzzön, hogy a sportolóink vigyék haza éppen a betegség célcsoportját jelentő 60-70-es szüleiknek. Lehetek puhapöcs, lehetek naiv, lehetek bármi, bárki szemében. Nem zavar. Nekem így tiszta.

Nem látunk, nem láthatunk tisztán. A vélemények, ellenvélemények, összeesküvés-elméletek tömege kap szárnyra naponta. Azt érzem, hogy a jelenlegi intézkedések pont azokat csapják arcul, akik az első körben fegyelmezettek voltak és példásan követték az Ikea kaspóból jövő napi iránymutatást. Azt gondolom, hogy most a pénz hatalma, a gazdasági érdekek győznek. Az egyén magára marad és ismét az van, amit ezerszer írtam már. Senkinek nem érdeke, hogy téged, meg az egészségedet megvédje. Hiába játszik mindenki orosz rulettet körülötted, neked kell felnőtt, felelős döntéseket hozni. 

Nekem ilyenkor segít, ha hátra lépek kettőt és megkérdezem magamtól:

Miért is csinálom ezt? Miért futok? Miért sportolok?

Azért, hogy egészséges maradjak, hogy örökké éljek plusz egy napig, vagy legalábbis a halálos ágyamon azt tudjam mondani magamnak, hogy Ok, Gergő, ez van, de te mindent megtettél.

Én a magam részéről most azt gondolom, hogy tök nem érdekel semmiféle pénzügyi szempont, nem érdekel semmiféle jogi kiskapu, meg felhatalmazás. meg felelősség tologatás. Én nem fogom kockára tenni sem a saját családom, sem a Plandurance futók családjainak egészségét egy edzőtábor miatt: 

Nem lesz idén Plandurance edzőtábor.

“…Azt mondják, a legtöbb ember jobban fél attól, hogy a nyilvánosság előtt beszéljen, mint a haláltól. A pszichiáterek szerint azért félnek oly sokan a nyilvános felszólalástól, mert valójában a kiközösítéstől, az önmagukért való kiállástól, a kritikától, a kitaszítottá válástól rettegnek. A másságtól való félelem a legtöbbeket megakadályozza abban, hogy újfajta megoldásokat keressenek problémáikra. Ezért állította tanult apám, hogy a japánok a tükör hatalmát tartották a legnagyobbra, hiszen az ember csak akkor szembesül az igazsággal, ha belenéz a tükörbe.”