Na kérem, véget ért az Ultrabalaton, tudom, hogy egy atomvillanás volt ez a hétvége, de most kell venni a hosszú, tömött sorokban a mély levegőket és lassan már tiszta fejjel az őszi szezon versenyeire koncentrálni. Akárcsak a hétvégén, kicsit kifújni magad és menni tovább, vár rád a következő megmérettetés! Mi is megyünk tovább a múlt héten megkezdett cikksorozaton töretlenül. Az
előző részében mutattunk neked három olyan futót, akiknek sikerült lerövidítenünk a fejlődési utat, ők nem ragadtak fel egy fejlődési platóra, és akárhogy is sikerült neked a hétvége, talán érdemes átfutnod neked is a múltheti posztot. Három olyan futót választottuk, akik más és más edzettségi állapotban kerültek hozzánk, de mindhárman nagyot tudtak előre ugrani.
Richter Berni egy év alatt 8 perces, másfél kilométeres futóból vált 6 perc alatti félmaraton futóvá.
Stokinger Zolinak csupán másfél év kellett, hogy egy 2:20-as félmaratonból 44 percet(!) faragva 1:36-os félmaratonista legyen, míg
Simon Edina fél év alatt 41 percet javított a maratoni idején és ha már ott volt, egyből meg is nyerte első – Olivérrel közös – maratonját.
Olivérrel sokat beszéltünk arról, hogy
mi a franc lehet annak a hátterében, hogy vannak futók, akik ki tudják hozni magukból a bennük rejlő potenciált, míg
mások úgy ragadnak bele egy tempóba évekig, mint a legyek a légypapírra. Tolják bele a kilométereket a lábukba, munka és család mellett is rójják a kilométereket, de nem tudnak kitőrni. Mi lehet ennek az oka, mi lehet a háttérben?
Leültünk és megpróbáltuk neked összefoglalni azokat a hibákat, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nem tudod magadból kihozni a benned rejlő potenciált!
Koncepció, terv nélküli, összevissza készülés, túl gyors tempóban futsz
Sok futó akkor fut, amikor akar és olyan tempóban amilyenben akar. Nincs semmilyen rendszer és nincs semmilyen tudományos háttér, csak az érzések és harc az egoval. Ez aztán oda vezet, hogy
a futók többsége rettenetes hibákat követ el az edzések során, kifejezetten e
llene dolgozik azoknak a szervezeti rendszereknek, amik ahhoz kellenének, hogy a hosszú távú versenyeken jobban szerepeljen. Elképzelés, ritmus, tudatosság nélkül, csak úgy érzésre. A futás így is adhat boldogságot, de a fejlődés lehetőségét kizárhatjuk.
Általános, internetes, e-mail-es edzéstervek alapján készülsz
Az internet hatalmas forrás, találsz megoldást cikket, videót szintre mindenre (is). Természetesen telis-tele van edzéstervekkel futáshoz is, kezdőknek, haladóknak, kicsiknek és nagyoknak. Úgy íródtak, hogy
mindenkinek jó legyen és ezért gyakorlatilag biztos, hogy nem igazán jó senkinek sem, és számodra sem lesz optimális. Nem tudja, hány éves vagy, mióta futsz, milyen sportmúltad van, honnan jössz, milyen az edzettséged, milyenek a szervezeti adottságaid. Ha általános edzéstervek alapján készülsz,
nagyon-nagyon sok lehetőséget hagysz kihasználatlanul. Futsz, de nem fejlődsz optimálisan. Úgy is annyi időt szánsz a futásra, gyűrőd a kilométereket ebben a melegben is.
Biztosan belefér ez a sok elfecsérelt edzés és felesleges kilométer?
Valójában nincs is edződ, nincs kitől kérdezni
Ha általános, vagy internetes edzésterveket követsz, nincs kapcsolatod az edzővel, pont olyan, mint Menszátor Magdolna. Tudod, hogy létezik valahol, de nem ismersz senkit, aki valaha is találkozott volna vele, de ami a legfontosabb:
nem tudsz vele beszélni, nem tudsz neki kérdést feltenni az edzéseiddel kapcsolatban. A futás élettana, az energiapótlás, a folyadékháztartás kontrollja, a sérülések elkerülése mind-mind olyan témakör, amik
szakemberrel történő egyeztetés nélkül külön-külön is kritikusak lehetnek egy-egy versenyen. Persze lehet, hogy tengernyi szabadidőd és jártasságod van és tudsz ezekben a témákban kutakodni, de rengeteg egymásnak ellentmondó cikket, kutatást fogsz találni. Az edző hiánya kihat a magabiztosságodra is. Készülsz egy versenyre és
tele vagy bizonytalansággal és ezernyi kérdéssel, de nincs aki megnyugtat. Ennek eredményeként tele frusztrációkkal téblábolsz majd a rajtban és nem pont a legfontosabb percekben nem fogsz tudni magadra és a futásra fókuszálni!
Nincs kontroll, lanyhul a motivációd, leves
Ha edző nélkül futsz,
nincs kontroll, nem figyel senki, nincs rajtad egy külső tekintet, aki figyeli az edzéseket és a futók egy részénél sajnos az edzések így szépen lassan elkopnak, vagy rövidülnek, vagy “éppen ha kedvem/időm van” státuszba kerülnek. Abból pedig nem lesz fejlődés! Vannak futók persze, akiknek nincs szükségük edzői felügyeletre ahhoz, hogy szépen csinálják a kiírt edzést, de mi azt tapasztaljuk, hogy ők vannak kevesebben.
A futók többségének értéket jelent az, hogy monitorozza egy edző a futásait. Edző nélkül fennállhat az aluledzettség veszélye! Kicsit olyan ez, mint mikor azt látjuk, az iskolások biztosabban megcsinálják a házit, ha tudják, hogy ellenőrizni fogják, mint mikor úgy tudják, hogy a tanár néni nem fogja számonkérni azt.
A kontrollálatlan edzések veszélyesek, a sérülések és betegségek mindig visszavetnek
Amerikai felmérés szerint
a kezdő futók 70%-a három hónap után feladja a futást. Elkezdesz futni és hétről-hétre látod, hogy gyorsabb, fittebb vagy. Végre megtaláltad a kiutat az életedet eddig gúzsba kötő stressz, túlsúly ellen. Minden egyes edzésen jobb vagy, mint eddig, minden edzés egy újabb siker, újabb rekord. Nem tart vissza senki és a lelkesedésed és a sikerélmény újra és újra edzésre inspirál, nincs aki visszafog, nincs aki kontrollálja azt, hogy a
bevitt edzésingerek olyan határok között mozogjanak, amik valóban a fejlődésedet szolgálják. Ugyanígy probléma lehet, ha a nem megfelelő terhelés miatt folyamatosan nyűgösnek, nehézkesnek érzed a sportot és egyre nehezebben veszed rá magad, hogy kimenj futni, hiszen a szervezeted folyamatosan túlfárad.
Pontatlan intenzitások, fogalmad nincs, hogy mi is kellene csinálnod
Követsz egy edzéstervet, de az csak a távolságot adja meg, vagy ami a leggyakoribb, hogy az intenzitást csak olyan felületesen, ami alapján f
ogalma sincs senkinek, hogy mi a francot is kellene csinálnod. Ilyeneket látsz az edzéstervben, hogy pl. “lassú futás”, “gyors futás”. Ez mi a franc?
Nem precíz és nem is egyénre szabott, ráadásul szegény lúdtalpas futó azt se tudja, hogy most akkor mit csináljon…
Milyen lassú, milyen gyors, milyen tempós? Ezekről nem kapsz az általános tervekben infót. Ennek eredményeképpen csak növeli a bizonytalanságaidat és szinte biztos, hogy nem a számodra megfelelő intenzitású mozgást fogod felvenni, aztán hagyod a francba az egészet és ahogy szoktad pont egy kicsivel gyorsabban futsz, mint ahogy kellene és aztán meg nem fejlődsz semmit. Képzelj egy receptet, amiben nincsenek mértékegységek és nincsenek pontos számokkal kifejezett instrukciók! Könnyedén önts vizet egy tálba, majd intenzíven adagolj hozzá sót. A liszt mennyisége legyen egy kicsit kényelmetlen, de aztán megint könnyedén önts hozzá vizet… Ugye érted?
A te szervezetedre szabott pontos instrukciók és mértékegységek nélkül a siker a futásban is elképzelhetetlen!
Más valaki edzésterve alapján futsz
Meglátod egy cikkben, hogy Szilvi, vagy Józsi milyen edzéseket fut, ha nekik működött, neked is így kell, én is ettől leszek jó futó – gondolod. Rossz, rossz és rossz! Ha
megpróbálnád Kipchoge edzéstervét, lemásolni még nem tudnád a 2:03-at maratonon, de még a versenytársainak sem ez lenne az ideális felkészülési terv. Egyszerűen, mert minden ember más és más edzést igényel még hasonló felkészülési szinten is, ugyanazon távra készülve.
Na ok, de akkor mi a megoldás?
Szóval van itt baj, nem kevés, de ne csüggedj,
holnap Olivér készül majd egy olyan cikkel, amiben megmutatja majd lépésről-lépésre, hogy hogyan tudod ezeket az akadályokat könnyedén legküzdeni és egyszer és mindenkorra kiebrudalni őket. Már ha van ilyen szó, hogy kiebrudalni.
