Foglakozni kell a kajálással
Jaja, ez van. Nem lehet ezt másképp mondani, nem akarlak becsapni, fontos edző és sportolója között az őszinteség.
Imádom, hogy futsz és tudom, hogy valahol mélyen már te is imádod, hogy rávettelek erre az őrültségre. Tudom, hogy ott vagy a monitor másik oldalán és pár hét alatt más lett az életed, már érzed egy kicsit, miről beszélek, amikor a futásról beszélek. Újra mosollyal és büszkén ébredsz, tartasz valahova, magad mögött hagytál valamit. (Ezt nem érti más, csak mi, akik már voltak mélyen, akik már annyiszor elindultak és csúsztak vissza, akikhez annyian és annyiszor beszéltek már magasról.)
Most végre felfelé tartasz és egyre magabiztosabb vagy, és végre újra úgy ébredsz, hogy arcodra kiül egy mosoly, úton vagy, edzésterved van, sportoló vagy! Összefirkált naptáradba bekerültek a futások, kalkulálsz vele, számítasz rá, ha el tudnál menni egy szebb és koronátlan időben egy kuponos wellneszhétvégére a csajoddal/pasiddal, akkor már bepakolnád a futócipődet és a pulzuspántodat is.
Erre most itt vagyok és már kattog is a kezemben rázás közben a piros színű festék spray, amivel gondolataid falára írom:
Itt az idő, hogy foglalkozz a kajálással.
Én kérek elnézést
Tudom, hogy a fogyni is szeretnél és most itt az idő, hogy erről beszéljünk, de előtte hadd mondjak valamit. Egy kutatás szerint egy testsúlycsökkentő programban résztvevőket vizsgáltak és azt találták, hogy csupán 20%-kal voltak eredményesebbek azok a résztvevők, akik a diéta mellett a testmozgásukra is figyeltek. Mit jelent ez? Azt, hogy ha fogyási céllal követed a Gömbvillám programunkat (vagy bármilyen más edzéstervet, applikációt, videó tréninget) akkor valójában 80%-kal sikeresebb lennél, ha az étrendedre is figyelnél…
Miért nem mondtam az elején?
Mert nem hiszek abban, hogy egyszerre két legyet kellene üldöznünk. Abban hiszek, hogy akkor térjünk rá a diétára, akkor foglalkozzunk az étrendünkkel, ha már futóként gondolsz magadra, ha már beépült az életedbe. Azt mondják, hogy 21 nap kell egy szokás bevéséséhez, most mi a 42 napon is túl vagyunk.
Három dolog, ami nekem segített a kajával kapcsolatban:
#1 Még Dunakeszin laktam, amikor elfutottam Vácig és a rohadék órám rohadék kijelzőjén megjelenő rohadék kcal fogyasztás kevesebb volt, mint az, amit azon a héten bevittem őszibarackléből. Azóta nem nagyon iszom gyümölcslevet. A futás arra nagyon jó, hogy tesz egy értékrendszert a fejedbe, hogy megér-e egy a túró rudi egy félórás, órás futást. Persze még akkor is dönthetsz úgy, hogy igen 🙂 de akkor már tudatos, adatok alapján való döntés, nem ugrás a cukorfelhőbe ejtőernyő nélkül.
#2 Nem kell drasztikusnak lenned magaddal, nekem elég volt az igazán durva kilengéseket és extrém hülyeségeket kivenni, de ugyanúgy ettem mindent. Csak pl. kétnaponta ettem mekiben (McRoyal menü nagyban + 1 McRoyal szendvics a végén leszorítva egy csokifagyis öntetetes almáspitével).
#3 Ha már tudatosság. Senki sem véd meg, csak magadra támaszkodhatsz. Az élelmiszeripar tele van csúsztatásokkal, ferdítésekkel, áligazságokkal. Nincsen egyetlen szereplő sem, aki meg fog téged védeni attól, hogy a hülyeséget tömd magadba. Nem érdeke senkinek a te egészséged, neked kell tanulnod, figyelned, olvasnod ahhoz, hogy valóban jó döntéseket tudj hozni. Jó hír: ez a tudás, tanulás és a tudatos választás megmarad és utána már nem veheti el tőled senki. Ha megtanulod, hogy mit, miért és mikor, akkor nemcsak a saját egészségedet, de a családod egészségét is jó irányba tudod fordítani.
