Ezer végén égetjük a gyertyát. Mindenhol ott akarunk lenni és mindenben, amihez nekifogunk, minimum kurva jók akarunk lenni. Hiszen ha már csinálunk valamit, akkor legyen faszántos. Ez egészen addig működőképes is, amíg egyedül vagy, kutyád, macskád külföldi tanulmányúton van, vagy olyan sikeres vállalkozó vagy, hogy már mások dolgoznak helyetted és neked felszabadul némi időd, amit énidővé tudsz konvertálni. (Ezen dolgozom én is, már látom is, hogy 49 és fél év múlva talán majd reálisan megvalósul.)
Női szerepek
Aztán itt vannak a nők. Ők nem a saját jószántukból égetik két végén a gyertyát, hanem valahogy összeragasztott az élet, meg az össztársadalmi megegyezés 6-8 gyertyát sérelmükre és kaján vigyorral meggyújtotta mind, hogy aztán kényelmes karosszékből nézze, hogy melyik lány hogyan birkózik meg egyszerre a nőnek levés, anyának, dolgozónak levés, barátnőnek levés, szeretőnek levés és most itt a futónak levés feladatával.
Elnézegetem a női sportolóim TrainingPeaks edzéslátogatási adatait és általában elszégyellem magam. Három- meg négygyerekes anyukák, tele zöld edzésekkel. Munka, házimunka, gyereknevelés, iskola, óvoda, bölcsi, digitális oktatás, home office, meg az isten nyila, de ha kell, akkor reggel 5-kor kelnek, vagy (amikor még lehetett) éjszaka futnak. Sokadjára látom, hogy amit egy nő kitűz maga elé, azt megcsinálja. Ha kell, akkor évekig mindent annak rendel alá, beilleszti, logisztikát, pénzt, paripát, fegyvert csatasorba állit és megcsinálja.
Mit tudunk mi, pasik segíteni?
Biztos látjátok ti is, tele vannak a futópályák, tele vannak a futóversenyek a lányokkal. Jó ez nekünk, hogy ez így van, ezer szempontból. Nincs is más dolgunk, minthogy a magunk módján támogassuk őket, segítsünk a logisztikában, oldjuk meg a gyereket és vegyünk most egy virágot, igen, támogassuk most az egyszer a virág maffiát, de ha kérhetem, akkor ne vágottat.
