Mit is takar ez az elnevezés? Egy verseny, egy kihívás. Ismerkedem az ország hegységeivel. Terepfutóként szeretem felfedezni a külföldi nagy magasságokat, de nem árt itthon is szétnézni, mert egy-egy rész, nagy meglepetéseket rejthet. A pécsi Mecsek a Nyugati-Mecsek része. A városból felnézve a hegyre láthatod magasodni azokat a csúcsokat is, amelyeket érintett az útvonal. Misina, a TV-toronnyal, a Kis-Tubes és a Tubes, a maga 611 méteres magasságával.
Tehát a Tubes a legmagasabb pont, amit a verseny útvonala érintett. Az Ultra megnevezés zárójeles volt, mivel egy 12 órás, körözős versenyről van szó, ahol a résztvevő eldönthette, hogy hány kört szeretne futni. Reggel 6 és este 18 óra között állt rendelkezésünkre minden, hogy fussunk, amennyit szeretnénk. Egy kör 12,2 km hosszú volt és 418 méter szintemelkedés volt benne. Nagyrészt egy felfelé és egy lefelé szakaszra bontható. Persze közben volt benne néhány kisebb hullám, amikor a nagy felfelé töretés közben ki tudtad lazítani a lábaid, fel tudtad rázni magad. A lefelé is épp annyi emelkedőt tartogatott magában, hogy amikor már azt érezted, hogy a combjaid szétfutottad, kaptál egy kevés másfajta terhelést.
Nekem aznapra 8 kör jutott a Tubesen
Minden kör valami másról szólt. Vagy adott, vagy elvett, vagy tanított, vagy alázatra nevelt, vagy csak nyugalmat adott nekem.
1. Kör, bemelegítés és pályabejárás: reggel 6 órakor már toporogtam a chippel a kezemben, s vártam, hogy indulhassak. 4 perccel később már úton voltam. Az út rögtön emelkedett, pár lépés és letért az aszfaltról, s köves úton haladtam felfelé. Lazán futottam, ébredeztem valójában. Nagyon néztem az órámon a tracket, illetve a jelzéseket és a jelöléseket, hogy ne tévesszek. Ez az első kör, valójában a bemelegítés történt és a pályabejárás. 2 kilométeren át meneteltem felfelé, nem túl meredeken, végig tudtam futni. A pulzusom viszont nem stimmelt. Az órám nem azt mutatta, amit kellett volna. Lassítottam kicsit, de továbbra sem egyeztek az adatok és az érzések.
Nem akartam elfutni, hisz az elején voltam és az egész nap előttem állt. 12 órára kellett tartalékolni. 6,2 km a csúcsig az emelkedés, ebben volt három kisebb kíméletes szakasz, amikor lejtett picit vagy épp kisimult az útvonal, és lazulhattam.
A pulzusom itt sem akart nyugodni az óra szerint. Próbáltam az érzéseimre, a légzésemre figyelni. Két éve gyakorlom, hogy milyen pulzus alapon futni, ismerem az érzést, hogy mi az, ami nem az alap pulzusom határa. Nyugtáztam, hogy minden rendben van a tempómmal, az órám nem mér jól és haladtam tovább az úton. 42 perc alatt érkeztem meg a Tubesre. Onnan lefelé kellett futni. Az eleje egy nagyon kanyargós szakasz volt, ahol fel sem tudtam igazán gyorsulni, mert azt éreztem, hogy kisodródok. Utána egy hosszú egyenes rész jött, majd megérkeztem a játszótérhez, ahol a kút után még 2 kilométer volt lefelé. Nem találtam elsőre, hogy merre is vezet az út, majd felfedeztem a rózsaszín szalagokat és vágtáztam is át a téren, egyenesen a célállomásig meg se álltam. 1:13:13. Az első köröm ideje.
2. Kör, csak én és az erdő: mivel a pulzusmérés nem jött össze, a rajt-cél helyszínen hagytam a pántom. Ha nem tudom használni, feleslegesen ne is szorítsa a mellkasom. Elfogadtam, hogy a felfeléket okosan kell megfutni, s akkor nem lesz gond. Így is történt. Szinte percre pontosan ugyanazzal a részidővel érkeztem meg a fenti ponthoz, majd a lefelé is ugyanúgy sikerült. Fél perccel futok jobb időt, de azt is azért, mert most tévesztés nélkül mentem végig. 1:12:58 lett a köridőm.
3. Kör, amit egy ultrán ne csinálj: A depózással elment 1-2 perc, ez már ennek a körnek az idejébe számítódott. Majd elindultam. NedyBali és Bence csatlakozott hozzám erre a körre. Megbeszéltük, hogy ha már jól be voltam melegedve, ezt a kört kicsit meg lehet nyomni. A lábaimban ekkorra 24,4 km volt. Elindultunk. Éreztem, hogy picit erősebb a felfelé, mint a másik két körben, de nem feltétlenül gondoltam eltúlzásnak. A srácok mentek, nagyon nyomták, én meg követtem őket. Itt volt a hiba a rendszerben. Ha én aznapra 100 kilométernyi futást terveztem, akkor nem savasíthatom el az izmaim a második negyed elején, mert azzal megölöm az egyenletes kör terveim. Azt nem tudhatom, hogy a korábbi jól bevált taktikám meddig működhetett volna, mert itt borult a terv. Jó tempóval mentünk felfelé, két percet faragtunk a felfelé időmből, ami a 6 kilométerre vetítve egészen sok, főleg ha az időzést is hozzá veszem a rajtban. Majd a lefelén is ugyanúgy jött hozzá 3 perc mínusz. Olivértől még a verseny előtt üzenetben megkaptam, hogy a lefeléket ne fussam szét, mert azzal a lábaim szétverem, ha csapatom nagyon. Ez járt a fejemben, miközben pontosan az ellenkezőjét tettem ebben a körben. Azt magyaráztam magamnak, hogy nem lesz gond, mi gond lehetne. 1:08:52-vel fejezem be a 3. kört.
4. Kör, visszaüt a mohóság: gyors kulacs csere, magamhoz vettem a géljeim és mentem. A taktikám az volt, hogy egy kézi kulaccsal futottam, mivel elegendő kút és egy frissítő pont állt rendelkezésemre az út során, hogy ennél többre ne legyen szükségem. Illetve vittem magammal két gélt. Az elsőt megettem az út elején, amikor lassan felfelé kocogtam, a másikat pedig kb 40 perc elteltével, mielőtt megérkeztem volna a fenti ponthoz. Ott még vettem magamhoz egy-egy szelet banánt és szilvát, ez nagyon jól esett, és ez kitartott a célig, ahol a saját depom várt. A “visszaüt a mohóság’ viszont nem a frissítésemre értendő, hanem az előző elfutott körömre. Bizony, ott túlfutottam kicsit magam, s ezt meg is éreztem rendesen. A fele szakasz is lassabb lett, az emelkedő sem ment olyan tempóval, és a lefelé sem. Jól éreztem magam, de nem tudtam, nem volt jó érzés ennél jobb tempót felvenni. Így 1:22:55 alatt tettem meg ezt a kört.
5. Kör, meleg van a Mecsekben: egyedül futottam egy újabb kört. Néha találkoztam egy-egy túrázóval, futóval felfelé, akik karján ott volt a chip, ami az enyémen is lifegett, s tudtam, hogy ők is ugyanazt az utat járják, mint én. Ilyenkor egy hajrá és biztatást kijárt, majd mindenki ment tovább a saját tempójában. Igyekeztem egyedül haladni, mert ilyenkor megkaptam mindazt a terepfutástól, amit annyira szeretek. A nyugalmat, a békességet, a csendet, a természet befogadását. Voltak kirándulók és túrázók az útvonal egy-egy részén, sokan látogattak a kilátókhoz, de alapvetően kellemes magányosság volt végig. Egyre többet álltam meg hűteni magam az úton. Felfelé volt egy kút 1,5 km-nél, ott a csap alá feküdtem konkrétan, aztán felfelé locsolgattam is magam a kulacs vízzel, majd a fenti ponton ugyanezt tettem. Lefelé jövet a játszótérnél is volt egy kút, ahol szintén vizeztem magam. Jól esett, kellett a folyadék, meleg volt. Az erdő adott némi árnyékot, és hűs érzést, de érződött, hogy a hőmérséklet 30 fok körüli. Ezt a kört a kutas megállók miatt, és mert már az előbb említett 3. Kör hibáit szenvedtem, 1:27:53 alatt tettem meg.
6. Kör, az órám meghülyült!: 61,5 km-nél jártam, amikor csippant és elsötétült az órám kijelzője. Kikapcsolt. Frászt kaptam. Próbáltam újra indítani, de nem sikerült. Közben telt az idő. Megálltam, majd haladtam tovább. Már csak sétáltam, nehogy felbukjak, miközben próbáltam életre kelteni az órám. Szerencse, hogy addigra már ezt az útvonalat kanyarról kanyarra ismertem és navigáció nélkül is boldogultam. Az óra bekapcsolt, de nem talált gps jelet. Már-már feladtam, és mentem anélkül, majd jó 20 perc elteltével, meg kb 2 kilométerrel később végre zizzent egyet, hogy talált jelet. Újraindítottam a futás rögzítését. Nem tudom mi történt, próbáltam nem erre figyelni, de azért jól bezavart a gondolataimba, s a koncentrációmba ez a történés. Szóval kb 15-20 percet veszítek ezzel. A fenti pontot elhagytam és beért Bence. Onnan együtt mentünk vissza a Tettyére. Jól esett a társaság, mert elterelte a gondolataim az órámról, meg hogy mi is történhetett. Nem azon matekoztam, hogy megmaradt-e a trackem, meg hogy a mérés milyen. Futottam egy jó lassú kört, 1:42:13.
7. Kör, ezt még megfutom, ahogy jól esik: NedyBali velem tartott erre a körre. Jól éreztem magam, az előző kör kicsit pihentető is volt. Végig beszélgettünk, ami azt jelenti, hogy egyébként erőm és energiám is maradt még. Nem vittük túlzásba a felfelék megfutását, a frissítőponton is megálltunk csemegézni, majd mentünk tovább. Tudtam, hogy az időbe még egy kör fog beleférni, ezzel a céllal futottam itt és értem vissza 1:28:15 alatt, ezzel letudtam 86,2 kilométert.
8. Kör, az utolsó köröm a Tubesre: fejben elfogadtam és nyugtáztam, hogy az volt az utolsó felfelém és lefelém. 2 óra 20 perc volt a szintidőből, tudtam, hogy abba bőven beleférek. Elengedtem kicsit magam és teljesen lazára vettem ezt a kört. Amolyan búcsúzás is volt ez a Mecsektől egy kis időre. Bence eljött velem erre a körre, de előre figyelmeztettem, hogy nagyon laza lesz. Ott futkorásztam egész nap. Végre ki akartam élvezni. Megálltam a sípályánál és lenéztem a tájra. Kisétáltam a Kis-Tubesre, megnéztem a másik oldalát is a Mecseknek. Nem siettem és nem aggódtam semmin. Tudtam, hogy van időm. A frissítőponton beszélgettem, megköszöntem az egész napos bíztatást, és kedves szavakat, mert sokat jelentett, amikor beestem a pontra megmászva azt a 6,2 kilométert és 400 m szintet. A lefelén se siettem már. A cikk-cakk részben sem száguldoztam, csak amennyire jól esett. A lábaim picit éreztem a lefelétől és megtett távnak köszönhetően, de az a tempó kellemes volt. Amikor láttam valami szépet megálltam és szétnéztem. Beszélgettünk egész úton, összegeztem a nap történéseit és jó érzések töltöttek el. Az utolsó lefelét megfutottuk és beértem a célba, az utolsó köröm 2:08:21 lett. Ezzel valójában szinte kihasználva a rendelkezésemre álló időt, 98,4 km-t teljesítettem, 11:44:40-es célidővel.
Források:
