A túledzés egy nehezen megfogható dolog, létezik egészen enyhe, és egészen durva változata is, attól függően, hogy mennyire időben észleljük, és hogyan kezeljük. Túledzeni magad nem csak fizikailag tudod, hanem pszichikailag is.

A fizikai túledzést sokkal könnyebb elcsípni, mert érezhető testi tünetei vannak. Az esetek többségében konkrétan fáj! Sokszor és sokat beszéltünk már a sportsérülésekről, túlterheléses sérülésekről, és ezek következményeiről: ITT, ITT és ITT. A túledzés sok tényezőtől függ, a legtöbbször persze a nem megfelelő edzéstervezés, nem ideális edzésmunka hatására jön elő, de persze sokat számítanak az egyéni adottságok, fizikai állapot, testtömeg, sport előélet, vagy pusztán a szervezet egyéni terhelhetősége, sérülékenység. A megoldás minden esetben ugyanaz, enyhe tünetek esetén pihentetés, de ha nagy lelkesedésünkben ráedzettünk, és akár immobilitásig feszítettük a húrt, akkor orvos. Megelőzéséhez kezdő sportolók számára a legbiztosabb módszer, ha edzésterv szerint készülünk, és persze a legideálisabb a személyre szabott edzéstervezés, de manapság már elérhetőek a komolyan megtervezett közösségi edzésprogramok is. Hamarosan induló Akadémiánkon például ilyet kínálunk, ahol Lőrincz Olivér, a világ egyik legeredményesebb állóképességi trénerének segítségével, tudományos alapossággal összeállított edzéstervvel készülhettek.

A pszichikai túledzettség sokkal nehezebben megfogható dolog, mert nincsenek feltétlenül fizikai tünetei, bár ez sem elképzelhetetlen. A sportoló mentális állapota, felkészültsége nagyban meghatározza az edzésmunkát, annak hatékonyságát, és persze a versenyeken való részvételt is. A túledzés kialakulása nagyon sokrétű, nagyban kihat rá a magánéletünk, munkánk, de persze az is, mit szeretnénk a sporttól, mik a motivációink, és milyen siker, vagy kudarcélményeink vannak.

A pszichikai túledzés egyenes következménye a túlzott leterheltség miatti fáradtság, teljesítményünk csökken, nincs kedvünk edzeni. Ez egy normális önszabályzó folyamat, a szervezetünk határait tologatva gyakran találkozhatunk vele. A nagyon lelkes sportoló könnyen belefut komolyabb motivációs válságokba. A megoldás ilyenkor, hogy tartunk egy pár pihenőnapot, hagyjuk, hogy fizikailag és szellemileg regenerálódjunk, és újra jó kedvvel, motiváltan folytathassuk az edzésmunkát. Előfordul az is, túl sokat foglalkozunk a futással.

Minden futó ismeri azt az érzést, amikor egész nap a futás jár a fejében, elemezzük az eredményeinket, böngésszük a netet futás témakörben, új cipőt böngészünk. Az egyoldalú gondolkodás persze egy idő után sok lesz, és túllövünk a célon. Fontos, hogy legyen más elfoglaltságunk, tudjunk elvonatkoztatni a futástól, mert a kevesebb néha több, ugyanúgy, mint a testnek, a szellemnek is szüksége van regenerálódásra, más gondolatokra, hogy mindig egészséges arányban tudjunk futni, és ne zsigereljük ki magunkat sem testileg, sem szellemileg. A regenerálódás a fejlődés szerves része, pihenés nélkül a szervezetünk vagy így-vagy úgy, de kompenzál, és romlani fog a teljesítményünk. Pihenjünk tehát tudatosan, és építsük bele az edzéstervünkbe a pihenőnapokat, keresztedzéseket, és akár a passzív regenerálódást. Olvassunk, aludjunk vagy tegyünk bármit, ami nem futás.