Ezen edzésnél az alap-állóképesség melletti fő betét a rövid anaerob intervallok, melyek célja az erőfejlesztés és a koordináció javítása. Ezen intervalloknál a pulzus irreleváns, időben túl rövidek ahhoz, hogy elérjék a terheléshez tartozó szintet. Ezért szubjektív érzetekre kell hagyatkozzunk. Az erőbedobás az ismétléseknél erős, de közel sem maximális, egy tízes skálán 7-8 körüli. Az ismétlések közötti pihenő elégséges ahhoz, hogy újult erővel futhassuk a következő nehéz intervallt. Ezeket a rövid erős részeket, amennyiben külön nincs definiálva, lehet síkon, vagy emelkedőre is végrehajtani. Törekedj az odafigyelt, rendezett, dinamikus futásra.
Ez a feladat a hosszútávfutók egyik leggyakrabban alkalmazott edzéstípusa. Célja az alap-állóképesség fejlesztése, a szív hatékonyságának javítása, a zsírmobilizáció javítása, a mitokondriumok számának növelése, működésük optimalizálása, a mozgáshatékonyság fejlesztése, a monotóniatűrés fejlesztése. Ezt az edzést fáradtan, vagy pihenten egyaránt lehet és hasznos lehet alkalmazni. A lassú izomrostokat terheljük, melyek a hosszútávfutás legfontosabb izomrostjai. Itt, a terhelés közben, amolyan “kifutok a világból” érzete kell legyen a futónak. Jóleső intenzitás, könnyű légzés, beszélgetős tempó és egyáltalán nem fárasztó érzések társuljanak mellé. Az egyáltalán nem nehéz érzet az edzés végére elérheti a jólesett, ezért elfáradtam érzetet, de hozni kell tudni teljesítményesés nélkül az edzés egészét. Bár a terhelés könnyű, az edzés hosszára való tekintettel szénhidrát frissítésre szükség lehet. Ennél a feladatnál kezdőknél akár síkon is, gyakorlottabbaknál emelkedőn teljesen normális a belegyalogolás. Általában egyedül érdemes végrehajtani, mert a társak könnyen elhúzzák erősebb terhelés felé a tempót és akkor már a kivitelezés sérül, az edzés hatékonysága romlik.
Ennél az edzésnél az alap-állóképesség intenzitás mellett fő feladatként rövidebb, maraton intenzitás közeli terhelésű intervallok láthatók, rövid könnyű, aktív pihenőkkel. Cél általában a szervezet alap-állóképességnél erősebb terhelésintenzitású feladatokhoz történő előkészítés. A gyors izomrostok már bekapcsolódnak a munkába, így a szénhidrát-anyagcsere is fokozottabb lesz. A terhelés intenzitása, hossza, az ismétlésszám és a pihenők olyanok, hogy a végrehajtás nem jelent érdemben fokozódó fáradtságot, kellemesen intenzív erőbedobás érzettel jár. Amennyiben külön nincs meghatározva, az erősebb szakaszokat lehet síkon, vagy emelkedőn is futni, de lejtőre ne essen.
Ezen edzésnél az alap-állóképesség melletti fő betét a rövid anaerob intervallok, melyek célja az erőfejlesztés és a koordináció javítása. Ezen intervalloknál a pulzus irreleváns, időben túl rövidek ahhoz, hogy elérjék a terheléshez tartozó szintet. Ezért szubjektív érzetekre kell hagyatkozzunk. Az erőbedobás az ismétléseknél erős, de közel sem maximális, egy tízes skálán 7-8 körüli. Az ismétlések közötti pihenő elégséges ahhoz, hogy újult erővel futhassuk a következő nehéz intervallt. Ezeket a rövid erős részeket, amennyiben külön nincs definiálva, lehet síkon, vagy emelkedőre is végrehajtani. Törekedj az odafigyelt, rendezett, dinamikus futásra.
Ennél az edzésnél fő feladat az alap-állóképesség edzése, melyet rövid, de annál intenzívebb betétekkel tagolunk. Ezen betétek célja a monotónia megtörése, illetve a rövid intenzívebb stimulusok által az állóképesség további építése. Ezen rövid részek alkalmával a gyors izomrostok bekapcsolódnak a munkába, de érdemi terhelést nem kapnak. Mind az alapozás második felében, mind a hosszabb versenyek előtti időszakban megtalálhatják a versenyzők a feladataik között.