Loading...
  • View Larger Image
Szerző: Moós Gergely

Igazi hős

Már csak egy hét van a tavaszra kiszemelt igazán csodálatos főversenyemig. A para éppen most fordult be a sarkon, nem biztos, hogy jól láttam, mert csütörtök reggelenként viszik az utcánkból a szemetet az FKF reggeli hősei. A kukásautó egy kicsit takarta a kilátást, de szerintem a para volt, aránylag messziről megismerem már. Ilyenkor szokott jönni és sugdolózik a fejemben:
– Már csak egy heted van hülyegyerek, fogod te ezt bírni? Hogy fogod Misi seggét végigtolni? Végiggondoltad te ezt?
– Lófasz tudja, hagyjál már!

Hát igen, a Spuri Balaton Szupermaraton nem véneknek való vidék, nem annyira móka és kacagás, mutatom mire gondolok, de ne ijedj meg:

Napi szakaszok:
– csütörtök: Siófok – Fonyód 48,45km
– péntek: Fonyód – Szigliget 52,9km
– szombat: Badacsony – Balatonfüred 43,6km
– vasárnap: Balatonfüred – Siófok 51,3km

Na és ha még ez nem lenne elég, akkor tényleg az van, hogy addigra éppen hét hónapos #MoósMisit is tolni fogom úgynevezett futóbabakocsi segítségével, aki majd a teljes testsúlyával – nincs 8 kiló a csávó – ránehezedik az aszfaltra.

Egy dolog nyugtat csak meg egy kicsit. 2016 tavaszán már legyűrtem valahogy. Akkor is úgy érkeztem a siófoki rajthoz, hogy a para ott ült teljes testsúlyával a fejemen, de négy nap múlva úgy jöttem el a Balaton partjáról, mint egy igazi hős, mert mi másról is szól a futás? Minden áldott nap kihajt valami minket, hogy megmutassuk magunknak, meg a világnak, hogy van bennünk egy másik ember, egy kibaszott igazi hős, ahogy a költő mondja:

Én nem bírom fékezni magam,
Én hős akarok lenni,
Én nem bírom fékezni magam,
Nekem nem kell helyette semmi!*

Első nap

Nagy királyság, hogy legyűrtem már ezt a szörnyet, nagyságrendileg tudom, hogy mire készüljek. Emlékszem, hogy ez első nap még lubickoltam, világoskék matracommal felfeküdtem a flow-ra és az csak vitt 48km-t. A fülemben Bill szólt, a király és még dugni is elfelejtettem, ami nem okos általában sem, de egy futóversenyen kifejezetten fostalicska döntés, amikor tök feleslegesen szemben futva a mezőny mellett mosolyogva bandukolsz vissza az ellenőrző pontra, hogy összeszedj pár potyakilométert. Persze ők mosolyognak, te bandukolsz.

Olvasd el 2016-os beszámolómat az első napról

(Picsába, most látom, hogy 49km feletti távot futottam 5:10 alatt… Kurva jó voltál Gergő, kurva jó voltál!)

Második nap

A második nap a BSZM király szakasza, ippeg csak egy hangyafasznyival van 53km alatt, de azért, hogy érezd a törődést, Péter Attilát a befutókapulufival felültetik a szigligeti vár legmagasabb ormára és onnan szórja szerte-széjjel a hangjának a hullámait. Nem tudom mondtam-e már, de a második posztomból most eszembe jutott, hogy rettenet királyság, hogy a BSZM szakaszain Tour de France időfutam-rendszerben indítják a futókat, magyarán az első szakasz eredménylistája alapján indítják a futókat, ha valaki egy perccel előtted áll összetettben, akkor azt egy perccel előtted fogják indítani. Ha megelőződ, akkor megelőzted összetettben is. Ez a dolog, kihozza belőled az állatot, fenevad vagy, egy ragadozó.

Olvasd el Te is a második szakaszról elkövetett teljesen kortalan és még ma is időtálló 2016-os beszámolómat!

Harmadik nap

Nem akarok hazudni, főleg magamnak nem. A harmadik szakasz maga a pokol. Az első nap lefutod a maraton feletti távot, ok. A második rajtjában már arra gondolsz, hogy okok, ez nem lesz annyira fasza élmény, mint tegnap, érzed a lábadban a tegnapi maratont, meg a reszlit, de elindulsz és csak a vége felé éred el azt a pontot, hogy nagyon felpofoznál valakit, legfőképp saját magadat, amikor a kanapén ülve rákattintott a kibaszott nevezés gombra. A harmadik szakasz rajta viszont maga a pokol. Harmadik reggelen állsz be a többi marha közé megint, lábadban már a több mint száz km ordibál veled féktelen haragban, hogy üljél már le a tévé elé és tedd be újra a Harcosok klubját, vagy bánjafasz, hogy mit, csak egy dolgot ne tegyél: ne fuss! És akkor te leszegett fejjel csak elindulsz és már a negyvenhatodik centiméternél azt érzed, hogy na, igazuk volt szegény kis dühös kilométereknek a lábadban. Le kellett volna ülni egy kicsit, olvasni, rejtvényt fejteni, megtanulni kötni, gyereknek kellene valami szép sál. Bármit kellene csinálni, csak futni nem. Ebben a hangulatban telik ez a csodálatos és felejthetetlen 43,6km. Azóta is eszembe jut ez a szakasz, ha a futóéletem nagy szopásaira gondolok, meg-megállva. Olvasd el, mit írtam három éve, én most nem mertem…

Negyedik nap

Felébredsz reggel. Fáradt vagy, kifacsart az élet, meg a BSZM, fáj mindened. Körmeid már kicsit más szögben verik vissza a beeső nap sugarát, izmaid már beletörődtek abba, hogy menthetetlenül hülye vagy, nem akarsz semmi mást tenni, nem lehet más célod, csak hogy tönkretedd őket. Te büszkén feszítesz a legszebb ruhádban és mosolyogva beállsz az utolsó, rövidke 49km rajtjához. Itt ma már mindenki hősként tér haza, olyan emberként, aki legyőzte, megölte a fenevadat. Minden méter örömfutás, az első szakasz után ismét felfekszel a flow-ra, tolod neki, nem érdekel már semmi, holnap már nincs szakasz, holnap nem kell futni. Holnap már hős leszel. Igazi hős, egy kibaszott igazi hős.

2016-os beszámolóm a negyedik napról.

*Európa Kiadó: Igazi hős

Férj hozzá midnen tudásunkhoz

  • 18 órányi szakmai videó
  • 480.000 karakternyi szakmai poszt
  • Csak klubtagoknak szóló cikkek

Lépj be a belső körbe

  • 20 hetes PREHAB videósorozat a sérülések elkerülése érdekében
  • Zárt facebook csoport, csak klubtagok részére
  • Vásárlási kedvezmények partnereinknél
  • Zártkörű események csak klubtagok részére