Loading...
  • View Larger Image
Szerző: Varga Szabolcs

Jelentem a Tour de France csütörtökön tényleg elkezdődött!

Alaphilippe sárgában, Sagan zöldben, Wellens pöttyösben. Így kezdődött a 4. szakasz a Touron, amit Reims és Nancy között rendeztek 215,5 km távon. A szakasz sík, az előrejelzés sprinterbefutót ígért. A forgatókönyv a sík szakaszokhoz hasonlóan szokásosan indult: az első kilométereken szökés alakult ki három résztvevővel: Yoann Offredo, Frederik Backaert és Michael Schar. A szökés előnye az ötvenedik kilométerre három és fél percre nőtt, melyet a mezőny tovább nem engedett növelni.

Itt, ha megengeditek pár gondolat erejéig megállnék. Amennyiben követitek az országúti kerékpárversenyeket, akkor biztos gondolkoztatok rajta, hogy mi motiválja azokat a versenyzőket, akik sík, egyértelmű sprintereknek kedvező mezőnyhajrát ígérő szakaszon szöknek, hiszen itt van a legkevesebb esély arra, hogy a szökés hazaérjen. Talán itt egyik legfontosabb motiváció a kerékáros csapatok azon elvárása, hogy minél több időre képernyőre kerüljön versenyzőjük, ezáltal reklámozva a csapat szponzorait. Gondoljátok el, hogy ez a szakasz több mint 5 órán keresztül zajlott és ebből több mint 4 és fél óra volt a szökési idő, melynek felében egészen biztosan a szökést mutatta az Eurosport. A másik indok, az taktikai jellegű. A versenyeken sokszor láthatjátok, hogy azok a csapatok állnak előre és viszik a tempót, akiknek a végjátékban van emberük, akikkel a győzelmet meg szeretnék szerezni. Amennyiben a szökésbe sikerül az egyik domináns csapatnak az emberét becsempészni, úgy annak a csapatnak nem kell tempót mennie, mondván a csapattaguk szökésben van ezáltal pihenhetnek a hajrára. A harmadik indok, pedig az a mezőnyből érkező nyomás, miszerint szökésnek márpedig lennie kell J  A verseny első egy órája, amíg el nem megy a szökés mindig kaotikus: folyamatosak a támadások, nyughatatlanok a  versenyzők. Amikor a mezőny számára a megfelelő szökés elmegy, akkor a mezőnyben megnyugszanak a kedélyek. Visszább vesznek a tempóból, és ilyenkor nincsenek támadások. Ez egészen addig tart, amíg utol nem érik a szökevényeket. A mezőny leghatékonyabb fegyvere a szökés ellen az a tempómenés, ami a mezőny számára sokkal kevésbé fárasztó, mint egy szökés nélküli szakaszon a támadásokat állandóan kontrollálni folyamatos megindulásokkal. De soha ne feledkezzünk meg a szökevények győzelmi motivációjáról, aminek sík szakaszon nagyon minimális az esélye, de sokaknak így is több, mint ha a főmezőnnyel érkezve sprinten próbálnának szerencsét.

Visszatérve a negyedik szakaszra. A szökés igen sokáig tartotta magát, hiszen Schar 16,5-km-re a cél előtt megpróbálta a lehetetlent, betámadva a szökevénytársait egyedül szeretett volna hazaérni. Azonban a papírforma győzött, így a mezőny 11-km-re a befutó előtt megfogta Őt. Egy kósza támadást a mezőnyből Lilian Calmejane (Total Direct Energie) azért megpróbált, de 6 másodpercnél messzebbre nem jutott a mezőnytől. Ezt követően a hatalmas tempót diktáló sprintervonatoknak jött el az idejük. A végén a legjobban a korábbi olasz bajnoknak, többszörös Giro és Tour szakaszgyőztesnek, Elia Viviani-nak (Deceuninck-Quick Step) jött ki a lépés, aki nagyon sokat köszönhetett felvezető embereinek Max Richeze-nek és Michael Morkov-nek. A második helyet a norvég korábbi Paris-Robuix győztes Alexander Kristoff húzta be.

Az ötödik szakasz

Az ötödik szakasz Saint-Dié-des-Vosges és Colmar között zajlott 175 km-es távon. A szakasz 4 kategorizált emelkedőt tartalmazott. Négy szökevény – a pöttyösért harcoló Tim Wellens (Lotto-Soudal), Mads Würtz Schmidt (Katusha-Alpecin), Simon Clarke (EF Education First) és Toms Skujins (Trek-Segafredo) szemelte ki a szerdai elzászi szakaszt, melynek utolsó harminc kilométere két komolyabb emelkedőt is tartalmazott. Az utolsó előtti hegyen a Trois-Epis-en kezdődött a verseny. Itt több sprinter is végérvényesen is búcsút mondott a végső sprintnek, saját tempóban gruppettót alakítva haladtak a cél felé. A szökevénycsoportot több részletben sikerült utolérni, Skujins-t 22 km-re a cél előtt sikerült befogni. A szökés Tim Wellensnek volt a leggyümölcsözőbb, hiszen további pontokat sikerült szerezni a pontversenyben, ezzel megőrizve a pöttyös trikóját. 7 km-rel a vége előtt Rui Costa, a korábbi világbajnok betámadta a mezőnyt síkon, ám jelentős előnyt nem sikerült felépítenie.  A végjátéban jött a mezőny, és jött Sagan, aki zöldben lehajrázott mindenkit. Mögötte Van Aert lett a második és Trentin a harmadik. Az összetett esélyesek, mindannyian szépen megérkeztek a főmezőnnyel, hátrányba nem került senki.

A hatodik szakasz

A hatodik szakasz nehéznek ígérkezett. Nagyon nehéznek. Hét kategorizált emelkedőn, összesen 4000 méter szintkülönbség várta a versenyzőket, és ha ez mind nem lenne elég az utolsó emelkedő a La Planche des Belles Filles utolsó egy kilométere a maga 15-20%-os  meredekségével, murvás talajon feladta a leckét a versenyzőknek. De nézzük sorba mi is történt a csütörtöki napon. A szakasz elején 14 versenyzőnek sikerült megszöknie a főmezőnytől. Köztük a hegyi pontvadászat jelenlegi első helyén lévő Tim Wellens-nek és csapattársának Thomas DeGendt-nek. DeGendt egyértelmű szándéka az volt, hogy segítse Wellenst a pöttyös trikó megőrzésében, mely újfent sikerrel járt. De ott volt a szökésben, az idei Giro legjobb hegyimenője, Giulio Ciccone is, aki a nap részét virtuális sárgában töltötte. A szökevények legnagyobb előnye 8:30 volt, ami bíztatónak ígérkezett számukra. Az utolsó előtti emelkedő előtt Thomas DeGendt a szökevényspecialista belga betámadta társait, azonban a Col de Cehvreres 3,5 km-es átlag 10%-os (max 18%) emelkedőjén úgy érezhette magát mintha falnak rohant volna. Lábai szinte megálltak a 18%-on meredeken, így szökevénytársai könnyen utolérték az emelkedőn. A mezőnyben is sokaknak rosszul esett ez az emelkedő, köszönhető a meredekségnek, illetve az élő legenda Alejandro Valverde tempójának köszönhetően. A 7 kilométer hosszú Planche des Belles Filles-en sokáig a Movistar (és Valverde), majd az Ineos illetve az FDJ vezetett, de Landát leszámítva nem volt igazán komoly támadás. Hiszen mindenki az utolsó egy kilométerre tartogatta magát. A szökevények közül ekkor még ketten Teuns és Ciccone elől voltak. Az utolsó 500 méteren Alaphilippe megindította igazi, szívből jövő romantikus támadását sárga trikóban. Sajnos kicsit talán túl korán. Az utolsó 100 méterre nagyon elfáradt, így Geraindt Thomas utolérte Őt, aki Alaphilippe támadását követően hagyta ott a mezőnyt. A szökevények utolsó két tagját nem sikerült utolérniük, így szakaszt Edward Theuns nyerte, Giulio Ciccone előtt, aki hatalmas meglepetésre 6 másodperces előnnyel átvette a sárga trikót Alaphilippe-től. Az összetett esélyesek közül Geraint Thomas jött meg elsőként, őt Pinot követte, Quintana 7, Fugslang, Bernal, Porte és Landa 9-9 másodpercet kapott a címvédőtől. Az összetett esélyesek közül sokan megszenvedtek ezzel az emelkedővel és többen is jelentősebb időhátrányba kerültek, többek között Bardet és Nibali is. A teljes lista Alaphilippe-hez viszonyítva az alábbiak szerint alakult a szakaszt követően: Bennett: +41”, Thomas: +43”, Bernal: +47“, Pinot: +52“, Kruijswijk: +58”, Urán: +1‘09“, Fugslang: +1’13”, Buchmann: +1’16”, Más: +1’17”, Yates: +1’18”, Quintana: +1’35”, Landa: +1’37”, Martin: +1’40”, Nibali: +1’50”, Porte: +1’50”, Valverde: +2’49”, Bardet: +2’51”

 

A hatodik szakasz után a trikók alábbiak szerint alakultak:

sárga: Giulio Ciccone

zöld: Peter Sagan

pöttyös: Tim Wellens

fehér: Bernal Egan

Kedden jövök a hétvégi eseményekkel!