Loading...
  • View Larger Image

Optikai pulzusmérő használata a futásban

Sok helyen olvashattok teszteket, összehasonlításokat különböző gyártók pulzusmérő óráiról. Biztosan bennetek is felmerült már a kérdés, hogy mennyire pontos a csuklón való (optikai) pulzusmérés. Abban mindenki egyetért, hogy sokkal kényelmesebb és kevésbé macerás megoldása ez a módszer a pulzusmérésnek. Ha nincs pánt, akkor eggyel kevesebb eszközt kell magunkkal vinni, illetve a pánt által okozott dörzsölődés, szorító érzés is teljes biztonsággal elkerülhető. Ezek a mindenki által elfogadott és egyértelműen pozitív tulajdonságai az optikai mérésnek.

A pulzusmérő eszközök évről évre egyre fejlettebbek és az órákba is egyre több hasznos funkciót pakolnak bele. Az a tendencia figyelhető meg, hogy az okosórák folyamatosan törnek be a sportóra piacra, a sportórák pedig egyre okosabbak, egyre több, hétköznap is használható funkciót kapnak.
De mi a helyzet a pontossággal, megbízhatósággal?

A kérdés megválaszolása előtt nézzük meg a két mérési módszer közti különbséget, mert ez nagyban segíteni fog, ahhoz, hogy megértsük, miért van nehezebb dolga a csuklón mérő eszköznek.

Optikai (csuklón) mérés:

Az óra hátulján, ami a bőrünkkel közvetlenül érintkezik, található több optikai LED és photo-dióda szenzorok. A technológia elnevezése photoplethysmogram (PPG). Ezek megvilágítják a bőrünket, és érzékelik az ereinkben áramló vér dinamikájából fakadó fényvisszaverődés és elnyelődés mértékét. Ezután az óra szoftvere egy algoritmus segítségével a vér „lüktetéséből” következtet a szívritmusunkra. Ez a mérési módszer nagyon érzékeny az óra elmozdulására sport közben, bőrtípustól, érhálózattól és az óra felhelyezési helyétől függően változékony pontosságot mutat. A megbízhatóságot növeli az óra szoros felhelyezése, de ez a viselési komfortot csökkenti.

Mellkaspántos mérés:

A legelterjedtebb módszer, amit a hetvenes évektől használnak a pulzusmérő órákat gyártó cégek. A mellkaspánt a testünkre helyezést követően elkezdi érzékelni a szívveréssel járó elektromos ingerületeket. Ezért is fordulhat elő, hogy ha nem megfelelően nedvesítjük be a mellkaspántot futás előtt, akkor addig nem mér megfelelően, amíg nem kezdünk el izzadni. A vizes/izzadt mellkaspánt megfelelően vezeti az elektromos jeleket, így teszi lehetővé a pontos mérést. Ennél a mérési módszernél a gyártók is azt szokták vállalni, hogy közel EKG pontosságú mérést tudnak elérni.  Próbáljátok ki, érdekes, ha a pánt két oldalát egy-egy kézzel megfogod, akkor is méri a pulzusod, de ha ráállsz ugyanígy bal-jobb oldalra figyelve, úgy is működik.

Mit lát az edző, milyen értékből mire következtet?

A TrainingPeaks, Strava, és más felület sem jelzi külön, hogy az adott edzés mérése melyik módszerrel történt. A pulzusgrafikonon, azonban általában meglehet különböztetni a két módszert egymástól. Az optikai mérés esetében gyakran sokkal „tompábbak” a kilengések és egyenletesebbnek tűnik a görbe még, akkor is, ha voltak sebességkilengések a futásban. Egy olyan edzésen, amikor intervalok váltják egymást, az a tapasztalat, hogy az óra késve követi le a pulzusváltozást.
Az egyenletes tempójú, síkon végzett futás esetén az ezzel járó egyenletes pulzust könnyebben tudják az optikai szenzorok is lekövetni, itt nagyobb eséllyel kapunk jó eredményt.

Ugyanígy előfordulhatnak a hirtelen pulzus „beszakadások”, vagy tüskék, sőt, van, hogy fent ragad irreálisan magasan a pulzusérték, ezek az optikai szenzoroknál gyakoribbak, mint a mellkaspántok esetében.

Mind sportolás közben a futót, mind az elemzést végző tréner munkáját nehezítik a pontatlan adatok. A technológia fejlődik, valószínű rövidesen lesznek annyira megbízhatók az optikai mérők, hogy maga a gyártó is ajánlani fogja ezeket precíz munkavégzésre. Egyelőre főképp fitnesz felhasználásra tervezik az optikai eszközöket. Az a tapasztalatunk több száz fős sportolói mintát elemezve, hogy 30% azon sportolók aránya, akiknél odafigyelt használat mellett elfogadható a mérésminőség optikai mérés esetén. Ez nem egy meggyőző mérték, így egyelőre a futóinknál nem javasoljuk az optikai mérés használatát.

Hibás mérések persze mellkaspánttal is elfordulhatnak. Vannak stabilabb és gyengébben működő pántok, sőt tapasztalatunk azt mutatja, előfordul, hogy van, akinél egyik pánt sem akar működni rendesen, sokat kínlódik a pántokkal, de olyan is van, akinél minden pánt mindig jól működik. Vélhetően a bőr ingerületvezetése, vagy morfológiai differenciák az okai ennek.

A pánt megfelelő működésében a leggyakoribb hibák a következők:

  • nem jó a jelátvitel a nem elég nedves pánt miatt
  • nem megfelelő jelátvitel az elkoszolódott pánt miatt
  • a sportfelsők mikroelektromos feszültséggel töltődnek mozgás közben, ez zavarja a mérést
  • elmozdult a pánt, túl alacsonyan/ túl magasan/ fejjel lefelé van felhelyezve
  • merül a mellkaspánt jeladójában az elem, ezért sokszor rosszul mér, vagy megszakad a jel az órával
  • használatból eredően elkopott, elromlott a mellkaspánt a benne lévő érzékelők hibásan veszik a jeleket. A pántok ritkán bírnak többet két évnél, a benne lévő elemek egynél.

Példa, amikor nagyon valószínű, hogy hibás mérésről van szó:

A sportoló egyazon héten futott közel azonos sebességgel, ugyan azon az útvonalon, teljesen más pulzus értékkel.

Optikai mérő működési elve: