Loading...
  • View Larger Image
Szerző: Varga Szabolcs

Váratlan szél és szakaszgyőzelem, ez történt hétvégén a Tour de France-on

Pénteken, július 12-én került sor a 7. szakaszra, mely Belfort és Chalon-sur-Saone között zajlott 230 km-en keresztül. A profilját tekintve sík szakaszról beszélhetünk, mely egyértelműen sprinterbefutóval kecsegtetett.  A szökésbe két versenyző, Stephane Rossetto és Yoann Offredo került be, akik egészen az utolsó 12 km-ig harcoltak az elemekkel, mígnem a mezőny utolérte őket. A verseny folyamatos pofaszélben zajlott, az üldözésben a Jumbo-Visma, Deceuninck-Quick Step és a Lotto-Soudal csapatai vállaltak szerepet, hiszen ezek a csapatok sprinterei voltak legérdekeltebbek a véghajrában. A szakasz tempója nem volt gyors, sőt inkább lassúnak mondható. Ez megszokott a háromhetes körversenyek esetén, ilyenkor a mezőny kicsit kifújhatja magát az előző szakasz megpróbáltatásai után és felkészülhettek a másnapi szakasz nehézségeire. A szakaszt klasszikus sprintfelvezetéssel Dylan Groenewegen nyerte,  Caleb Ewan előtt. A harmadik helyet Peter Sagan szerezte meg, aki továbbra is zöld trikóban versenyezhet.

A nyolcadik szakaszt Mâcon és Saint-Étienne között rendezték 200 km-es távon, melybe a szervezők 4000 méter szintet préseltek bele, mely kicsit sem könnyítette meg a mezőny helyzetét. A szakasz elején Thomas De Gendt, Nicki Terpstra, Ben King és Alessandro De Marchi léptek meg. A szökést folyamatos kontroll alatt tartotta a mezőny. A szakaszon 7 kategorizált emelkedő várta a versenyzőket, melyeken a pontokat Thomas De Gendt szépen gyűjtögette, hiszen a Lotto-Soudal csapatnál nem titkolt cél, hogy a nagyobb hegyek beköszöntével csapaton belül, Thomas De Gendt vegye át a pöttyös trikót Tim Wellens-től. Az utolsó emelkedőn Thomas De Gendt begyújtotta a rakétákat és otthagyta a szökevények közül még kitartó Alessandro De Marchi-t. A hegytetőn 45 másodperces előnyben volt a mezőnyhöz képest, mely biztató jelnek tűnhetett De Gendt számára. A mezőnyben a hegytető előtt Alaphilippe és Pinot robbantott. Alaphilippe a sárga trikót szerette volna visszaszerezni, Pinot pedig egy kis időt nyerni a többiekkel szemben. Az őrült lejtmenetet követően, De Gendt meg tudott őrizni pár másodpercet az előnyéből és elsőként haladhatott át a célvonalon. Alaphilippe-t és Pinot sem sikerült felérnie a mezőnynek, így Alaphilippe visszaszerezte Ciccone-től a sárgát, így másnap a franciák nemzeti ünnepén sárgában folytathatta a versenyt.

A kilencedik szakaszt Saint-Étienne és  Brioude, Ramain Bardet szülővárosa között rendezték meg 170,5 km-es távon.  Az elején 15 fős szökevénycsoport alakult ki, akik egyáltalán nem voltak veszélyesek az összetett esélyesekre, hiszen az összetettben legjobb helyen álló szökevény, Stephan Roche is 23 perces hátrányban volt Alaphilippe-hez képest. A szökésnek utat adott a mezőny, és könnyedén növelték előnyüket 10 perc fölé. Az utolsó emelkedőn nagy csata bontakozott ki a szökevények között, hiszen a kevésbé jobb sprintereknek az állt érdekükben, hogy a gyors lábú versenyzőket leszakítsák. Ebben Stephen Roche és Tjies Benoot volt leginkább érdekelt. Benoot legnagyobb erőfeszítései ellenére nem sikerült mindenkit leszakítania, hiszen egy gyorsabb lábú versenyzővel Daryl Impey-vel jutott el a célig, ahol Impey könnyedén lehajrázta őt, ezzel megszerezte a Michelton-Scott első győzelmét. A mezőny 16 peres hátrányban érkezett meg teljes nyugalomban.

A tizedik szakaszt hétfőn 210 km-en rendezték, mely befutójának Albi városa adott otthont. A mezőny ezzel lassan, de biztosan közeledik a Pireunosokhoz. A szakasz papíron sprinterbefutónak ígérkezett.  A szökésbe 10 fő került be, azonban a mezőny folyamatos kontroll alatt tartotta a szökést, és az előny 3 perc fölé nem nőtt. Minden a legnagyobb nyugalomban zajlott addig, amíg egy fennsíkon a céltól 50 km-re befújt az oldalszél… Itt pár percre megállnék. A mezőnyben sík szakaszokon ritkán szoktak szakadások kialakulni, hiszen nagy mezőnyben hatalmas a szélárnyék jelentősége. A mezőnyt vezető csapatok dolgoznak ugyan, de a többiek sokkal kevesebb energia befektetéssel követik őket. Így a gyengébb versenyzők is könnyűszerrel kibírják a síkabb szakaszokon a mezőny tempóját. Azonban amikor befúj az oldalszél, akkor megváltozik a helyzet. A mezőny eleje felveszi az echelon pozíciót azaz az út teljes szélességében elterülve oldalról fogják egymásnak a szelet. Ilyenkor sokkal könnyebb a mezőny elején váltott vezetéssel a mezőnyben maradni. Hátul a sor ilyenkor megnyúlik és szakadások alakulnak ki. Ez történt a tizedik szakaszon is, ahol először még összeért a két sor, azonban az utolsó emelkedőt követően egy fennsíkra értek és ott sokáig befújt az oldalszél. Ekkor először az EF, majd az Ineos kapcsolt nagy tempóra ezzel több helyen megszakítva a sort. Ekkorra már a szökevényeket utolérte a mezőny.  Több összetett esélyes ragadt a szakadást követően a második bolyban, köztük Pinot, Fugslang és Uran, Ciccone is, majd később egy bukást követően Mikael Landa is. A második sor próbált felzárkózni, de a nagy tempónak köszönhetően többen is leszakadtak erről a sorról és a megfogyatkozott számuk miatt egyre kisebb esélyük maradt a felzárkózásra, így kerülve több mint másfél perces hátrányba. Az első mezőnyben több sprinter is ott tudott maradni, így Albiban izgalmas befutó ígérkezett. A Team Sunweb szépen felépítette a sprintervonatot Michael Matthews-nak. Szépen váltották az embereiket, míg az utolsó felvezető Cees Bol kicsit tovább maradt elől mint kellett volna, ezzel lassítva Michael Matthews-t. Először Vout van Aert indult meg hatalmas tempóval, őt Elia Viviani követte. Végül van Aert óriási meglepetésre 10 cm-el megnyerte a szakaszt, így megszerezve élete első Tour de France szakaszgyőzelmét. A második sor 1’40’’ hátrányban érkezett meg. A hátrány nem hatalmas ugyan, de sokat számíthat a hegyek között. Ma elérkezett a várva várt pihenőnap, ami nagyon sokat segít a fáradt lábak regenerálódásában, hiszen csütörtöktől  a Pireneusokban folytatódik a verseny.