Az amatőr futók nagy százaléka szinte minden edzésén versenyen fut. Különösebb átgondolt edzéselméleti koncepció nélkül, ha fut előttük egy sporttárs, azt meg kell próbálni utolérni, megelőzni-stílusban sportolnak. A versenyszellem, az ego dolgozik. Nem feltétlen baj ez. Örömforrás, elégedettség-érzést ad. Viszont mindig, mindenütt ezt forszírozni, az előbbi tényezőket leszámítva, fiziológiai oldalról szemlélve mondhatni teljesen értelmetlen, sőt kontra-produktív.
Edzés vagy ego?
Azok a hosszútávfutók, akik koncepcióval futnak, heti majd’ minden nap edzenek, fejlődni szeretnének, náluk az ilyen: utolérem, megelőzöm a másikat típusú edzések (intenzív edzések) időszaktól függően egy, kettő, esetleg három alkalommal történik meg egy héten. Az edzéseik jelentős része, 60-80%-ban könnyű intenzitáson, semmi esetre sem versenyzős attitűddel folynak. Ennek biológiai okai arra vezethetők vissza, hogy az alap-állóképesség fejlesztés kell, hogy legyen a leghangsúlyosabb feladat a kezdőktől a profi szintig az edzés volumenét tekintve a felkészülési időszak szinte mindegyik hetében. Az alap-állóképesség fejlesztés ugye viszonylag könnyű intenzitással történő futást jelent, ahol a kapillarizáció, mitokondriumszám, enzimatikus folyamatok, tartórendszer és még sorolhatnám, épül, növekszik, alapot teremtve a gyors futáshoz.
Ezért történhet meg könnyen, hogy egy átlagnap, a hobbifutó utoléri a nálánál sokkal jobb futót és elégedetten konstatálja erősségét, mikor megelőzi. Viszont mikor igazi versenyszituációba kerül a nálánál jobb futóval, meglepődik, hogy messze gyorsabb nála a másik sportoló.
Így azt javaslom, aki nem hirtelen indíttatásból, egyszeri alkalommal húz futócipőt a stressz levezetéseképpen egy évben háromszor, vagy nem pont az az edzése van, mikor oda kell tennie magát és keményen futni, próbáljon elvonatkoztatni a többi pályán lévő futótól és tervezetten, magukra figyelve, könnyebb tempóval próbáljanak futni.
Versenyzem, tehát vagyok
A futók által közkedvelt helyek, sokszor keltenek olyan benyomást, mintha egy Forma-1-es pályák lennének. Marika hörögve kergeti Julikát, aki persze nem hagyja magát. Hogy egy lány leelőzzön egy fiút, az pedig egyenesen lehetetlen. Egy férfit nem érhet ilyen megaláztatás. Hasonló ez, mint mikor az utakon az egyik autós megmutatja a másiknak, hogy ő bizony jobban le tudja nyomni a gázpedált a jobb autójában. Az egók kiélik vágyaikat. A tudatosság azonban magasztosabb és eredményesebb is. Igaz, ez nehezebb út, hisz kontroll alatt kell tartani ösztönös reakcióinkat. Viszont pont ez a kontrollképesség is egy olyan jellemvonása az embernek, ami emberré tesz minket.
Az okos futó tehát versenyeken versenyez, edzésen pedig edz. A tudatos futó pedig az edzéseinek a jelentős többségében (80%), a tervezett versenyének sebessége alatti intenzitáson futja edzéseit. Elit szinten is, nemhogy amatőröknél. Érdekes adat, hogy egy maratoni mezőny egészét szemlélve, a gyengébb eredményű futók átlag edzéstempója a maratoni átlagtempójuk felett van, míg a jobb futóknál ez pont fordítva történik, edzéseik nagy részét a maratoni tempójuk alatt teljesítik. Érdemes ezen elgondolkodni.
Felhasznált irodalom:
The Effect of Periodisation and Training Intensity Distribution on Middle- and Long-Distance Running Performance: A Systematic Review 2017 Kenneally M, Casado A, Santos-Concejero J
https://www.theguardian.com/lifeandstyle/the-running-blog/2018/feb/15/an-updated-formula-for-marathon-running-success