Sokszor találkozunk azzal a „problémával”, hogy valakinek egy viszonylag gyors ütemű fejlődést követően lassul a javuló tendenciája és kezdetét veszi az a monoton és elégedetlenséget szülő érzés, amelyet úgy hívunk stagnálás. Ugyanakkor ez nem biztos, hogy a te vagy az edzésterved hibája. Egészen egyéni okok is állhatnak a háttérben.
Az egy abszolút természetes és jogos igény, hogy a sportoló az edzésprogram elején szeretné tudni, hogy honnan hová fog érkezni, milyen pozitív hozadékai lesznek az elvégzett munkának, ilyen mértékű lesz a gyorsulása, mennyivel fog jobban teljesíteni a jelenleginél. Így, a leggyakoribb kérdés, amivel mi edzők találkozunk, az az, hogy „Mennyit és mikor fogok fejlődni az edzésektől? Mi lesz a várható fejlődés nálam?”
Nos, ezt nagyon nehéz megválaszolni. Mivel az edző sem jövendőmondó, csak nagyon finoman becsülhetünk, hogy mire lehet számítani és ez nem edzői hiányosság. Az égvilágon senki, de senki nem fog tudni erre csillagászati pontosággal válaszolni, még a Nasa sem. Az egyéni emberi szervezet tulajdonságai, teherbíró képessége, genetikai adottságai annyira individuálisak és bonyolultak, hogy mondhatni, a jelenlegi tudomány állása szerint lehetetlen feladat kiszámolni a sportolás által várható fejlődés mértékét.
Mi az, amivel mégis lehet kalkulálni?
Alapvetően azt tudjuk, hogy a különböző edzés-stresszek fejlesztő hatása várhatóan, hogy és mikor jelentkezik majd, melyik paraméter fog fejlődni, de a fejlődés nagyságát nem tudjuk. Ez utóbbi genetikusan meghatározott, valamint kor, nem, sport előképzettség és élethelyzet függő. Az utóbbi alatt azt értjük, hogy nem mindegy az egyént érő napi stressz mennyisége és mélysége összesen, továbbá a táplálkozás milyensége vagy a pihenés minősége, mennyisége. Ezek az egyéni tényezők folyamatosan változnak és a jövőre való tekintettel szinte mindenkinél kifürkészhetetlenek. Egy élsportolónál ezek a dolgok szigorúan kordában vannak tartva, az életük az edzés és a versenyzés körül forog, de egy átlagember élete messze nem ilyen. A fejlődés mértéke más egyes edzésperiódusokban és más egyes paramétereket nézve is. Az sem mindegy, hogy a maximum erő, vagy az alapállóképesség fejlődésére vonatkoztatjuk a kérdést.
Mire mondjuk, hogy átlag alatti, átlagos, vagy átlagon felüli fejlődés a sportban?
Volt egy reprezentatív kutatás, ami jó kapaszkodót ad. A kísérlet ideje alatt összesen 70 állóképességi sportoló reakcióját, fejlődését vizsgálták 12 hetes, különböző, strukturált edzésprogramok által. A fejlődés mértékében átlagosnak számított (a legtöbben ezt az eredményt érték el) 3-10% között fejlődés. Átlag alatti fejlődésnek minősült a 3% alatti és a 10% feletti javulás bizonyult átlagon felülinek.
A fejlődést 40 perces időfutam jellegű állóképességi terhelés erőkifejtése alapján vizsgálták. Minden bizonnyal más teszt, részben más eredményeket adott volna a fejlődés eloszlását illetően, de nagy vonalakban elmondhatjuk, három havonta 5% fejlődés bizonyul átlagosnak egy sportolónál. Aki ez alatt teljesít, lehet genetikailag, vagy életkörülmény szempontból nincs ideális helyzetben. Persze az is lehetséges, hogy az edzésprogram nem az egyénnek megfelelően kialakított, így érdemes ezt is számításba venni és felülvizsgálni.
Tehát, hiába ködös az út vége semmiképpen ne ess abba a hibába, főleg ne versenyt megelőző hónapokban, hogy egy esetleges irreális célkitűzés az, ami stresszt okoz számodra. Ne gondold, hogy a fejlődés a csillagos égig vezethető, ahogy haladunk előre az edzésekkel eltöltött hónapok számában. Sajnos egy élsportolónál, általában már csak tizedszázalékos fejlődések melyekben gondolkodni szoktunk. Így te is vizsgáld meg életmódodat, életkörülményeidet, egyeztess az edződdel ezeknek a paramétereknek a figyelembe vételével is, mielőtt kétségbe esel.