Loading...
  • View Larger Image
Szerző: Nedjalkov Bea

A hónap plandurenszere: Brindus Lajos

2020-07-30T16:32:01+02:00

Új sorozatot indítunk, és ezentúl minden hónapban megismerhetünk egy vérbeli plandurenszert, egy olyan sportolót, aki kitartása, szorgalma, és eredményei okán minden futó számára példakép lehet. Most elsőként Csatáry Kristóf tanítványát, Brindus Lajost és az ő történetét mutatjuk be, aki hónapról hónapra bebizonyítja, hogy soha nem késő elkezdeni, hiszen 50 felett is bőven lehet még fejlődni, egyéni csúcsokat dönteni. 

Már a kezdetek kezdetétől, még a Fuss Te is Akadémia ideje óta fut velünk és Csatáry Kristóf első tanítványai között tartjuk számon a Székesfehérváron élő Brindus Lajost, akinek igazi változást jelentett a futással való megismerkedés. A lelkesedése és kitartása azóta is töretlen, és megállíthatatlanul megy előre edzőjével a célok felé vezető úton. Nemcsak jelentős fogyása, hanem teljes életmódváltása is példaértékű. Ahogy az interjú során fogalmazott: “…buli, pia, cigi és nők helyett mára egy szenvedélyem maradt, a futás.” Soha rosszabb mellékhatást!

Mesélj a kezdetekről, hogyan lett belőled futó?

Labdarúgó voltam, hosszú éveken át nagypályán, majd később további tíz éven keresztül kispályás bajnokságokban játszottam. Miután abbahagytam a focit, teljesen leeresztettem, kiengedtem, ellustultam. Emlékszem, hogy 2015. januárja volt a mérföldkő az életemben. Akkoriban 81 kilósan ültem otthon a kanapén, és egy barátommal beszélgettem, aki már jó ideje rendszeresen futott. Láttam rajta, hogy mennyire élvezi, és hogy milyen jó hatással van rá a futás, így kedvet kaptam én is. Január 7-én mentem el vele először kocogni. Azt követően gyakorlatilag egyik napról a másikra a mindennapjaim részévé vált a futás. 

Egykori labdarúgóként hamar megjött a kedved a versenyzéshez is?

2015-ben csak a magam szórakoztatására futottam, 2016-ban viszont már volt merszem versenyre nevezni. Ezt követően megláttam a Facebookon a Fuss Te is Akadémia hirdetését. Azelőtt sohasem gondoltam arra, hogy edzővel készüljek, de egyből jelentkeztem Gergőhöz és Olivérhez, így szinte mondhatjuk, hogy az alapítástól kezdve itt vagyok, és most már több mint két éve Kristóffal készülök. 

Érződik a szavaidból, hogy őszintén elégedett vagy a közös munkával.

Abszolút. A 2018-as Vivicittá versenyen, alig néhány hónap közös munka után egyből 14 percet sikerült javítanom a korábbi félmaratoni időmön, így maximálisan bízom Kristóf szakértelmében. Nagyon jól érzem magam futás közben, mindig várom az edzéseket is, és ami a legjobb az egészben, hogy tényleg napról napra, hónapról hónapra, évről évre érzem, hogy folyamatosan fejlődöm.

Tényleg mindig élvezed az edzéseket? Nálad olyan nem is szokott előfordulni, hogy “ma nincs kedvem futni”?

Komolyan minden edzést imádok. Az is hozzátartozik a napjaimhoz. A futásaim 90%-át ugyanazon a helyszínen, a helyi atlétikai központ rekortán körpályáján végzem. Mégsem tűnik monotonnak. Vegyük például a legutóbbi edzésemet, 1 óra 45 perc tempós futás volt kiírva. Olyan gyorsan elröppent az idő, hogy mire észbe kaptam már állíthattam is le az órám. Hozzátartozik azért, hogy én végig nagyon figyelem az edzéseimet, koncentráltan futok, teljesen belefeledkezem a futásba arra az adott időintervallumra. Így talán emiatt is nagyon hamar elmegy az edzésre szánt idő. A legjobb az edzésben, hogy teljesen kikapcsol, miközben nagyon élvezem is a feladatokat.

Mi a kedvenc távod, ha versenyről van szó?

Rövid távon vagyok erős, ami az esetemben 10 kilométert jelent. A szenior (50 év feletti) korosztályt képviselem, az eddigi legjobb eredményeim közé tartozik például a tavalyi Tihanyi félmaratonon elért 2. hely, amire igazán büszke vagyok. 

Mi volt a leghosszabb táv, amit eddig teljesítettél?

Tavaly futottam az első maratonomat, Budapesten. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és a legbosszantóbb az egészben az, hogy minden teljes mértékig az én hibáim miatt bukott el. Az az igazság, hogy nagyon elkapott a versenyzés heve, és szinte semmit nem tartottam be az edzőm utasításai közül. Sikerült nagyon elfutni a verseny elejét, így hiába szerettem volna 4 órán belüli időt menni, végül meg kellett elégednem a teljesítéssel. A hibák ellenére is 4:50 körüli időt ertem el, ami alapvetően azért nem rossz egy első maratonra az én koromban, de tudom, hogy képes lettem volna jobbra is, hiszen Kristóf maximálisan jól felkészített rá, a súlyom is rendben volt. 

Korábban voltak súlyproblémáid?

Miután abbahagytam a focit, közel 20 évig semmit nem sportoltam. Csak ettem, ittam, buliztam, dohányoztam. A futás által eddig több mint 16 kilótól sikerült tartósan megszabadulnom. Mostanában ment le újabb öt kiló, ami már jelentősen érződik a tempón is az edzéseken.

A futás mellett más sportot is űzöl?

A heti öt edzés és munka mellett már nem fér bele semmi más az életembe. Kedden, szerdán, csütörtökön, szombaton és vasárnap futok. Általában heti 60-80 kilométert sikerül összegyűjteni. Újabban merészkedem már terepre is, bár igazság szerint még vannak félelmeim az állatoktól. Úgy érzem, túl lassú lennék, ha valami megkergetne. 

Pedig idén már terepversenyen is próbára tetted magad!

Igen, voltam a Gaja Trail-en, és a nyáron még két terepverseny is vár majd rám a Bakonyban és a Velencei-hegységben. Emellett pedig gőzerővel készülök az októberi Budapest maratonra, ahol nagyon szeretnék javítani a tavalyi eredményemen

Mi lenne az az idő, amivel elégedett lennél?

Úgy érzem képes vagyok 4:30 alá bemenni, most ez a fő cél, ha jobb lesz, csak örülök. Nagyon készülök, és bízom benne, hogy a megrendezése nem forog veszélyben a vírus miatt. Szerencsés vagyok amúgy, mert valahogy még nem indult meg bennem a nevezési láz, így mire kitört a járvány és sorra mondták le a versenyeket, nekem nem ragadt bent nevezésem. Valahogy ez az egész járványhelyzet mintha jó hatással lett volna a futásaimra. A pulzusomon például egyértelműen látszik is a változás, hiszen jóval alacsonyabb tartományban sikerül újabban sokkal jobb tempókat futnom. 

A futás akkor tényleg gyökerestől megváltoztatta az életed!

Teljes mértékben, és nem csak a fogyást vagy az egészségesebb életmódot illetően. Átalakultak például a baráti kapcsolataim is, rengeteg új embert, új barátot ismerhettem meg a futásnak köszönhetően. Úgy érzem, hogy sokat kaptam ettől a sporttól, nagyon örülök, hogy sikerült leszoknom a dohányzásról, sikerült lefogynom, ezt megtartanom, és jó érzés, hogy folyamatosan fejlődöm, még így a szenior korosztályomban is. Nem titkolt szándékom az sem, hogy az időeredményeimen is folyamatosan faragjak kicsit. Szeretnék például futni még egy erősebb, 1:50 alatti félmaratont, de az valószínű, hogy majd valami privát kihívás lesz, mivel nem találtam helyben és időben számomra alkalmas versenyt. Ha pedig idén meglesz a 4:30 alatti maraton, akkor jövőre megcélozzuk a 4 órán belüli időt!