Sokat fel fogok sorolni és ez messze nem minden, csak a leggyakoribbak. Ha ezeket kiküszöbölöd, nagyon sokat lépsz előre a biztos és eredményes célba érkezésért.
Nem vagy még felkészülve az adott versenyre, mégis beneveztél.
Álmodozol. A futók többsége lehetőleg már holnap maratont szeretne futni, pedig még csak két hete ment ki először futni. Sokszor kapkodtok. Az első maratonra a kezdéstől szánjatok legalább két évet, az első egyéni Balaton kerülésre pedig legalább négy év felépített felkészülést javaslok.
Nem edzettél elég specifikusan az adott versenyre.
A távot, várható tempót, szintemelkedést, hőmérsékletet és más körülményeket is komolyan figyelembe szoktunk venni a felkészülés időszakában. Abban lesz jó a szervezeted, amire felkészíted. Lehet, hogy 3 perces ezreket is tudsz futni, de ha 10km után elfogysz, sokra ezzel nem mész 100km-en, mint ahogy egy 10km-es versenyen sem mész sokra azzal, ha napi 30km-t futsz felkészülésként. Lapos pályán futsz, pedig hegyek között lesz a verseny, és még sorolhatnám a hibákat. Ahogy a felkészülés hónapjai haladnak előre, úgy érdemes a verseny sajátosságaival megismertetni a szervezeted. Azonban vigyázz, ha rövid, gyors versenyre készülsz (pl. 10km), ez nem azt jelenti, hogy az eddigi heti két résztávos edzésed helyett négyet kéne futnod, vagy ha a Sparthatlonra készülsz, akkor sem kell 10 órás edzéseket beiktatnod. Ne ess át a ló másik oldalára! Az edzéseket inkább meghatározzák az egyén terhelésének szervezeti lehetőségei, határai, mint a versenyparaméterek.
Ha nem készülsz fel elméletben rendesen az adott versenyből, már félig el is buktál.
Ha nem olvasod el a verseny honlapját figyelmesen és részletesen, komoly meglepetések érhetnek majd magán a versenyen. Hol vannak a pályán emelkedők, ezek milyen meredekek, milyen a frissítés, hol van a rajthelyszín pontosan, hogy lehet megközelíteni, hol és mikor lehet fölvenni a rajtszámot, milyen időket szoktak futni rajta, milyen időjárás jellemző és a többi – ezeket nem ismerve a verseny félig-meddig ugrás lesz az ismeretlenbe. A helyszínen ez a sok ismeretlen extra stresszt okoz majd, ne csodálkozz, ha így sok minden balul sül majd el. Inkább szánj időt a verseny virtuális felfedezésére, a verseny honlapja mellett olvasgass beszámolókat is.
Nem megfelelő a felszerelésed.
A mennyiben nem jó a méret, nem kényelmes, nem az adott pályára, távra való a felszerelésed, erre simán rámehet a versenyed. Közhely, de le kell, hogy írjam: csak kipróbált felszerelésben versenyezz!
Nem érkezel időben és kellő összeszedettséggel a rajthoz.
15 perc múlva rajt, de még át sem öltöztél, a frissítésed sem pakoltad össze és még a rajtszámod sem vetted föl? Pedig milyen jó lenne legalább 5 percet a rajt előtt csak befelé, magadra figyelve eltölteni, összegyűjteni a mentális erőt és fókuszt a feladathoz. Esélyed sincs rá, ha kapkodnod kell a start előtt. Mit vársz, mi lesz ebből? Gyakori eset, pedig csak fél órával hamarabb kellett volna elindulni otthonról.
Nincs frissítési stratégiád.
Mikor, mennyit, mit. Ezeket pontosan előre tudnod kell energia- és folyadékpótlás szempontból. Ahogy a tempód sem összevissza, a frissítésed se legyen összevissza verseny közben. A versenyzők többsége a hétköznapi életben is figyeli, mit, mennyit, mikor eszik. Amikor a szervezettől a maximumot várjuk, akkor verseny közben miért ne tennénk így?
Nem vagy tisztában mi lenne az ideális kezdés és túl gyorsan kezded a versenyt.
Tudod, hogy a mezőny négyötöde gyorsabb tempóval kezd, mint az ideális lenne számára? Néhányan azt képzelik, előnyt kovácsolnak, amiből majd tudnak engedni, ha nem bírják. Naiv elképzelés. Legalább dupla annyit veszít időben az, aki elfutja, mint amennyit előnyben az elején felépít. Előre tervezd meg a kezdő tempód, kezdő pulzusod.
Tudod milyen tempóban kellene kezdened, de magával ragad a tömeg.
Azt képzeled, jó napod van, ma tuti többet bírsz, mint egyébként. Ez utóbbi picit így van, néhány százalékkal, a versenyhelyzet ezt hozza általában elő, de ezt a pár százalékot érdemesebb a verseny utolsó harmadára tartogatni. Ahogy mondani szokás, senki sem jegyzi vagy díjazza, hogy a maraton ötödik kilométeréhez ki hányadik helyen érkezett, egyedül az számít, a célvonalon ki mikor ér át. Hogy a tömeg ne ragadjon magával, óriási önkontrollra van szükség. Próbáld meg kizárni a külső körülményeket és próbálj meg befelé, önmagadra figyelni. Tartsd magad kontroll alatt a terveknek megfelelő tempóban/pulzusban, az órád objektív adatai segítik a szubjektív érzéseid felülbírálni. Nyugtasd magad lelkileg, összpontosíts a feladatra.
Verseny közben nem csak a tempóra, de magadra sem figyelsz.
Megfeledkezel a frissítésről, vagy hanyagul végzed. Nem figyelsz elég korán a szervezeted jelzéseire, amit a dehidratáció, energiahiány, túlhevülés, izomerőltetés miatt ad le neked. Amikor észreveszed, már túl késő. Pedig más dolgod sincs, mint hogy végig csak magaddal foglalkozz. Ehelyett kifelé figyelsz. Ki hogyan fut, előtted vagy mögötted van. Ezeket a tényezőket nem tudjuk kontrollálni, csak önmagunkat, így inkább magaddal foglalkozz, mintsem a versenyzésed nem támogató tényezőkre energiát és figyelmet pazarolj.
Bár érdemes tervezni részidőkkel, tempóval, pulzussal, frissítéssel, ezektől tudni is kell eltérni, ha úgy adódik, és ha valami nincs rendben. A legtapasztaltabb versenyzőt is meg tudja viccelni a szervezete. Aranyszabály, ha nem megy úgy, valami nem működik a verseny első felében, erre ritkán jó megoldás a csak azért is nyomom leszegett fejjel bármi lesz is, vagy a pánikolás. Célszerűbb átgondolni, mi lehet a baj és adni egy kis időt a szervezetnek a rendeződésre és megoldást keresve változtatni a stratégián. A verseny utolsó periódusában már sokszor sok minden kellemetlen és fáj, ilyenkor viszont a leszegett fejjel nyomjuk hozzáállás működhet. Nem mindig, de működhet, főleg, ha azért a probléma megoldásáért tettünk is a fogcsikorgatás mellett.
Eltérsz a verseny céljától, vagy nem tudod mi az.
Segítek. Három egyszerűnek tűnő dolgod van elsődlegesen, mint versenyfeladat: 1. érj célba 2. élvezd a maga módján 3. hozd ki magadból aznap, amit ki lehet. Részletesebben:
A célba érést alapvetően csak komoly sérülés veszélye, vagy megtörténte, illetve rendezői utasítás esetén engedd el.
Én az ultrákon azt a kérdést szoktam feltenni magamnak: „Járni tudsz?” Ha igen a válasz, a saját szabályaim szerint tovább kell, hogy menjek (nagyon nehéz betartani 😉 ). Komolyabb futóknál előfordul, hogy kiszállnak egy versenyből, ha nem megy úgy, és inkább már a következő versenyre tartalékolják magukat. Részükről tehát ez nem akaratgyengeség.
Elfelejted élvezni a versenyt, pedig az egyik lényeg pont ez lenne.
Persze, hogy nehéz; persze, hogy fáj versenyt futni, ezt tudtuk előre. A sportban az akaraterő az egyik fő lényeg. Ha nem lenne nehéz versenyezni, futni, nem kéne akaraterő sem hozzá. Ettől még a versenyzés a maga nehézségeivel is élvezetes kell, hogy legyen, hisz sok más benyomás, érzés is éri a futót miközben a pályán van. Ezek a külső és belső események különleges harmóniája, illetve hullámzása – ha megtanuljuk értékelni és kezelni – élvezetesek a klasszikus, külső szemlélő által is érzékelhető szépségeken túl.
Ne csak befelé, kifelé is legyél pozitív a nehézségek ellenére is.
A nyafogás mélyíti a problémát, a jókedv megoldólag hat rá. Ne engedd el a versenyed, csak mert nem úgy megy aznap. Hozd ki belőle, amit ki lehet. Ez egy nagyon fontos és értékes győzelem önmagaddal szemben. Lehet, hogy az ellenfeleidet aznap nem sikerült legyőzni, de önmagadat igen!
Mindezek mellett bár a futóversenyzés a szervezet és a psziché megmérettetése, melyben minden vágyunk, hogy jól vizsgázzunk, teljesen normális jelenség a kudarc.
Egy adott verseny indulóinak általában csak egy töredéke tudja elmondani magáról verseny után, hogy ötösre értékeli az aznapi futását. Teljesen természetes, ha nem klappol közben minden és nem is tudjuk megoldani. A mi dolgunk, hogy amennyire lehet, előre és közben minimalizáljuk ezen esetek számát és mélységét.
Az egyik legnagyobb kudarc a feladás. Azért ebben az esetben sem kell kardba dőlni. Ez is teljesen egészséges, jellemző kimenetele a versenyzésnek. Vannak versenyek, ahol az indulók fele sem ér célba, sőt olyat is ismerünk, ahol – bár minden évben megrendezik – van, hogy évekig senki sem. Viszont a feladással végződő verseny temérdek tanulási lehetőséget biztosít a következő versenyünkre vonatkozólag. Így, ha ügyesen bánunk a feladással, az csak erősíteni fog rajtunk a jövőre vonatkozólag.
