Már heti 150 perc mozgás (30 perc heti 5x) akár 30%-kal is csökkenti a halálozás kockázatát az inaktív népességhez viszonyítva. 25%-kal a stroke, 50%-kal az emlőrák, magas vérnyomás, 60%-kal a vastagbélrák kockázatát. Rendszeres testmozgást végzők körében nem újdonság, hogy boldogabb, minőségibb és egészségesebb életet tesz lehetővé.
Viszont, amint a professzionálisan végzett edzésekre és versenyzésre terelődik a szó, ott már jelentősen árnyalódik a kép. Egészen odáig, hogy:
"ahol az élsport kezdődik, ott véget ér az egészség"
Az edzés és a hosszú élet kapcsolatára eddig az volt a feltételezés, hogy egy J alakú görbét ad ki, azaz a teljes inaktivitás szoros összefüggésben van a korai halálozással. Érrendszeri megbetegedések, szívproblémák, rák kialakulása a vezető halálokok közé tartoznak és a mozgásszegény életmód fokozza ezek kockázatát. A rendszeres testmozgás mindezt hatékonyan ellensúlyozza, bizonyítottan jó hatással van a fizikai és a mentális egészségre.
Ez az a része a J görbének, ahol a rendszeres testmozgást végző, a népesség egészére kivetítve legegészségesebb és legtovább élők helyezkednek el. Viszont bizonyos intenzitás és edzésmennyiség fölött elérhető egy olyan küszöb, amelyet meghaladva a sport már károssá válik az egészségre. Azaz a feltételezések szerint azok, akik a rendszeres testmozgás helyett túl sokat és túl intenzíven edzenek, veszítenek a fent említett előnyökből. Ezen gondolati hipotézis igazolására 2020. karácsonyára megjelent egy összefoglaló cikk, amely 165.000 sportoló metaanalízisét tartalmazza, hogy a rájuk rakott terhelés hosszútávon előnyt vagy hátrányt jelent-e számukra.
A kutatás eredménye az, hogy összességében a tudományos kritériumoknak alávetett és releváns tanulmányok áttekintése azt sugallja, hogy az élsportolók tovább élnek, mint az általános népesség. A kezdeti tézis máris megdőlt. Nézzük meg részletesebben, hogy hogyan jutottak el erre az eredményre.
A módszer a következő volt
Megfelelő kulcsszavakkal lekerestek több mint 38 ezer cikket, ezeket szűkítették, mígnem megmaradtak a leghitelesebb vizsgálatok, amelyek összesen 165.033 sportoló adatait és nyomon követését tartalmazták. Bár számos olimpikon (3,1%), világbajnok szerepelt a vizsgálatban, nem mindannyian tartoztak az elit, nemzetközi szintű sportolók közé, de mindenképpen magasan képzettek voltak.
A 139.322 férfi sportolót három csoportra osztották elsődleges sport alapján: állóképességi, értve ezalatt minden, ami több mint 10 perc folyamatos erőfeszítést igényel, csapat és erő (pl 100m síkfutás, diszkoszvetés, súlyemelés). Az eltérő sportterhelés másfajta előnyöket és kockázati faktorokat hordoz, mégis ha összességében vizsgáljuk az adatokat, még így is azt kapjuk, hogy a sportolók hosszabb ideig élnek, mint az átlag populácó, emellett mind a rák, mind a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága alacsonyabb.
Azoknál a sportoknál, ahol jelentős az erőkifejtés, azaz erő alapúak, bár alacsonyabb volt a mortalitás, mégis ez az eltérés nem volt jelentős a társadalom egészére nézve és még náluk is azt mutatták ki, hogy +7,2 évet nyernek.
Az állóképességi sportolók edzéseiből fakadó előnyök
Az állóképességi sportot űzőknek kifejezetten fejlett a kardiorespirációs rendszerük, azaz a szív és a tüdő, valamint jópár kisebb szerv is, amelyek résztvesznek a keringés- és légzőrendszer fenntartásában. Minthogy a szív-és érrendszeri megbetegedések vezető halálozási oknak számítanak – érthető, hogy ezen sportolóknak miért jobbak a halálozási mutatóik. Szignifikánsan alacsonyabbak a mutatóik, mint az átlag populációnak, azaz jelentősen jobbak a túlélési esélyeik. Ez az egyik fő oka a várhatóan hosszabb élettartamnak.
Egyes kutatások akár 13%-kal nagyobb túlélési előnyökről is beszámolnak, számszerűsítve:
- maratonfutók +4,3 év
- Tour de France kerékpáros +8 év
- állóképességi olimpikon +6,3 év
Az idő előrehaladtával azonban a rákos megbetegedések náluk is növekedést mutatnak, nem szereznek védettséget ellene. Bár ezt azzal is magyarázhatjuk, hogy egyszerűen tovább élnek, 4-8 év plusz élettartammal jelentősen megnövekedik a kialakulás kockázata.
„De eredményes sportolókról beszélünk, biztosan eleve sokkal jobb a genetikájuk, mint bárki másnak”
Hangzik a tudományos eredményeket megcáfolandó mondat. A tudósokat is foglalkoztatta a kérdés, ezért genetikai kutatásokat végeztek, melynek végén arra az eredményre jutottak, hogy a pozitív eredmények nem magyarázhatóak a genetikával. Azon élsportolók, akik megterhelő aerob testmozgást végeznek, hasonló betegség tulajdonságokkal kapcsolatos genotípusokat mutatnak, mint bármely átlagember. Génjeik alapján ugyanúgy hajlamosak a súlyosabb, halálhoz vezető megbetegedésekre és egy korábbi cikkünkben már láthattuk, hogy a felső légúti, megfázásos, influenzaszerű betegségekre még fogékonyabbak is, a nagy terhelés miatt.
Mindezen csoportra bontott adatok férfiakra vonatkoznak. Női sportolókkal kapcsolatban nem rendelkeztek elegendő adattal a sporttípusok szerinti vizsgálathoz, mert ha túl kicsi a merítés, akkor pontatlan adatokat hozhat egy vizsgálat. Ilyenkor mondjuk, hogy a téma további kutatásokat igényel. Jelenleg annyit biztosan állíthatunk, hogy az élsportoló nők túlélési esélyei is kifejezetten jók, míg a férfiaknál 31%-os, addig a nőknél 49%-os mutatóval kell számolni a bármely okból eredő halálozás kockázatát. A jelentős különbség abból fakad, hogy nők születéskor várható élettartama hosszabb, 6-8 évvel élnek tovább és ezen előnyüket akkor is megőrzik, ha professzionális szinten sportolnak.
Nehéz eldönteni, hogy ezek az években mérhető pozitív mutatók pontosan minek köszönhetőek: a magasan képzett edzettség hatása vagy az életmódé? Ilyen közvetlen ok-okozati kapcsolatot nem tudtak még feltárni, talán mert nincs is. Akik valaha versenyszerűen sportoltak, bár visszavonult sportolók, nyugdíjazás után is egészségesebb életmód jellemzi őket. Életük jelentős részében kevesebb alkoholt fogyasztottak, kerülték a dohányzást (jelentősen csökkentve a tüdőrák kialakulásának esélyét).
Egész élettartamukra aktív életmódot folytatnak, szabadidős tevékenységeiket rendszeresen kapcsolják össze fizikai aktivitással, túrázás, könnyed mozgások. Alvási, étkezési szokásaik rendszeresek, káros hatásoktól mentesek maradnak. A rendszeresen végzett, mérsékelt testmozgás mindenképpen jó. Azonban a megfelelően felépített, kontrollált és a megterhelő edzéseket, versenyeket is regenerálni képes magas intenzitáson végzett, valamint hosszú edzéseket is tartalmazó sport sem árt.
Felhasznált szakirodalom:
Runacres, A., Mackintosh, K.A. & McNarry, M.A. Health Consequences of an Elite Sporting Career: Long-Term Detriment or Long-Term Gain? A Meta-Analysis of 165,000 Former Athletes. Sports Med (2020). https://link.springer.com/article/10.1007/s40279-020-01379-5#article-info
Min Thao, Sreenivas P Veeranki, Shengxu Li, Lyn M Steffen, Bi Xi. Beneficial associations of low larde doses of leisure time physical activity with all-cause, cardiovascular disease and cancer mortality: a national cohor study of 88,140 US adults. Brithis Journal of Sports Medicine 2019. 53:1405-1411. https://bjsm.bmj.com/content/53/22/1405
