A Kört nem fogom hosszan bemutatni, ha nem ismernéd, a részleteket itt el tudod olvasni. 152km és 7100m szintemelkedés a hivatalos útvonal. Terepen, jelölt turistajelzéseken halad. A teljesítésre 30 óra áll rendelkezésre.
Egy csaj a Körön
2016-ban Csipi és Csernus Brigi párban nyomta le a Kört. Egy csaj a Körön. Ilyen kihívásra vállalkozva. Közel se voltam az ultrákhoz, de ez megmaradt bennem nagyon. 2017-ben a Kinizsi 100 volt az első ultra, amin elindultam. Az elmúlt négy évben több 100km-es futóverseny egyéni teljesítése van a hátam mögött. Terepfutások, szintgyűjtés. Tudatos edzés és pulzuskontroll.
Lőrincz Olivérrel 2018. szeptemberében kezdtünk együtt dolgozni, és ez helyre tett mindent az edzéseimmel kapcsolatban, ami hiányos volt. A neveletlenségem néha előjön, de sokat fejlődtem, tanultam. Tudatosan felépített, megtervezett edzésekkel készülök azokra a megmérettetésekre, amelyeket kitűzök magam elé.
2021. márciusában a Salomon 24H Vertical Challenge teljesítését követően hangosan ki mertem mondani, hogy készen állok a Kör próbázásra.
Korábban írtuk
Egy téli, hideg, januári napon csörgött a telefonom. Salomonos csapattársam, Nedjalkov Balázs hívott. “Figyu, van ez az 5,2 kilométeres, 280 méter szintemelkedéses kör Pécsen, a Mecseken, a Tettye és a TV-torony között, amit futottunk egy barátommal, és arra gondoltunk, jó móka lenne itt 24 órán keresztül körözni egy privát kihívás során….”. Egy pillanatnyi csend után a válaszom “IGEN” volt…
Tudni kell, hogy számomra egy igazán komoly tekintély van a Kör iránt. Soha, semmilyen körülmények közt nem adja könnyen magát. Nem örülök, amikor valaki azt mondja, hogy felkelek és simán teljesítem. A vadregényes Börzsöny jóval nagyobb falat, tessék komolyan venni!
Miért pont most?
Május elején tervben volt egy 160km-es szlovén verseny, amit töröltek. Így a tervezésbe, a #TimisUltraSeries májusi felvonásába jól illeszkedett. A kihívások végső elhatározásába beletartozik, hogy telefonálok Olivérnek. Csak olyan célt tűzök ki, amiben megvan az ok, a saját miért. Úgy gondolom, akkor tudok valamit 100%-os odaadással csinálni, ha azt én akarom. Magamért. Nem másért, nem másnak. Azok a célkitűzések tudnak megvalósulni a legeredményesebb formában, amelyeket én akarok.
A felkészülés utolsó felvonásai voltak az elmúlt három hónap futásai, a #KörbeJáró történeteim. Konkrétan az útvonalat 5 részletben jártam végig. Az erdő hatalmas változáson ment keresztül márciustól mostanáig. A bejárás eredményesen sikerült, ugyanis csak pár apró tévesztésem volt, igazán nagy eltévedés nem.
Megjegyzésként: ahogy egy terepfutó versenyen is, itt is van egy fontos szabály az útvonal teljesítését illetően. Ha letérsz az útról vissza kell menned odáig, ahol tévesztettél és úgy folytatni a teljesítést. Nem keresztül vágni az erdőn, amolyan Barkley Maraton módjára.
2021. május 22. szombat, az utolsó nap a nagy próbázás előtt
Két nappal korábban Börcsök András indult útnak, de a nagy sár, a megáradt patakok és az időjárási körülmények neki egy feladásos próbázást eredményeztek. Tényleg féltem, hogy vajon mi vár rám, előtte nap is kétségek közt voltam. Időpontot módosítani nem lehetett. Helyesbítek, lehetett volna, de egy próbázási szándéknak számít, és egy évben csak két lehetőség van.
Másrészről bennem volt, hogy ha “feladom” indulás előtt, akkor egész vasárnap otthon fogok ülni és azon agyalni, hogy mi lett volna, ha…
Ezen opciók nem voltak választási lehetőségek. Beszéltem Allaga Tomival az időjárásról, átrágtuk a terepviszonyok nehézségeit Andrew-val, a Kör-szakértő Csipit kérdeztük a patakokról, sárról, Olivérrel konzultáltam, hogy milyen tervet kövessek, s végül Csanya elküldte az érem fotóját, amit kitettem a telefonom kijelzőjére, a hiányzó plusz motiváció gyanánt.
Listát készítettem hetek óta a frissítési tervről, a váltó ruhákról, cipőkről, a felszerelésről. Az egy oldalas checklistem alapján gyorsan sikerült a végleges pakkot összeraknom. A macskám az utolsó napokban szerintem azt próbálta találgatni, hogy vajon költözünk vagy utazom hosszabb időre, vagy mégis mi a fene történhet, hogy ennyi cuccot pakolok össze. Egy nagy kosár kaja, egy másik doboz tele a gélekkel, frissítő “űrkajával”, egy utazótáska cipőkkel, ruhákkal tele és még egy szatyor, amiben az elektronikai cuccok, elsősegély felszerelés volt. Megértettem a kétkedését.
Hogy milyen volt a 27 óra?
Óriási élmény minden lépés. Az órám szerint egész pontosan 229.329 lépést tettem meg vasárnap reggel 7:00 és hétfő reggel 9:55 között. A rajt pillanatát követően elkezdett esni az eső és 11 órán keresztül zápor, zivatar, zuhogó eső örvendeztette utam. Különösebben nem zavart. Haladtam és mozgásban voltam. 10 találkozási pontot terveztünk be, ahol Andrew és Viola várt.
Terülj-terülj asztalka, kulacs csere vízzel és Perpetuemmal megtöltve, gélek az útra. Igazán kulináris élmény volt. Mosolyogtak sokszor, hogy a gumicukrot a sajttal, a paradicsommal és a banánnal egy marékra fogva vittem magammal. Egy helyre megy és kell a szénhidrát, meg a szilárd táplálék is. Ilyen hosszú utat nem tudok csak gélekkel végig csinálni, és mivel a haladás sem olyan extrém intenzív, így van időm elrágcsálni, a gyomromnak befogadni mindent.
Nappal jól haladtam
A sárcipőmben, a Salomon Wildcrossban tettem meg az első 40km-t. A sár és a patakok különösebb kihívást nem jelentettek. Lélekben sokkal rosszabbra számítottam. A lábam jól bekentem, hogy ne ázzon fel, így a patakátkeléseket mégse kellett kikerülni, felesleges erőfeszítés lett volna. Telve voltak áradó vízzel, esélytelen volt száraz zoknival megúszni. A titok tényleg abban rejlett, hogy kentem a lábfejem és zoknit cseréltem öt alkalommal.
Az eső ellenére csodás kilátás tárult elém. Megengedtem magamnak, hogy egy-egy pillanatnál többet időzzek. Egyszerűen tudtam, hogy a lelkemnek kell, megérdemlem. Hosszú időt töltöttem a Börzsönyben, nem rohanhattam csak úgy végig.
Ez a teljesítés egyébként is a biztonságos haladásról szólt. A Kopasz-hegyről és a Magyar-hegyről volt a legszebb a kilátás. Az egész Börzsöny a lábaim előtt hevert. Fantasztikusan éreztem magam és hálás voltam, hogy mindez velem történik meg.
A pulzusom az elején többször akart felkúszni a tervezett határ fölé, mert a lendület vitt és tényleg tudtam haladni, amennyire a terep engedte. Vissza is kellett fogni magam, mert hosszú út állt előttem. A találkozási pontok közt magányosan szeltem az erdőt. Pompás zöld színekben tündökölt, sűrű növényzet borított mindent. Szalamandrák lepték el az ösvényeket. A legszebb látvány a Csarna-patak mentén fogadott, ahol a régi vasúti síneken mintha vonatoztak volna, úgy esőztették magukat a sínek közt.
Csak én és a Börzsöny
Túrázók nem járták az erdőt. Meglepetésemre barátnőmmel, Mamival futottam össze a Koppány-nyereg előtt, hozott nekem egy kabala malac kitűzőt, hogy “úgy fussak, mint a disznó”, majd egy öleléssel tovább engedett. Tényleg úgy futottam. Kis mocskos, csupa sáros volt mindenem. Egy cseppet se zavart, imádtam, hogy gyerek lehetek és minden pocsolyán átgázolhatok, aztán a patakok mosták le a sarat. Jobban viseltem sokkal, mint gondoltam. Mosolyogtam.
Nagy-hideg-hegyen köd borított mindent. Az útvonal ⅓ része, 50km, 7,5 óra, ami egész jó részidőnek számít. Kilátás semmi, emberek sehol. Tovább haladva a Kőkorsó sziklától tiszta látási körülmények közt a Csóványosig is lehet látni. Itt volt egy jó gondolatom a kedves útvonal tervezők felé… ugyanis a Börzsöny legmagasabb pontjára nem onnan kellett felmászni 55 km megtétele után, hanem majd 130 km-rel a lábamban. Úgyhogy intettem egyet a Csóványos felé és haladtam tovább.
A Kövirózsás és a Holló-kő csúcsokat 75km-nél érinti az útvonal. Az eső elállt, a felhők közt csodás kilátás tárult elém. 11 óra alatt tettem meg ezt az utat, ami a vártnál sokkal jobban alakult. A Fekete-völgynél még világosban találkoztunk Andrew-ékkal. Lélekben felkészített, hogy Királyházánál a patakátkelés úszó mutatvány lesz, de abszolválni fogom. Az odáig vezető úton végig azt képzeltem el, hogyan fogok kikalimpálni a vízből és küzdeni a sodrással, hogy ne Diósjenőn kössek ki.
A nap egyre alacsonyabban volt, a látási körülmények is nehezedtek
A jókedvem velem volt és a patakátkelés térdig érő vízzel könnyen ment. Zoknicsere, ruhacsere, fejlámpa, és irány tovább. Elvileg a legjobban futható, szinte sík szakasz várt volna rám. Erőm is volt, mentem volna.
Aham… csak közben kiderült, hogy az egész útvonal legsárosabb része következett Királyházától Pénzásásig. 20km ragadós, cuppogós, agyagos sár. Amikor a cipőd ráncigálod ki és haladni sem tudsz. Közben leszállt a köd, így a látási viszonyok sem könnyítették a helyzetem.
A lassú és csendesebb haladásnak köszönhetően nagyon sok szarvassal, őzzel és vaddisznóval találkoztam az éjszakai szakaszon. Az ösvénytől pár méterre szundikáltak, felriadtak érkezésemre. Volt, hogy előttem egy nagy kupacot pillantottam meg, és 8-10 csíkos, mini vaddisznó szaladt szerteszét. Vendég voltam este a területükön. Hagytam, hogy tova fussanak, néztem őket egy pillanatig, majd a saját utam jártam tovább.
Sok kérdést kaptam, hogy az éjszakában féltem-e?
Őszintén megvallva, ha egy emberrel találkoztam volna a sötétben, a “semmi közepén” jobban megijedtem volna. A vasárnapi éjszaka csak az állatoké és az enyém volt a Börzsönyben. Pénzásásra éjszaka értem oda. Meglepetésemre Viki és Bali, na meg Beni várt egy ölelésre. Pár szót váltottunk és mentem is tovább. 40km várt még rám.
A sár küzdelmes volt, a lábaim sem örültek annyira a lefeléknek a végére, így több volt a séta, mint a kocogás, de nem bántam. A szintidőbe belefértem, és a cél, hogy sikeresen teljesítsem, ott volt előttem.
A napfelkeltével újra meleg lett. Az utolsó mászást is abszolváltam, a Csóványosra tartva el is álmosodtam. Tudtam, hogy nincs sok hátra, így 25 órányi menetelés után egy pillanatra leültem a padra. Ez sose jó, ilyenkor tovább kell haladni, mert a percek jobban pörögnek, mint valójában észleljük és sokkal nehezebb újra elindulni. Sikerült összekapni magam és az utolsó 15km-t egész jól teljesíteni.
Vicces, amikor kívülről szemléled magad, és a lefelé menetre a haladós, futós tempódra nézve meglátod, hogy 8-9 perces kilométereket diktálsz. Jó esetben ez 5 perc alatti lenne, de a lábadban 140 kilométerrel minden átértékelődik. A lábfejeim nem örültek a lefelé futásnak, de kértem őket, hogy kicsit bírják még ki.
Célbaérkezés
Az utolsó találkozási pont a Szénpataki kulcsosház, ahonnan 10 kilométer a cél. Odaköszöntem Andrew-éknak és mondtam, hogy innen meg sem állok a célig. Futottam. Vagy valami olyasmit csináltam, nem esett jól egyetlen lépés sem, de sikerült. 26:54:31-es idővel.
A legnagyobb meglepetés az érem volt, amit a célba érkezve Andrew a nyakamba akasztott. Azt hittem, hogy ezt csak később fogom megkapni. Igazán megérte. Jó érzéssel töltött el, hogy ők is hittek abban, hogy meg tudom csinálni.
Bizony, én végig hittem abban, hogy végig tudok menni. És ez az akarat be is vitt a célba.
Papp Tündi 2018-ban 26:56-os idővel ért célba, nekem ez most 1 perccel “gyorsabban” sikerült. Az egyéni női pályacsúcs címet ezzel én jegyzem, s izgatottan várom, hogy a csajok közül ki fog útra kelni hamarosan. A wikipédiába is bekerült a nevem, igazán megtisztelő, hogy ilyen nevek közt említenek.
S hogy visszatérek-e?
Szeretnék. Úgy gondolom, hogy maradt benne bőven. A Strava szerinti különbség a mozgási időm és a teljesítési időm közt is erre utal. A futásom itt tudod megnézni.
Köszönetnyilvánítás:
Nehéz felsorolni mindenki nevét, mert a lista extrém hosszú.
Nagyon hálás vagyok, hogy Andrew és Viola elvállalta a kísérő szerepet, nélkülük ez nem ment volna.
Az edzőmnek, Lőrincz Olivérnek köszönöm, hogy hitt bennem és abban, hogy képes vagyok erre a kihívásra.
A Salomon Team Hungary, azaz a Miénk a terep, a Hammer Nutrition, a Gránit Design Kft, a Sarkcsillag Sport Bolt, a Meru Sportcare segítségét, hogy a felszerelésem és frissítésem biztosították, amivel végig tudtam menni az útvonalon.
Az öcsém, aki végig izgulta a távolból a teljesítésem és a barátaim, akik velem voltak gondolatban.
Igaz, hogy csak utólag értesültem róla, de fantasztikus élmény volt tudni, hogy a terepfutó világ kicsijei és nagyjai egyként drukkoltak nekem másfél napon keresztül. Az üzenetek, a kommentek sokasága egyszerűen leírhatatlan élmény volt számomra.
Még mindig fel kell dolgoznom, hogy ez tényleg velem történt meg. Köszönöm nektek!
