Sok éves edzői munkám során, az egyik legtöbbször hallott kérdés ez szokott lenni. Minden sportoló vágyakozva követeli az edzői válaszokat, hogy akkor ő most jól csinálja az edzéseket, fejlődik, jó lesz a versenyen? Edző bá kérlek, dicsérj meg, vagy mondd, hogy nem jó, csak mondj valamit!

Egy mozdulatsorra, vagy egy elemre rá lehet mondani, hogy jó a kivitelezés, vagy rosszul sikerült, mondjuk a tornasportban. Egy futóedző stopperrel a kezében az atlétika pályán is látja a mozgásból, testbeszédből és a mért időből, hogy az adott futása az egyénnek jó volt, vagy sem. Az általam preferált edzésdiagnosztikai lehetőségek, mint a pulzus, sebesség, Watt, stb, megint csak szépen kirajzolja az adott futásról a görbéken, hogy az milyen volt. Valaminek a milyenségét, értékét, szintjét csak úgy lehet megadni igazán, ha valamihez viszonyítjuk. Abszolút értelemben mondjuk a világcsúcshoz, relatív értelemben magához a sportolóhoz.

Sok mindent látok egy futó képességeiből a görbék alapján. Tudom, milyen edzésre van szüksége, mikor kell pihennie, milyen hiányosságai vannak, milyen eredmény várható tőle. A futó ezeket meghagyja nekem.

Ő arra kíváncsi fejlődött-e?

Ezt, nagyrészt a futó is láthatja, sőt még érezheti is, a mi sportunkban nem feltétlen kell hozzá minden tekintetben edzői szem. Így íme, alapszinten magatok számára a következő, egyszerűen nyomon követhető értékeket javaslom figyelni a fejlődésetekre vonatkozólag:

• a tervezett verseny pulzuszónájában javult a sebességem?

(Fontos, hogy hasonló külső és belső körülmények esetén hasonlítsuk össze adatainkat. Ez nem csak ennél, de az alábbi kérdéseknél is legyen így. 15 fokban végzett munkát nem érdemes összehasonlítani a kánikulában elvégzett edzéssel, ha más a pálya, vagy mert szeles, reggel van, vagy délután, kemény vagy laza edzést követő napokat hasonlítunk össze, kialudtuk magunkat vagy sem, hogy étkeztünk. Nehéz az összehasonlításhoz sztenderd körülményeket teremteni, de csak így lesz értelme, főleg olyan sportolóknál, akik már magas szinten vannak és a fejlődésük nem látványos mértékű. Ráadásul két edzés összehasonlítása sokat nem mond, érdemes több hét trendjét, adatait szemlélni, összehasonlítani. Erre több online lehetőség is van)

• Egy adott pulzust lassulás nélkül hosszabb ideig bírom el?
• Egy adott sebességet pulzusemelkedés nélkül tovább bírom?
• Egy adott sebesség, Watt könnyebb érzésekkel párosul?
• Egy adott tempónál csak később van szükségem szénhidrátbevitelre?
• Egy adott edzést gyorsabban regenerálok másnapra?

Az adott tempó, Watt, pulzus akkor mond sokat, ha a versenyhez tervezett, de ettől eltérő is lehet más időszakokban.

Ezen kérdések egyből választ is adnak a fejlődtem-e kérdésre. Azonban ne felejtsétek el, a felkészülés komplex, nem minden időszak edzésmunkája mutatkozik meg a fenti kérdésekben. Magyarul, nem feltétlen fogsz javulni folyamatosan a versenysebességeden. Sőt, időszakosan ebben vissza is eshetsz, ez is normális lehet.

Az egyik legjobb teszt a fejlődés ellenőrzésére maga a verseny, igaz sztenderd körülményeket a mi sportunkban nehéz kialakítani, így két versenyadat, versenyeredmény összehasonlítása már inkább edzői feladat, még két egymás utáni évben futott ugyanazon verseny esetén is.

Főleg a hosszabb és összetett versenyeknél számtalan fontos tényező van a verseny kimenetelére vonatkozólag, amit edzésadatokból nem igazán, vagy egyáltalán nem látunk előre. Mint például, egy ultrán, a tizenötödik órában milyen állapotban lesz az illető, vagy egy terepfutáson a lejtők hogy fognak menni sok óra elteltével. Ezekre edzeni tudunk, de ellenőrizni a fejlődést csak bizonytalanul tudjuk. A mentális faktorok, a frissítés versenyt befolyásoló volta köztudott. Készülni lehet és kell is rájuk, de a verseny hozhat meglepetéseket és ezek érdemben befolyásolják a végeredményt, ami a futam értékelésében meg fog mutatkozni, viszont ezért a fejlődésünk alakulásának értékelését árnyalhatja.

Most már tudod, miket kell figyelned alapvetően, de van még egy fontos tényező, amire fel kell hívnom a figyelmed!

Sajnos a fejlődés oly mértékben egyéni ütemű és ívű, hogy nincs viszonyítási hátterünk mit nevezhetünk jó, vagy gyenge fejlődésnek egy adott időszakban a konkrét egyénre vonatkozólag. Máshogy fogalmazva, Józsinak 10 perc javulás egy év alatt a félmaratoni idején elképzelhető, hogy önmagához mérten és körülményeit ismerve nem nagy cucc, viszont lehet, hogy Bélának 5 perc is óriási bravúr. Más ember, más genetika, más életkor, más előképzettség, más élet, más táplálkozás és még sorolhatnám. Tehát teljesen egyéni kinek milyen fejlődési mérték a jó, vagy épp gyenge.

Ezek után gondolom, érthető, miért lehet félrevezető akár relatív értékeket is figyelembe véve veregetni valaki vállát, hogy: „Ez az, igen, szépen fejlődtél, ügyes vagy!”

Az abszolút értékelésre az eredménylisták, Strava szegmensek listái hivatottak. Ezek hasznosak, fontosak, ezekre osztják a díjakat, érmeket, futókörökben is általában az eredményeik alapján pozícionálódnak az egyének.  Nem biztos, hogy a leggyorsabb versenyzőm vállát veregetem meg a legjobban. Az is lehet, nem is annak a sportolónak fogom, aki relatív értelemben fejlődött sokat és 4.30 -as maratonból egy év alatt lefaragott 45 percet, mert az eredményháttér relativitása csak bizonyos szempontok szerint súlyozható, sok tényező teljesen ismeretlen marad. Például nem ismerjük a genetikai hátterét az illetőnek, nem ismerjük, hogy a pillanatnyi életvitelének részletei mennyit segítenek, vagy rontanak az eredményein. Elképzelhető, hogy még többet is fejlődhetett volna, ha még jobban odafigyel mondjuk a regenerációjára vagy az étkezésére.

Legszívesebben tehát – ha ezzel tisztában lennék – annak a versenyzőnek a vállát veregetem meg, aki a lehetőségeiből a legtöbbet hozta ki úgy, hogy az élete is normál kerékvágásban maradt, sőt itt is fejlődött. Magyarul a fejlődésért a lehetőségeihez mérten mindent megtett, ezen túl jól érzi magát, kiegyensúlyozott, boldog, egészséges, a környezetével is jóban van és nem egypólusú. Ahogy már említettem, sok összetevőre nincs rálátásom, illetve nehezen mérhető, viszont maga a versenyző és közvetlen környezete ebben jól képben lehet, ha figyelmes.

Így tehát amellett, hogy engem kérdezel a fejlődésedről, tedd fel a kérdést őszintén magadnak, hogy mennyire tesz boldogabbá a sport, illetve kérdezd meg közvetlen környezeted arra alkalmas szereplőit, hogy mennyire látnak téged elégedettnek, boldognak, egészségesnek. Mert a sport hosszútávon akkor ad, ha egyensúlyban lesz az életeddel.