Néhány hónappal ezelőtt egy különleges szeletét ismertem meg a világnak. Kislánykoromban úszó voltam és a gyerekek születése után egyszer-egyszer rákerestem a szenior úszásra, hamar megállapítottam, hogy bizony már évek óta elértem a korhatárt, de az első lépést soha sem tettem meg. Keresztedzések, triatlon edzések jöttek sorba, egyre többet jártam a helyi uszodába és egyszer csak megláttam, hogy szülővárosomban úszóverseny lesz, de kapásból országos bajnokság. Rákérdeztem az edzőmnél, vajon gond lenne-e, ha kipróbálnám magam ezen a versenyen, a válasza megdöbbentett: “ez engem is érdekel”. Azóta már sok város 50, 25, 33 méteres medencéjét úsztuk végig, és nem is gondoltuk, hogy milyen csodálatos lehetőséget kaptunk ezzel az első felindulással!

A szenior (master) úszóversenyeken

A szenior szó jelentése a sportban ‘felnőtt versenyző’, a választékos nyelvhasználatban a ‘család vagy az adott közösség legidősebb tagja’.  Az előzetes elképzeléssel szemben ezeken a versenyeken azonban nem csak idősek vannak, már 25 éves kortól részt lehet venni. Korosztályos bontások 5 évente, azaz korcsoportok vannak. Amikor belépsz az uszodába egy szenior úszóverseny alkalmával, olyan érzés fog el, mintha egy sci-fi filmbe kerültél volna. Eleinte mindenhol az idős embereket látod, de már ők is észrevehetően mások, mindenki mosolyog, koncentrál, nevet, komolyan beszélget. Fürdőruhában, sportfelszerelésben és leginkább papucsban sietnek bemelegíteni, a pályabeosztást megnézni, találkozni az ismerősökkel, tisztára olyan, mint egy nyüzsgő űrhajóban. Fokozatosan előkerülnek a fiatalok, akik mosolyognak, koncentrálnak, komolyan beszélgetnek. Soha sem láttam még ennyi generációhoz tartozó embereket ilyen egyformának. A versenyek úgy zajlanak, mint  minden más úszóverseny: bemelegítés, majd jönnek sorban a versenyszámok. Nem a korosztályi besorolás adja meg, hogy melyik futamban úszol, hanem a nevezési idő és igen, van hogy simán lehagy a melletted lévő pályán úszó őszhajú hölgy! Az eredmények már korosztályos bontásban kerülnek kihirdetésre. Tehát nem érdemes úgy gondolni egy ilyen versenyre, hogy csupa lassú, idős ember úszkál egy jót és a fiatalok azért nyernek, mert könnyű legyőzni a korosabbakat. A jó hangulat mellet a medencében igazi küzdelem folyik, mindenki tudja a pályabeosztását, ismeri a nevezési időket, az országos csúcsokat, tudja, hogy ki az, aki mindig megelőzi az adott futamában. Volt, hogy egy-egy rajt előtt beszéltük meg, általában ki milyen időt úszik az adott számban. És amint elugrunk a rajtkőről, hatalmas küzdelem kezdődik, persze, hogy nem szeretnék, hogy a másik korábban érjen a célba, de mégsem egymással vívjuk a csatáinkat. A cél a lehető legjobb idő megúszása, a korábbi eredmények javítása és az ellenségek legyőzése, mint az oxigénhiány, a fáradás és a saját gátak, amik a fejünkben vannak. Mert bizony meg lehet torpanni a medencében is. A küzdelem mégis valós, a rajtkőről való elugrással kezdetét veszi a harc, ne előzzön meg az, aki  a másik pályán úszik, időt nyerjek egy erős bukóval, egy jó benyúlással, de amint megérintjük a falat, már csak az számít, hogy az időeredményünk jobb lett-e, mint a korábbi. Sikerült-e az adott versenyen előrébb lépnem azon az úton, amely a kitűzött célom felé visz, legyen az egy kvalifikáció, egy országos csúcs megdöntése vagy akár a világranglista top 10 helyének egyike. Lehetőség van örülni, egy futamgyőzelemnek, korosztályos győzelemnek, új egyéni csúcsnak, de annak is, hogy életemben először leúsztam a 100 méter pillangót.

A generációk találkozása

25 évestől akár 90 évnél is idősebbek fordulnak meg egy-egy versenyen. Amikor az életszakaszokat áttekintjük, észre lehet venni, hogy a fiatal évtizedekre eső programok mennyivel sűrűbbek. Megtanulsz járni, bringázni, úszni, fára mászni, ilyen-olyan iskolák, első csók, pályaválasztás, egyetem, randik, esküvő, gyerekek, de utána? Utána olyan, mintha ritkulnának a lehetőségek, pedig még sok évtized áll előttünk. Én még soha nem jártam olyan helyen korábban, ahol ennyi tartalommal, élettel töltötték volna fel ezeket az évtizedeket. A versenyzés, a remek hétvégék, közös vacsorák, szurkolás, örömujjongás mellet történik valami különleges is, minden alkalom egy újabb lecke: hogyan kell méltósággal megöregedni. Egyszer csak elkezdenek romlani az eredmények, a kvalifikációs idők egyre barátibbak, elérni őket mégis nehézzé válik, csökken az izomzat. Majd eltűnnek a bukófordulók, mert közben már szédülnek, nem ugranak fejest, mert nehéz felállni a rajtkőre. Majd a megnyitókon az üdvözlések mellé minden versenyen egy máshol ritkán tapasztalt rész következik, melyik úszótársunk küzd épp máshol, kezdett el járni egy rögös, számunkra nagyon ijesztő úton. Az egy perces néma csendek, amikor valakitől búcsút veszünk. Még senkit sem ismertem az elhunytak közül, de tudom, hogy ez idővel változni fog és elérkezik az idő, amikor a mi korosztályunktól kezdünk elköszönni, amikor a korcsoport létszáma észrevehetően csökkenni fog. Végül én nem veszek részt több versenyen, talán elérem az igazi célt, olyan emberré válok az évtizedek alatt, akinek a hiánya erre az egy percre érezhetővé válik, majd mosolyt csal az arcokra és azt mondják, jó ember volt. Úgy érzem, hogy mindazok, akik életük eme évtizedeit a szenior versenyek világában élik le, mindezt észrevétlenül megkapják.