Ebben az évben viszont sikerült, hiszen a tradicionálisan tavaszi verseny őszre került, és . Ezen kívül a Spanyol körverseny, a Vuelta első hete egybeesik a Giro utolsó hetével és a tavaszi klasszikusok őszi klasszikusokká váltak.

Furcsa év, de legalább van idény és ennek kifejezetten örülhetünk

Mert a kerékpársport nagyon nehezen vészelt volna át egy teljes évet versenyek nélkül. Vasárnap elkezdődött a verseny, ami történelmi jelentőségű számunkra, hiszen másodjára a kerékpársport történelmében magyar versenyzőért szoríthatunk egy Grand Touron.

Igen, Valter Attila személyében van egy versenyző, aki megugrotta ezt az akadályt, amit anno csak Bodrogi Lászlónak sikerült, és ott tekerhet a legnagyobbakkal. Csapatában, a CCC-ben bizonyított, hiszen megnyerte az augusztusi Tour de Hongrie-t, és teljesen megérdemelten került be a nyolc fős keretbe.

És az első hétre visszatekintve senkinek sem lehet kétsége efelől. De ne ugorjunk előre ennyire!

Nézzük, mik voltak az első hét legfontosabb történései

A Giro Olaszország idén az ismert körülmények miatt nem Budapestről, hanem Szicíliából indult. Az első szakasz egy 15 km-es időfutammal indult Monreale városában.  A szakasz egy rövid, de meredek dombocskával kezdődött, amit pedig lejtő és sík terep követett. Gyors szakasznak ígérkezett, amiben nem számítottak a versenyzők kifejezett nehézségekre. Azonban az időjárás megtréfálta őket, hatalmas oldalszél fújt be a sík részen, ami nagyon nehézzé tette az időfutam kerékpárok irányítását. Egy összetett esélyest, Manuel Angel Lopezt bukás miatt el is veszítettünk a versenyből. A szakaszt Filippo Ganna, az idei év időfutam világbajnoka nyerte 22 mp-es előnnyel. Aki ezzel együtt felvehette az összetett első helyén álló versenyzőnek járó rózsaszín trikót. A szakaszt Attila a középmezőnyben a 90. helyen zárta 1:40 hátránnyal.

A második napon egy dimbes-dombos szakasz következett, egy emelkedős befutóval. Érdekes befutónak ígérkezett, hiszen akár azok a sprinterek is ott maradhatnak, akik jobban bírják az emelkedőket, de akár egy összetett esélyes is a legelejében lehetett. A végjátékban az olaszok egyik első számú egynapos versenyzője, Diego Ulissi diadalmaskodott, aki sprintben maga mögé utasította a világ egyik legjobb versenyzőjének tartott Peter Sagant. Valter Attila a főmezőnyben pár másodperces hátrányban érkezett a 44. helyen.

A harmadik nap feladta a leckét a versenyzőknek, hiszen a 150 km-es szakaszra betették az Etnát a maga 18,6 km-vel és 6,7%-os meredekségével. A szakaszon sajnos az egyik legnagyobb esélyes Geraint Thomas egy eldobott kulacs következtében hatalmasat esett, aki, bár törött medencecsontja ellenére végigtekerte ugyan a szakaszt, de nem tudott beleszólni a végjátékba. A szakasz végül Jonathan Klever Caicedo szökevénygyőzelmével zárult. De a mezőnyben is akadtak izgalmak, hiszen az összetett esélyesek először villanthatták meg karmaikat a versenyen. A mezőnyt szétszakítva azok a versenyzők érkeztek meg együtt, akik a verseny legnagyobb esélyeinek számítanak: Jakob Fuglsang, Rafal Majka, Vincenzo Nibali, Domenico Pozzovivo és Steven Kruijswijk. A rózsaszín trikó viszont nem hozzájuk, hanem az első szakasz időfutamában második helyezett és ezen a szakaszon is kiválóan teljesítő Joao Almeidahoz került. Valter Attila a szakaszt a 49-ik helyen fejezte be, 7:43 perces hátránnyal. Később Attila azt nyilatkozta, hogy tudatosan vett vissza a tempóból, hiszen tudja, hogy a verseny háromhetes, ez még csak a harmadik szakasz volt. Összetettben azonban két helyet javítva a 42. helyről várhatta a folytatást.

A negyedik szakasz egy sprinterszakasznak ígérkezett

Ahol végül célfotó döntött, miután Arnaud Démare (Groupama-FDJ), Peter Sagan (Bora-Hansgrohe) és Davide Ballerini (Deceuninck – Quick-Step) triója lényegében egyszerre érte el a célvonalat. Valter Attila a mezőnyben begurulva, a győztessel azonos idővel érkezett.

A verseny egy nagyon hosszú 225 kilométeres szakasszal folytatódott, és bár a szakasz nem hegyi befutóval zárult, de két harmadik besorolású emelkedőt – Catanzaro (3,5 km, 5,4%) és Tirolo (10,1 km, 5,3%) – követően, nem sokkal a cél előtt, az első kategóriás Valico di Montescuro (22,7 km, 5,8%) hivatott megrostálni a mezőnyt. A szakaszt szökésből a regnáló időfutamvilágbajnok nyerte, aki 82 kilogrammos súlya ellenére az utolsó emelkedőn hatalmasat tempózva, egy gyors lejtmenetet követően elsőként haladt át a célvonalon.

Az összetett menők ezen a napon nem próbálkoztak támadással és egy nagyobb csoportban együtt haladtak át a célvonalon. Attila 1 perces hátrányban érkezett meg az összetett menőkhöz képest a 33. helyen. Az összetettben majd 10 helyet javítva a 33. helyen kezdhette meg a 6. szakaszt.

A Giro következő két szakasza egyértelműen a sprinterek versenyének ígérkezett

A hatodik szakaszt magabiztosan Arnaud Démare nyerte, ahogy a hetediket is. Azonban a két szakasz között zongorázni lehetett a különbséget, hiszen a hetedik szakasz minden idők legnagyobb átlagtempóját hozta a Giro d’ Italia-k történetében. Történt ugyanis, hogy a szakaszon szinte végig oldalszél keserítette meg a mezőny életét.

Tudni kell a kerékpársportról, hogy a hegyek után a legnagyobb szelektáló tényező az oldalszél. Itt legtöbbször nem az erő dönt arról, ki melyik sorba kerül, hanem a helyezkedés. Nagyon figyelni kell, hiszen pár másodperc alatt alakulhatnak ki szakadások a mezőnyben oldalszél hatására. Ezen a szakaszon ez többször is megtörtént, ezen kívül egy tömegbukás is nehezítette a versenyzők életét. Az etapot végül hatalmas csatában a hetedik szakasz mintájára Arnaud Démare nyerte. Attila kétszer ragadt hátul, és kétszer ért fel. Végül 28 másodperces hátránnyal fejezte be a napot.

A nyolcadik szakasz egy nagyon laza nap volt a mezőny számára, hiszen az 51,2 km/h-s átlagsebességű 7. szakasz megtette a hatását a lábakra. Több mint 10 perces előnnyel értek célba a nap szökevényei. A szakaszt nagyszerű csatában Alex Dowsett az Israel Start-Up Nation versenyzője nyerte Salvatore Puccio és Matthew Holmes előtt. Attila szerencsésen időhátrány nélkül megérkezett a mezőnyben és nyugodtan, minden probléma nélkül kezdhette meg a 28.helyről a 9. szakaszt.

A kilencedik szakasz több szempontból volt embert próbáló

Rengeteg szint, 208 km, négy komoly emelkedő, 6 fok végig áztató esőben. Nagyon kemény napnak ígérkezett. A 208 kilométeres penzum féltávjához közelítve, az első kategóriás Passo Lanciano (12,4 km, 7%) meredekén kezdődött meg a szelekció, amit két második kategóriás hegy – Passo San Leonardo (14,4 km, 4,3%) és Bosco di Sant’Antonio (9,4 km, 5,1%) – majd befutóként az 1655 méteren fekvő Roccaraso (9,6 km, 4,4%) követett.

A szakasz izgalmas csatát hozott mind a szökevények, mind az összetett menők esetében. A szökevények közül először a hegyi ponttrikóért harcoló Visconti villantott, hiszen két hegyet megnyerve átvette a vezetést a hegyi pontversenyben. A szakaszt végül nagy csatában Ruben Guerreiro (EF Pro Cycling) nyerte a rutinos Jonathan Castroviejo (Ineos-Grenadiers) előtt.

Az utolsó emelkedőket Vincenzo Nibali csapata a Trek-Segafredo rántotta meg, aminek köszönhetően jelentős szelekció indult meg a mezőnyben. A cél előtt egy 10%-os meredek zárta a napot, ahol az összetett esélyesek nagyjából egyszerre, kisebb-nagyobb különbségekkel érkeztek meg. Az összetett élén nem történt változás. Azonban, ami számunkra hatalmas dolog, az az, hogy Valter Attila egész végig tudta tartani a lépést az élmezőnnyel, olyannyira, hogy csapata legjobbjaként, a rózsaszín trikóst megelőzve a 18. helyen érkezett be a célba, és az összetett 28. helyéről mindössze 9:34 perc hátránnyal folytathatja a versenyt.

Bravó, Attila! Hajrá-hajrá😊

A verseny a mai pihenőnapot követően kedden folytatódik kisebb dombokkal tarkított 177 km-es etappal. Izgalommal várjuk a folytatást!

Képek: https://www.giroditalia.it/en/media-center/sport/foto/