A nyár egyik legnagyobb megmérettetése a hazai futók számára az Ultra-Tisza-tó 130. Az UB kiskörének számító versenyen több táv közül választhatnak a sportolók az egyéni teljesítéstől a csapatversenyig. Futónk, Siposné Mácsai Mariann is rajthoz állt élete első ultratávú versenyén 65km-es távon, nem is akármilyen eredménnyel. A dobogó legfelső fokára állhatott fel a hölgyek között.
Mariann mesélt nekünk a nem teljesen zökkenőmentes felkészülésről és a versenyen szerzett élményeiről.
Ha jól tudom, ez volt az első ultrafutásod. Kinek az ötlete volt a versenynevezés, Stoki javasolta, vagy te nézted ki először?
Igen, ez volt az első ultrafutásom. Először idén márciusban jött az érzés, hogy elég volt a félmaratonokból, kell valami új, szükségem van változásra a futásban. Idén már hetedik éve, hogy versenyzek. Legnagyobb büszkeségem, hogy a bajai Mogyi Trail verseny négyszeres címvédője vagyok 24km-es távon
Számos dobogós helyet értem el félmaratoni távon, de ennél több egyedül egyszerűen nem ment. Stokira és a Plandurance-re az interneten találtam, őt kértem, hogy segítsen, mert nem tudok 21km-nél többet futni. Amire az volt a válasza, de tudsz! Akkor még számomra ez elképzelhetetlen volt.
Aztán szembe jött a Szeged Maraton, nagyon megtetszett, így indultam el életem első maratonján, amin első helyezett lettem. Ezután dobta be Stoki az ötlet: induljak a UTT 65km-es távján!
Hogyan zajlott a felkészülési időszak? Mire fektettetek hangsúlyt a verseny előtti hetekben, hónapokban?
A felkészülési időszak nagyon jól ment, sikerült minden edzésből a maximumot kihozni. Fokozatosan emeltük az edzések mennyiségét és próbáltam őket a napnak a legmelegebb időszakára időzíteni, mivel a versenyen is hőség volt várható. Utolsó héten aztán ért egy kerékpáros baleset, ami sokat kivett belőlem, mind fizikailag, mind mentálisan. Miután kizártunk minden olyan tényezőt, ami akadályozott volna a táv teljesítésben, már csak a baleset utáni regenerációra összpontosítottam.
Minden végig flottul ment a versenyen, vagy voltak küzdelmesebb szakaszok?
Az első 30 km gyorsan eltelt, élveztem minden percét. Itt inkább arra koncentráltam, hogy a sérülés helyén ne lépjen fel probléma. A frissítés rendben zajlott, a kísérőm kitűnően hajtotta végre a feladatát, még annak ellenére is, hogy indulás előtt 3 nappal kértem meg, legyen a segítségem. Ráadásul előtte nem volt alkalmunk gyakorolni, és ő nem sportol semmilyen formában, így tapasztalata sem volt.
42 km környékén tudatosult bennem: ennél többet még soha nem futottam. Ezen a ponton fejben kellett összeszednem magam, ami egész gyorsan sikerült is. Sajnos a hőség folyamatos volt, az árnyék nélküli szakaszok a gáton eléggé megnehezítették a futást, de igyekeztem folyamatosan hűteni magam.
Az utolsó szakasz volt igazán nehéz, itt már a meleg kezdett elviselhetetlen lenni és a combomon ért korábbi zúzódás helyén kezdett befeszülni. A frissítőpontokon jegeléssel sikerült elviselhetővé tenni a feszítő érzést, ami visszavett az időmből, de összességében így sem vesztettem sokat. Nagyon jól éreztem magam a verseny alatt, egyszer sem éreztem azt, hogy soha többet nem akarok jönni. Minden egyes új kihívás előtt átgondolom, hogy milyen problémák fordulhatnak elő és ezekre milyen megoldást találhatok. Addig megyek el, míg jólesik, míg örömömet lelem benne. Az első olyan alkalomnál, amikor egyszer is megfordul a fejemben, nekem ez nem megy, nem esik jól, onnantól nem megyek tovább. Szerencsére ez eddig nem történt meg. Az, hogy sikerült első nőként beérnem, csodálatos érzés, ajándéknak tekintem a sok befektetett munka után.
Hogyan regenerálódsz most? Mennyi pihenőt tartasz?
Viszonylag gyorsan regenerálódok egy-egy verseny után. Ez köszönhető Stokinger Zoltán edzőmnek, aki nagyszerűen építi fel az edzéseimet, és manuálterapeutámnak, aki segít minden egyes verseny előtt és után. Most tíz nap pihenőt tartok, nem szoktam ennyit, de a baleset miatti sérülések rákényszerítenek.
Mi a következő cél? Milyen versenyre készülsz még idén?
Nincs konkrét célom egyelőre. Részt veszek minden év augusztusában egy Szerbiában megrendezésre kerülő félmaratonon, ami nagyon színvonalas versenynek számít, több országból érkeznek futók, egy nagyon erős mezőny áll rajthoz minden évben. Most ezen lesz a hangsúly.
A Mogyi Trailen is természetesen indulni szeretnék, de a X. Szőlőskör 50km távja is felkeltette az érdeklődésemet. Most pár napig biztosan pihenek, azután tervezünk. Várom már, szeretem az új kihívásokat!
