Maratont futni, illetve úgy egyáltalán futni, sportos testtel sebesen szökellni nagyon sokak álma, egyre többeké. Egészségesnek lenni, az egészségért tenni szerencsére divat.  Az utóbbi években itthon is megtöbbszöröződött a hobbifutók száma, de tudod, hogy a kezdők több mint 70%-a lemorzsolódik néhány hét vagy hónap után?

Sok oka van ennek az óriási feladási rátának, egy dolog azonban biztos, egyik feladási indokban sem a futás maga az, ami okolható, mindig az egyén hibázik.

Nem a futás a rossz, hanem a sportot elkezdő személy futáshoz való hozzáállása, vele kapcsolatos elképzelései nincsenek a helyén. Honnan is lenne, soha sem csinálta, ráérezni így ritkán sikerül. Most megpróbálom helyretenni bennetek, vagy legalább irányt mutatni, mire készüljetek és hogy oldhatjátok meg a folyamatosan bepróbálkozó „na most hagyom abba” érzés legyőzését a futással kapcsolatban. Futni nagyon kemény dolog, főleg a fotelből felállva, semmi, vagy elhanyagolható sportmúlttal. Persze a futás könnyednek tűnhet, ha látjuk az élmezőnyt, mikor nézünk egy maratoni közvetítést a tévében. Barátnénk, Jucika is már a harmadik maratonijára készül, nem lehet tehát olyan nagy kunszt. Pedig de! Mert Jucika azt ritkán emlegeti fel, hogy az első maratonijára két és fél évet készült és ez már öt évvel ezelőtt történt. Jucika azzal sem menőzik, hogy ötkor kel, hogy még a munka előtt lefussa a napi etapját. Jucika mondjuk jól néz ki, ez feltűnik, csinos ruhákban jár, energikus, na ja, fut.

Akkor ezek szerint Jucika sokat szenved a célja elérése érdekében?

Nem, ezt nem szenvedésnek nevezzük, inkább akaraterőnek. Akaraterőre mindenképp szüksége van a futónak, nem csak a versenyeken, hanem ugyanúgy a mindennapokban. Nem extra akaratra, nem kell nagy dolgokra gondolni, de akkorára legalább, hogy kirugdossa magát edzeni, elinduljon, ha épp nincs nagy kedve aznap, akkor is. A futásban az egyik legfontosabb kulcs, a rendszeresség, a töretlen felkészülés. Ha kéthetente három nap bírod rászánni magad az edzésre, abból sem fejlődés, sem örömélmény nem lesz, viszont az, hogy ez így nem fog menni sokáig és egyszer csak már egyáltalán nem mész futni, annak nagyon nagy az esélye.

Jucika így ráér, hogy ennyit fut?

A sport, ha fejlődni benne és élvezni szeretnéd, úgy 3-5 órádat fogja „elvenni” egy héten. Idézőjeles, mert rá fogsz jönni ha már benne vagy, sokkal inkább adni fognak ezek az órák, mint elvenni. Ő sem luxusfeleség, dolgozik, család, gyerekek, háztartás, de hogy legyen ideje futni, az esti film helyett lehet, inkább korán elalszik, tehát szervezés és lemondás, valamit valamiért szituáció nap nap után. A pláne az egészben, hogy mivel már hozzászokott, ez nem különösebb teher, a rutin része, sőt élvezi. Mikor belevágsz a futásba, az első hetekben bizonyára neked is lesz sok helyzet, nap, mikor küzdős lesz időt találni az edzésre, ez normális, de ne add fel, találd meg jó szervezéssel az időt a futáshoz! Szerencsére a legelején nem is kell, hogy  sokat fuss, hogy már edzésértéke legyen. Természetesen állíts fel egy prioritási sorrendet. Egyértelmű, hogy nem futni megyünk inkább a gyerek megvacsoráztatása helyett. Idővel, ami általában 2-4 hónap közé esik, ki fog alakulni az életed és a futás között egy rutin kapcsolat. A futás nem mint stressz fog megjelenni, sokkal inkább már várni fogod, mert elkezded élvezni, de ezt az élvezetet, az első hetekben még ne várd! Olyan szerencsés egyén alig akad, aki már az első alkalmakat is élvezi a futásban.

Miért nem élvezik a kezdetekben a futást az emberek?

Egyrészt fizikálisan nagyon megterhelő a futás egy nem-sportoló felnőtt számára. A szervezet beindítja a vészreakcióit, a pulzus hevesen zakatol, a légzés kapkodó, az izmok fájnak és a test a fejünk irányába folyamatosan küldi az impulzusokat, hogy ezt a futás dolgot jó lenne minél hamarabb abbahagyni, mert nagyon nem jó. A megoldás a negatív impulzusok csökkentésére, elkerülésére a mozgás mennyiségének és az intenzitásának helyes eltalálása. Ha most kezded a futást, tökéletes, ha az első alkalmakkor összesen 15 percet töltesz futómozgással. Ezt még csak nem is kell egyben lefutnod, teljesen rendben van, ha mondjuk 2 perc futás, 1 perc  séta kombinációt alkalmazva teljesíted a 15p-et. Majd minden héten 5-10% -al megpróbálhatod emelni az edzésidőd, többel ne, mert könnyen sérülés lehet a vége! A légzésed a futás közben ne legyen zihálóan erős, akkor megfelelő, ha tudsz, vagy akár tudnál valakivel beszélgetni közben, ha lennének melletted. Semmid nem szabad, hogy fájjon futás közben! Persze a 15 perc végére meg kell izzadnod már az első alkalmakkor is, és egy jóleső fáradtság normális ezt követően. Idővel érdemes különböző intenzitástartományokat és edzéshosszakat alkalmazni, elkerülve a monotóniát, illetve támogatva a gyorsabb fejlődést. Ehhez a mi programjaink segítségedre lehetnek. Az első alkalmakhoz nem kell megvenned a legdrágább sportórát, de mondjuk az első 10 alkalom után megajándékozhatod magad egy olyan órával, ami méri a pulzusod és persze az eltelt időt, vagy akár a sebességed és a távolságot is, ez segít kordában tartani az edzést és további motivációt adhat.  Ezt a 10 alkalmat egy kezdő ideális esetben 2-3 hét alatt teljesíti, tehát nem kell minden nap futnod!

A testi zűrzavar által keltett negatív agyi történéseket tetézi, hogy futni elsőre unalmas lehet. Semmi izgalmas nem történik közben, monoton. Mit tegyünk?

Hallgathatsz zenét közben, futhatsz társakkal, beszélgetve, tehetsz feladatokat a futásodba, felfedezhetsz ismeretlen útvonalakat, jókat gondolkodhatsz magadban, amire a sűrű életünkben kevés idő jut, hogy mondjak néhány példát arra, hogy szoktuk mi futók lekötni magunk. Érdekes lehet, de nem szoktunk unatkozni, még ultra távok teljesítése közben sem, amikor akár egy teljes napon át futunk. Futás közben mindig van mivel foglalkozni, dolgozik az agy is, de pihentetni is tudod azt közben. Az első 20-30 perc után van, mikor elkap minket a „Flow” futás közben. Ez egy nehezen leírható összetett jelenség, egyfajta öröm, boldogság. Szuper érzés, kár, hogy érkezése nagyjából kiszámíthatatlan és nem nagyon befolyásolható, de ha egyszer átéled, fogod tudni, miről beszélek.

Fontos, hogy tervezd a futásod!

A mait, a holnapit, tervezd be az első mérföldköveket, amiket megpróbálsz elérni. Az első 5 km egyben teljesítésére általában néhány hónap elég. Az első 10 km fél év alatt többnyire megvan. A maraton teljesítéséhez legalább két évet szoktam javasolni. Mindenki más, más fejlődési ívekkel, sose hasonlítgasd magad másokhoz, hogy Juliskának bezzeg már fél év után összejött a félmaraton. A hobbisport fő lényege egyébként sem a versenyzés, ilyen értelemben pedig pláne nem. Ne kapkodj! Baromira nem az a főlényeg, ki milyen gyors, ki milyen hosszúkat fut, hány maratont futott már. Ezeknél ezerszer fontosabb, hogy mit kaptál a futástól. Mennyi élményt kaptál, milyen új társakat, mennyire vagy kiegyensúlyozottabb, boldogabb, egészségesebb. Természetesen a sport lényege a győzelemre törekvés, de alapvetően önmagad próbáld legyőzni, hogy másokhoz képest hol tartasz, legyen másodlagos. A fejlődés a kezdetekben látványosabb, ez nagyon motiváló tud lenni, használd ezt ki, de később ne engedd, hogy az eredményhajhászás átvegye az irányítást feletted! Hidd el, semmi gáz nincs abban, hogy a legutóbbi félmaratonodnál nem sikerült javítanod az egyéni legjobbadon. A sport a legtöbbet a mindennapokban adja, itt tesz hozzád sokat, nem is a versenyeken. Az utolsó tényező, amire még felhívom a figyelmed, hogy elkerüld a futás feladását, az, hogy szerezz be normális futófelszerelést. Nincs annál rosszabb, ha már az első km után töri a cipő a lábad és minden lépés fáj. Ne költs el vagyonokat már az első héten, adj időt magadnak és a futásnak, kapcsolatotok kibontakozását apránként támogasd egy-egy új cuccal. A legelején a cipőn kívül szinte semmi extrára nincs szükséged, egy tréningnadrágod csak van otthon most is. A cipőt szaküzletben, hozzáértő segítséggel válaszd ki, ez nagyon fontos! Később vehetsz nadrágot, felsőt, órát, hogy széles időjárási tartományban, komfortosan tudj sportolni. Nagy hajrá gyerekek, bár nagy fába vágjátok a fejszétek és olvashattátok milyen sokaknak nem sikerül futóvá alakulni hosszútávon, de csak rajtatok, a kitartásotokon múlik, hogy közénk fogtok-e tartozni még egy vagy öt év múlva is! Előre!