Valahol szélmalomharcban vagyunk, de van néhány dolog, amit érdemes szem előtt tartanunk, illetve tisztáznunk a terjedő vírussal kapcsolatban.
Egyrészt a futók erősebbek szervezetileg az átlag populációhoz képest. Az egészség megőrzése, illetve megszerzése az egyik legerősebb motiváció, amikor valaki sportolni kezd. Ezért bár az esetek azt mutatják a COVID-19 senkit sem kímél a felnőttek között, elkapni bárki elkaphatja, a betegség lefolyása egy erős szervezettel mindenképp könnyebb és gyorsabb lehet. Így én mindenkit arra buzdítok, sportoljon tovább, amíg teheti és amíg egészséges az illető.
A sportolás viszont rövidtávon immunrendszer gyengítő hatású. Közvetlenül az edzést, vagy a versenyt követően sokkal fogékonyabbak lehetünk betegségekre, így erre a vírusra is. Ugyanígy a hirtelen nagy volumenű, vagy intenzitású edzés és a versenyzés is növelheti a fertőzésveszélyt. Ennek okán, nem javaslom, hogy most kezdj el sokkal többet és erősebben edzeni, mint eddig, és azt sem tanácsolom, ha eddig nem edzettél, most keményen beleállj olyan indíttatásból, hogy akkor te most feledzed magad a vírus ellen. Az edzés immun- és általános szervezeti erősítő hatása sok hét, hónap alatt alakul ki. Most egy-két hét edzés inkább semmit, vagy csak rosszat tehet, mintsem erősítené az immunrendszered.
A pánikszerű edzésnél jobb ötlet a vírussal történő csatára való felkészülésben a mindenhonnan joggal hallható megelőzés, fertőtlenítés, közösség kerülés mellett a pihenés, a stresszorok csökkentése (ne pánikolj, aludd ki magad) és a minőségi táplálkozás. Klasszikus, fehérjedús, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban dús táplálkozásra gondolok, amiben a minőség fontosabb a mennyiségnél.
A nemzetközi sportélet már eddig is erősen sérült, napról napra egyre több versenyt kénytelenek lemondani a szervezők. A versenyek a sportunk egyik legfontosabb momentumai. A megmérettetés, a felkészülés gyümölcsének learatása mellett szocializációs és szórakoztató rendezvények is. Az erő összemérés mellett lehetőség a találkozásra, beszélgetésre a rég nem látott versenytársakkal. Ez emberileg és gazdaságilag is nehéz időszak. A közösségi futások, a termi, zárt térben történő csoportos edzések is rizikó faktort jelenthetnek a vírus terjedésével kapcsolatban. Egy ideig az ezeken történő részvételünk belátásunkra van bízva, de egy ponton az állami apparátus dönt.
Mit tehetsz, hogy állj hozzá, ha törölték a versenyed?
Mivel a törlés a rendezőt érinti talán a legfájdalmasabban, hidd el, amíg a józan ész úgy diktálja, ő meg akarja rendezni az eseményt, az ellenkező döntést értünk hozza, vagy hozatták vele.
Versenyezni ha nem is mindenki, de sokan szeretünk. A versenyek azok a momentumok, mikor felmérjük, összehasonlítjuk felkészültségünk a sporttársainkkal. Ez játék, de azért valamennyire komolyan is szoktuk venni. Viszont fontos, hogy azért túlzásba ne essünk, a versenyzés nem élethalál kérdése, a versenyeredmény minket csak az adott szituáción belül értékel, súlyoz. Hogy jó emberek, vagy értékes emberek, hogy boldog emberek vagyunk-e, ezekben a versenyeredmény egyáltalán nem pozícionál minket. Talán ezek a legfontosabb értékeink, melyekben egy embernek fejlődni érdemes. A sport ebben sokat segíthet. A mindennapos, rendszeres, a nagyobb kihagyásoktól mentes, az életünk szerves részévé, napi rutinjává vált sport. A sport legfőbb értéknövelő lehetőségét ezek a dolgos hétköznapok adja meg számunkra. És ugyanezektől a dolgos hétköznapoktól fogunk majd jól szerepelni a versenyeken is.
Úgy gondolom, akkor állunk jól a témához, ha nem azért futunk, hogy versenyezhessünk. Fontosabb, azért futnunk, hogy fejlődhessünk és fontos hogy szeressük a napi futásaink, szeressük ezt a napi edzésrutint. Mikor versenyre kerül a sor, az, a fejlődésünk csak egy szeletét képes lemérni, a sportágspecifikus, nagyrészt fizikális fejlődést. Ráadásul ugye ez is genetika, kor és szerencsefüggő mennyire jelenik meg az eredményben a napi sportba fektetett energiánk. Ezért nem érzem esszenciálisnak egy futó életében a versenyzést. Ami kihagyhatatlan, az az edzés, ami testre és szellemre egyaránt napi szinten, rendszeresen hatást gyakorol. Az edzések alatt nagyságrendekkel többet fejlődsz, nagyságrendekkel többet ad hozzád, mint egy verseny. Igen, a versenyekre emlékezünk, a versenyeken osztanak érmeket, de mégsem ezek építenek alapvetően. Ez is klasszikus torta és hab eset. Legjobb persze a habostorta, de a versenyt, mint habot, csak az edzések által felépített tortára érdemes feltenni. Most lehet nem lesz lehetőség a habra. Azért a tortát még érdemes sütni!
Tehát attól, hogy a versenyek sérülnek, ne essünk kétségbe. A dolgos hétköznapok ott maradnak nekünk, a fejlődés, épülés lehetősége megmarad. A napi futásaink nem vesznek el! Ha neadjisten már a lakást sem lehet elhagyni, na akkor nagy a baj. A szabadsághoz, futáshoz szokott testünk biztosan nem fogja jó néven venni, de a szellem még ekkor is fejleszthető marad, illetve nyomhatjuk a felüléseket, guggolásokat, fekvőtámaszokat.
