A futóversenyek frissítési stratégiája az utóbbi száz évben óriási átalakuláson ment keresztül. Az 1896-os bostoni maratonon még a whisky és a konyak volt a menő, vizet nem ittak közben, így volt férfias – gondolták – a küzdelem, a rajthoz állt 10 futó között. Később, az 1924-es párizsi olimpián már két frissítőállomás is a versenyzők rendelkezésére állt. A második féltávnál. Ekkor a vízivás még gyengeségnek minősült mind a versenyzők, mind a nézők, vagy a szervezők szemében, így a futók próbálták elkerülni és csak végső esetben, ájulás előtt inni egy picit.

Azóta sokat lagymultak a futók, a kekszen nevelt nyugati társadalmak atlétái, de a kenyai futók sem erőltetik már a „száraz száj érzést” a maratonokon. Persze a tudomány is folyton próbálja igazolni a frissítés létjogosultságát, és kalória és milliliter alapon is megpróbálják alátámasztani a futók számára, hogy mi lenne az ideális frissítés számukra. Persze, aki úgy gondolja, hogy igazán kemény, nem hagyja könnyen átverni magát.  Ami jó volt 1950-ben Iharoséknál, nehogy már most agyba-főbe inni kelljen futás közben? Kemények vagyunk, vagy mifene?!

Az amerikaiakat, ha lassan is, de csak két vállra fektette már egy ideje a tudomány.

1965-ben a Gatorade szénhidráttartalmú folyadékokkal kezdett kísérletezni. 1983-ban megjelentek az első energiaszeletek, a kilencvenes évek elején a zselék. Persze nem itthon, de idővel azért hozzánk is beszivárogtak ezek a termékek és manapság könnyen elérhetők. Természetesen, aki nem zöldfülű újonc, azt nem lehet ezekkel a drága műkajákkal megvezetni. Max. egy kis szőlőcukor mehet futás közben, esetleg kóla, de a legkeményebbek ezen is mosolyognak, hisz a célbeérkezést követő pofa sörnél többre nincs is szükségük. Így tanulták fiatal korukban ők is a nagy öregektől és ismét előjön az öreg közmondás, ami jó volt akkor, az miért ne működne ma is? 

Na, de hogy jön ide Kipchoge és a tizenhárom alkalommal történő frissítése a két óra alatt?

Gondoltam, megemlítem, hátha lesz min nevetni, vagy legyinteni. Persze van, aki el is gondolkodhat rajta, én ez utóbbit ajánlom. Adagonként hozzávetőlegesen 10g szénhidrátot tartalmazott minden frissítője egy forradalmi szénhidrátkeverékből, ami így 60g körül van óránként. (Bár a Maurten szponzorálja, nem egyértelmű, hogy tényleg ezt is használta, de nem is nagy lényeg, higgyük el neki.)  Az elfogyasztott víz mennyisége a verseny alatt 1.5-2l között volt.

A világcsúcsok a maratoni számban már csak ilyenek, eszegetni, iszogatni kell közben. Gebrselassie 2007-ben (mikor ugyancsak világcsúcsot futott), minden 5km-nél letolt egy zselét és 2.5dl vizet. Energetikailag rendben volt, sikerült egy egész gyorsat futnia, viszont a folyadékháztartása az óránkénti több mint egy liter vízbevitel mellett sem tudta tartani magát. Szerencsére ez az eredményén annyira nem látszott meg, de a célban több mint 5.5kg-al volt könnyebb a rajtsúlyához képest. Nem, nem ennyit fogyott zsírból, ez 90%-ban víz volt.

A fenti két példa egyébként nem szélsőséges, inkább általános.

Az elit futók körül tevékenykedő dietetikus szakemberek így gondolják helyesnek és az atléták eredményéből láthatóan jól gondolják. Persze vannak kilengések, van, aki ennél kevesebbet, van, aki többet fogyaszt, főképp, ha vizsgálati közegünk kiterjesztjük hobbifutókra, akik a maratont sokszor az elit futók sebességének felével, így időtartamban duplájával teljesítik. Más test, más felkészültség, más időtartam, más frissítés, így a frissítés legjobb, ha egyéni, a tapasztalatot és kicsit a tudományt is használva kialakított.

Eszem ágában sincs megmondani, hogy a konyak, a célig semmi, vagy ezeknek a srácoknak a módszere a követendő a széles repertoárból. Hogy jönnék én ahhoz? Egyedül annyit kérek, próbálgassátok az edzéseiteken, hogy nálatok mi a legcélravezetőbb. Ami bevált a versenyspecifikus edzéseken, amihez hozzászoktatok, azt a módszert alkalmazva érdemes versenyezni is. Azért engedjétek meg, hogy röviden összefoglaljam a tudomány pillanatnyi állása és a szakmában legtöbbek által elfogadott irányt.  Ne hagyjatok ki frissítőpontot úgy, hogy nem isztok legalább néhány kortyot és nem kaptok be egy-két falat frissítőt. Hogy a számokat szeretőknek is kedvezzek, ez 50-70g szénhidrátot és 6-8dl folyadékot (vizet) jelentsen óránként. A gyomrotokat ugyanúgy edzeni kell az edzéseken, mint az izomzatot. Így, ha nem gyakoroltad edzésen a frissítést, sosem vittél kulacsot magaddal a futásaid alkalmával, ne csodálkozz, ha verseny közben nem fog tetszeni az emésztésednek, hogy feladatot adsz neki. Gőze nem lesz, mitévő legyen és jön a gyomorfájás, hányás, hasmenés és egyéb cifra dolgok. Persze ilyenkor lehet arra a fránya zselére, vagy izoitalra fogni, hogy biztos azzal volt a baj, de az esetek többségében az ok az emésztés edzettlensége.