Sok rémhír terjeng a pulzusunkkal kapcsolatban futókörökben. Az egyik leggyakoribb, amelyikbe frekventáltan belebotlok, hogy a magas pulzus futás közben azt jelenti, hogy én béna sportoló vagyok. Pedig még nem hallottam olyan futóversenyről, ahol az alacsony pulzusra osztották volna a díjakat, de élettanilag sincs érdemi jelentősége és súlyozó volta a lassabb és gyorsabb pulzusnak a sportoló képességei és edzettsége szempontjából.

Az alacsonyabb pulzus nem egyenlő a jobb sportolóval!

Az egyik olimpiai bajnok hosszútávfutónak lehet 140-es a versenypulzusa, a másiknak, aki holtversenyben érkezett vele a célszalaghoz pedig lehet, hogy 180 volt a pulzusa. Ebből remélem, jól látszik, hogy a pulzusszám nincs összefüggésben a sportolói képességekkel. Ne tessék szégyenkezni, ha a futás csak 170-es pulzussal megy és arra sem kell különösebben kihúznia senkinek magát, ha 120-as a pulzusa sport közben. Mert a sportteljesítményt nem a szív munkájában mérik. Persze lehet árnyalni és ez a cikk most arról is szól, hogy árnyaljuk is a helyzetet: Létezik olyan jelenség, hogy a normálisnál szaporább pulzus. Mind nyugalomban, mind mozgás közben. Egy szinten túl ez orvosi eset, tachycardiának hívják. Nyugalmi állapotban 100-as pulzustól beszélünk erről a jelenségről. Illetve futás közben, ha az illetőnek biztosan jól mér a pulzusmérője (mert ugye nagyon sokszor ez mér félre és ettől ijed meg a sportoló) és 190 fölötti értékeket lát számára hosszútávon elviselhető tempónál, javaslok egy kardiológiai kivizsgálást. Maximális intenzitásnál még ez az érték is normális lehet.

A korral, edzettséggel a pulzusunk változik.

A 220 -életkor, mint maximális pulzust meghatározó képlet, nagyjából működik, kisebb egyéni eltérésekkel, irányadónak elfogadható, de nem szentírás, hisz a genetikai különbözőségek és a sok-sok év sport, hatást gyakorol rá. Minden megélt év 0.8-1 ütéssel csökkenti a pulzusunk felnőtt korban. Emlékszem, nálam például 30 éve 170-es pulzus jelentette a kellemesen intenzív tempót. Mára ez 135–re csökkent. Nagyrészt mert öregedtem, kisebb részt, mert edzettebb lett a keringésem. A nyugalmim is 40 környéke. Ez az alacsonyabb pulzus, a bradycardia, nem sportoló személyeknél akár orvosi problémát is jelenthetne, de edzetteknél normális.

Az edzettséggel nem is feltétlen változik a pulzusunk.

Az edzettség egyébként csak kisebb részt csökkenti a maximális pulzust, vagy egyáltalán nem csökkenti, inkább a szubmaximális tartományok munkapulzusa csökken a sok-sok állóképességi sport hatására. Az erősportok sokkal kevésbé vannak hatással a pulzusunkra ilyen értelemben. A szív munkahatékonyságának javulása pulzusban lassabban mutatkozik meg, mint az össz. edzettségi szint javulása. Többnyire évek szükségesek ehhez az alakuláshoz. Tehát többnyire a sebességünk sokkal látványosabban és gyorsabban javul, mint amennyire az adott intenzitáshoz tartozó pulzus csökken.

Az edzettség által, egy adott egyéni intenzitáshoz tartozó sebességjavulás és pulzusszámcsökkenés látványos kombinációt adhat.

Egy 30 éves élsportoló számára 5 perces ezrekben futni lehet, hogy 130-as pulzust generál, számára ez egy könnyű bemelegítő intenzitás. Egy kezdő, hasonló életkorú embernél ez a tempó már erős tempót jelent és többek között a kisebb szívverővolumen, a vér gyengébb oxigénszállító képessége, a gyengébb érhálózat, a kevésbé edzett izmok gyengébb anyagcseréje révén többször kell összehúzódnia a szívnek, hogy elbírja ezt a tempót és neki 180-es lesz a pulzusa ezen a sebességen. Tehát igen, a pulzus összefügg az edzettséggel, de mégsem lehet kijelenteni, hogy egyenes arányú összefüggés lenne az edzettség és a munkapulzus között, de még a nyugalmi pulzusnál sem jelenthető ki, hogy az alacsonyabb érték jelent jobb edzettséget. Ennek oka egyszerű, a sportforma sokkal összetettebb annál, mintsem hogy kizárólag a kardiovaszkuláris rendszer működésének ezen egyszerű mérőszáma jó következtető alap lehetne. Valamit jelent, igen, akinek alacsony a nyugalmi pulzusa és az nem 72, mint az átlagfelnőttnek, hanem csak 45, az arra enged következtetni, hogy edzett az illető keringése, de még csak véletlenül sem biztos, hogy jobb sportoló az illető annál, akinek „csak” 55 ez a nyugalmi érték. Szumma-szummárum, ahelyett, hogy sápitozunk, hogy nekünk milyen magas és másnak pedig milyen alacsony a pulzusa, ha már mindenképp másokhoz akarjuk viszonyítani magunk, azt csak az eredményesség felől közelítsük meg, illetve még jobb, ha csak magunkkal foglalkozunk és saját magunk hasonlítjuk korábbi önmagunkhoz, eredményekben és pulzusban egyaránt. A fejlődés egyéni és relatív. Sok-sok tényező függvénye, valamiben látványos, valamiben kevésbé. A pulzus futás közben kicsit kiszámíthatatlan ebből a szempontból, mert van, akinek egyértelműen és viszonylag hamar reagál, másnak még több év sport után sem annyira még akkor is, ha egyébként szépen fejlődött. Még az a szerencse, hogy ez mit sem számít, semmit nem vesz el az eredményesség lehetőségéből és a boldogságunkból.