Loading...
  • View Larger Image

Egy elmaradt futószezon margójára

2020-03-21T14:40:40+02:00

Avagy így tedd túl magad a csalódottságon, ha lefújták a célversenyed

 

Különleges helyzet a mostani, mert gyakorlatilag mindenkinek, minden tavaszi versenycélja az enyészeté lett. Abból a szempontból viszont nem egyedi, hogy a futókarrierünk során sokszor számtalan okból fordulhat elő, hogy meghiúsul a versenycélunk, legyen az betegség, sérülés, vagy mint most, bármilyen nem várt esemény. Ilyenkor sokaknak lehet az az érzése, hogy a befektetett munka feleslegessé, az a sok erőfeszítés, áldozat hiábavalóvá vált. 

Pedig ez nagyon távol áll a valóságtól. 

 

Szóval hogyan kezeljük a helyzetet?

Úgy, hogy megpróbálunk tisztába kerülni önmagunkkal, és a futás szerepével az életünkben…

Igen, a célok fontosak, sokunknak kell egy erős vízió, kell egy meghatározott cél, aminek elérése érdekében hajlamosak vagyunk extra erőforrásokat mozgósítani önmagunkban, és küzdeni a nagy álomért. Azt azonban tudnunk kell, hogy nem a versenyekért futunk. A versenyek segítik az utunkat, segítenek lemérni a fejlődést, örömet okoznak, hogy teljesítettük, és újra legyőztük önmagunkat, de bizony itt is igaz az örök mondás: “az út maga a cél”. Mert persze a végeredmény nagy élmény, azért a beletett edzésmunka nélkül egyrészt lehetetlen, de egyben értéktelen is lenne.

 

Miért is futunk valójában?

Az egészségünkért

Vagyis saját magunkért. Azért futunk, azért megyünk ki nap mint nap edzeni, mert tudjuk, hogy az egészségünknél nem sok fontosabb dolog van a világon. Az egészség nem ajándék az élettől, hanem folyamatos ápolást, karbantartást igénylő állapot. 

A szellemi épségünkért

“Ép testben ép lélek” –  mondja az örökbecsű, és bizony ez nagy igazság. A rossz egészségi állapot, rossz mentális állapotot eredményez, minél több egészségügyi problémánk van, annál nehezebb az életet boldogan, teljes valójában megélni. 

Hogy megismerjük magunkat

Mert futás közben te vagy és a pálya. A mostani társas futást kevésbé toleráló időket használjuk fel arra, hogy minél többet megtudjunk magunkról. Hogyan működik a szervezetünk, mire, miként reagálunk, hogy működik a pulzusunk? Mivel tudjuk támogatni a teljesítményünket, milyen étkezéssel, hogyan frissítsünk, hogyan figyeljünk a tempóra? Ezer meg ezer dolog van, amit megfigyelhetünk magunkban a versenymentes hónapok során. És persze a fizikai oldaltól elrugaszkodva bizony, kiváló alkalom befelé tekinteni.

Mert futók vagyunk

Mert jó tartozni egy ilyen nagy és erős közösségbe. Szeretjük magunkról tudni, hogy egy olyan társközösség van körülöttünk, aki mindig érteni fogja, ha arról beszélünk, hány perces ezrekkel mentünk aerob küszöbön, melyik zselé vált be, vagy hogy féltalpra vagy sarokra érkezünk-e. Saját nyelvezetünk van, egy olyan szelete vagyunk a társadalomnak, akik tudják magukról, hogy futók, és legyen az versenygyőztes, vagy a záróbusztól rettegő kezdő, mi egy csapat vagyunk. Futók, és erre rendkívül büszkék tudunk lenni. 

Magáért a futásért

Mert futni jó, mert alig várjuk, hogy mehessünk, akár aszfalton, terepen, vagy futópadon, akármilyen felületen is, de futók vagyunk, és ezt szeretjük csinálni. Ha neked a futás csak feladat, és a cél eléréséhez vezető szükséges rossz, azt hiszem téves nyomon jársz. Itt a jó alkalom, hogy azért menj ki, mert örömed leled benne, és megtanulj azért futni, mert hozzátesz az életedhez. Ha elvesz, ha nyűg, ha nem szereted, akkor bizony a legfőbb célt veszíted el, a futás örömét. Tanulj meg azért kimenni, mert ezt akarod, mert ettől jobb neked! Lesznek persze nehezebb, fárasztóbb edzések is, de amikor befejezed, ne legyen benned kétség, hogy erre neked szükséged, van, akarod, és magadért csinálod. Nem az érmekért, nem az időeredményekért, hanem azért mert több, és boldogabb leszel tőle.  

 

Na és mi legyen a befektetett munkával, ha nem futhatom le a versenyem?

 

Lefuthatod. Ha lokálisan nem is ugyanott, és nem is nagy tömegben, de ugyanarra a teljesítményre akkor is képes vagy, ha nem sokezer ember között bizonyíthatsz. Persze a verseny izgalma, az adrenalin sokat ad hozzá az élményhez, de a fizikai teljesítőképességed nem lesz kisebb ettől. Szóval én azt javaslom, fusd le! Menj ki a tervezett napon, tervezz útvonalat, tervezz frissítést, és csináld meg!  Ha pedig mégsincs ehhez kedved, van egy szuper hírem számodra! Rendeznek még versenyeket. Szóval ha nincs lehetőséged lefutni, alkalmazkodj, tervezz újra, tűzz ki új célokat, adaptálódj a helyzethez, és oldd meg! Az is egy siker, ha képes voltál túllépni az elmaradt lehetőségen, és okosan, tudatosan új célokat kitűzve a legjobbat sikerült kihozni a helyzetből. 

 

Szóval nincs okunk panaszkodni. Amíg két lábunk van, és kimehetünk az utcára, addig futhatunk, és a futás mindig ott lesz nekünk, akár örömnek, akár menedéknek, akár új célokhoz vezető útnak. 

Szóval nyomassuk tovább, hamarosan újra boldogan hajtjuk le a fejünket, amikor az érmet a nyakunkba akasztják!