Loading...
  • View Larger Image
Szerző: Lőrincz Olivér

Életlecke Kiliantól

2020-07-31T17:02:32+02:00

Kilian Jornet a tekintélyes amerikai GQ magazinnak adott egy hosszabb terjedelmű interjút a “Real life diet” című rovatban, amiben őszintén vall a futás és a természet iránti elköteleződéséről, betekintést nyerhetünk életfilozófiájába és sokat tanulhatunk tőle a sporthoz és az élethez való hozzáállásából

A legtöbb hobbifutó számára a maratoni táv teljesítése már önmagában felér egy diadallal, sokan el sem tudnak képzelni annál hosszabb futóversenyt életük során. Kilian azonban a maratonra csupán közepes hosszúságú távként tekint. A világ egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb sportolója ugyanis fiatal kora ellenére hosszú évek óta uralja a 100 mérföld körüli vagy épp afeletti távokat a hosszútávú terepultrafutásban, túrasíben, magashegyi túrázásban az Egyesült Államoktól az Alpokon át a Himalájáig. Meghódított már futva szinte mindent, amit csak lehet, elérte a világ összes híres csúcsát, és természetesen mindenhol, ahol csak a körülmények azt lehetővé is tették, gyorsasági rekordot is felállított

Ahhoz, hogy valaki az ilyen jellegű, az emberi teljesítőképesség határait súroló kihívásokon hajszolja a rekordokat, természetesen nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is maximálisan felkészültnek kell lenni. A jelenleg Norvégiában élő futó számára egyértelmű, hogy amibe belekezd, ott kihozza magából a maximumot. Az egyik legnagyobb tehetsége talán épp abban rejlik, hogy tökéletesen tisztában van a képességeivel, tudja uralni a teste jelzéseit. Természetközeli egyszerűséggel áll az olyan hétköznapi tevékenységekhez, mint az étkezés. Akkor eszik, amikor éhes, akkor iszik, amikor szomjas. Megadja a testének és a lelkének a szükséges pihenőidőt. Ennyire egyszerű volna sikerének titka? Amennyire nyilvánvalónak tűnik mindez, annyira nem jellemző a mai, rohanó tempót diktáló és hajszoló életmódot űző civilizált világ társadalmára.

Legújabb könyvét pont ezek a problémák inspirálták

A könyv (Above the Clouds címen, nyersfordításban A felhők felett) augusztus 25-én kerül a boltok polcaira, melyben többek közt őszintén ír majd a Mount Everesthez fűződő különleges kötődéséről is. “Az írás rendkívül jó módja annak, hogy visszanézzek a történetekre és feldolgozzam mindazt, amin keresztül mentem az eddigi életem során. Az elsődleges célom ezzel a könyvvel az volt, hogy megpróbáljak betekintést nyújtani abba az életmódba, ahogy élek, hogy megmutassam miként lehet egészségesebben, tudatosabban élni a természet közelségén keresztül. Hiszek abban, hogy a természetben töltött idő mindenre gyógyír, általa közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, segít megérteni a bennünk zajló folyamatokat, és jobban megismerhetjük magát a természetet is, ezáltal pedig jobban figyelünk majd, hogy vigyázzunk is rá.

Kilian arról is beszélt, hogy mikor tud időt szakítani az írásra. Nem, nem két edzés között. “Az expedícióim során mindig van nálam laptop, és amikor eszembe jut valami, vagy a dolgok hatása alá kerülök, igyekszem azonnal meg is írni azokat. Otthoni körülmények között ez mindig nehezebben megy, mivel a hétköznapi tennivalók annyira lekötik a figyelmem, hogy nem marad időm úgy igazán elmélyedni önmagamban. Küldetésként tekintek az útjaimra, ahol kizárok minden felesleges zajt magam körül, és ilyenkor tudok elmélyülni önmagamban, és befelé figyelni.” 

A koronavírus okozta világjárvány természetesen jelentősen átalakította Kilian idei terveit

Mégsem szomorkodik az elmaradt versenyeken, hanem inkább örül annak, hogy több időt tölthet a családjával az otthonában.

“Az átlagos napjaimban nem történt lényeges változás, ugyanúgy felkelek reggel 6-7 körül, majd egy könnyű reggelit követően elvégzem a délelőtti edzésemet. Alapvetően ez kétféle edzéstípust jelent, vagy egy hosszabb, akár 6-7 órás magashegyi tréninget, vagy két óra körüli síkon végzett gyorsító futást. Délutánonként még futok vagy bringázok egy órát. Normális esetben ilyenkor már javában zajlik a szezon, és versenyről versenyre utazom. Most azonban a versenyzés helyett inkább igyekszem maximálisan élvezni és kihasználni annak a lehetőségét, hogy rengeteg időt tölthetek otthon együtt a családommal, a kislányommal.

Az interjú során Kilian felhívta a figyelmet arra, ami szerintem is a lényeg lenne a sportban. Hogy ne a versenyekre fókuszálj vagy ne arra, amit épp nem lehet, vagy nem engednek, hanem helyezd arra a hangsúlyt, ami a sport alapja, a rendszeres, napi szintű edzésre. Amit nem azért folytatunk alapvetően, hogy jobbak legyünk a versenyeken. Ha így gondolkodsz, nem érted a lényeget! Az edzéseket alapvetően a mozgás napi öröméért hajtjuk végre, mert élvezzük amit csinálunk, szeretünk lazán futni és szeretünk keményen. Ez tölt fel, ez épít, ez ad. A versenyzés szuper dolog, a fejlődés szuper dolog, de csak mindezek után, egyfajta ráadásként. Ne az alapján mérd önmagad és a sportot, hogy mennyit fejlődtél! Mérd az alapján, hogy visszagondolva az utóbbi hónapokra, mennyi élményt és jó érzést adott a hétköznapokban! Kilian közel 13 éve készül edző irányítása nélkül, ám ez korántsem jelenti azt, hogy nem tudatosak az edzései. “Tudom, mi működik, milyen terhelésre, miként reagálok. Mindig a következő célnak megfelelően választok edzésmódszert attól függően, hogy épp egy hosszabb futóversenyre, vagy egy magashegyi expedícióra készülök.”

Ahogy a közhely mondja: A változatosság gyönyörködtet!

Nem csak gyönyörködtet és teszi izgalmassá a napokat, ellentétben a mindig egyforma futásoktól eltérően, de edzés szempontból is igen fontos, hogy sokrétűen terheljük az izomzatunkat. Egyszer könnyen, máskor keményen, néha hosszan, van amikor pedig rövid edzéssel. Nincs rossz impulzus, nincs rossz vagy haszontalan intenzitás, mindegyik fontos! Ami a lényeg, azok az arányok, hogy miből, mikor és mennyi. Ez az, ami egyén és célverseny függvényében nagy eltéréseket ad az edzésekben.

Kilian edzései a következő elvek alapján épülnek fel: hétfőn és szerdán könnyű futás, keddenként gyorsító edzés, csütörtökönként az erőfejlesztő és a nyújtó edzésmunkán van a hangsúly, míg a hétvége az igazán hosszú futásoké, amibe belefér a gyorsító vagy épp a magashegyi körülmények között végrehajtott edzés is. 

A csapatsportokat űző atlétákra általában több edző és különféle szakember is felügyel, akik figyelnek a sportolókra, hogy ne essenek a túlterhelés csapdájába, Kilian viszont egyedül dolgozik önmaga edzőjeként. Talán épp amiatt, hogy tökéletesen ismeri a testét, tisztában van a képességeivel, így pontosan meg tudja határozni, hogy mikor, milyen szintű terhelésre van szüksége. Edzőként én is tapasztalom, hogy sokan úgy gondolják, az edzés az erőlködésről szól. Ha nem hajtotta ki magát, nem fáradt el teljesen edzés végére, akkor az haszontalan volt. Ez a hozzáállás vezet a sérüléshez, vagy a kiégéshez. Persze van, mikor nyomni kell, de az edzések többsége jóleső érzésekkel kell, hogy társuljon, ha hosszú távon szeretnél fejlődni a futósportban. Tíz edzésből kettő kemény, akaraterőt mélyen igénylő, nyolc pedig könnyebb az általában javasolt megoszlás, amit a világ legjobb szakemberei ajánlanak. A „No pain no gain” múlt századi hozzáállás, ezen már rég túllépett a szakmánk.

Legújabb könyvében nyíltan felvállalja a sportolókra jellemző étkezési problémákkal kapcsolatos véleményét is

Mint ahogy a fejlődésről is úgy gondolkodik, hogy az nem tekinthető egy tökéletesen egyenes ívnek, hiszen mindig vannak benne hullámok, annak függvényében, hogy életünk milyen periódusát éljük. Megeshet, hogy kőkeményen edzel, mégsem fejlődsz. Ilyenkor a legkönnyebb arra fogni a siker elmaradását, hogy elkezdjük magunkban keresni a hibát, amit rendszerint nagyon hamar meg is találunk a vélt vagy valósnak vélt súlyproblémákkal. Nyilván minél vékonyabb valaki, annál kevesebb energiára van szüksége a mozgáshoz. A legegyszerűbben pedig úgy lehet megszabadulni a súlyfeleslegtől, hogy kevesebbet kell enni. Ugyanakkor a mai social media világában nehéz helyén kezelnie önmagát a hobbi sportolóknak, hisz sokszor látni, hogy olyan futók ikonizálnak ezeken a felületeken, akik szélsőséget jelentenek megjelenésükben, amiket a pózok, a retusálások még inkább eltolnak egy utolérhetetlen, utópisztikus irányba. Az anorexia athletica konkrét betegség. A túlfogyás nem csak teljesítménycsökkentő, de komolyan egészségkárosító hatású. A hobbi sportoló nem fut 2:10-es maratont, hanem azért fut, hogy lefussa a maratont, ugyanígy nem életszerű 8%-os testzsír célt vizionálni, mint némely, épp pár hétre formába került testépítőknél a fényképeken. Az értéked, a boldogságod nem ez fogja jelenteni. A betegséget ne keverd össze az egészséggel, még ha annak is tűnik hirtelen ránézésre! Főleg hölgyeknél a megfelelő mennyiségű testzsír nem csak az esztétikum része, de alapfeltétele a hormonális és szervi funkciók egészséges működésének. A csodálatos és áhított alakú influenszered lehet, hogy már nem is menstruál, úgy kizsigerelte magát és annyira romokban a hormonháztartása. Szerintem ne akarj ilyen lenni!

Kilian sem számolgatja a kalóriákat

Elmondása szerint akkor eszik, amikor éhes. Ez az önmegfigyelés is annak a természetközeli rendszernek a része, ahogy éli az életét. Hisz abban, hogy a test jelzi, hogy éppen mikor, mire van szüksége. Alapvetően szénhidrátokban gazdag, olyan egyszerű ételeket fogyaszt, mint a tésztafélék, a rizs vagy a kenyér, sok zöldséggel hiszen ezek azok a tápanyagok, amire a legnagyobb szüksége van, és mégsem terhelik le a gyomrát. Annak sem híve, hogy versenyek előtt gyökeresen másképp étkezzen valaki, hiszen a jól bevált és megszokott ételekben lehet a legjobban megbízni. Kilian szerint nem jó ötlet egy verseny előtt például hirtelen megnövelni a szénhidrátok bevitelét annak, aki mondjuk nincs hozzászokva, mert könnyen gyomorgondokra számíthat a legváratlanabb és a verseny szempontjából fontos pillanatokban. A versenyein óránként 300 kalóriát fogyaszt különféle formákban, mint a gélek vagy a fehérjeszeletek, a magashegyi expedíciók során azonban, ahol minden cipelt grammnak jelentősége van, ott nem tudja ennyire precízen kiszámolni az adagokat, így ezeken a kihívásokon igyekszik a lehető legkevesebb energiával létezni, ahogy fogalmaz: “túlélni”. Ilyenkor a hazaérkezése után figyel oda magára sokkal jobban, és pótolja a tápanyagokat. 

Nemcsak az étkezésre, hanem a folyadékbevitelre is alapvető szükségletként kell tekinteni a sportoló szerint. “Ha szomjas vagy, igyál. Sőt, ha nagyon pontosan tudni szeretnéd, hogy milyen a tested folyadékigénye, akkor arra létezik egy pofon egyszerű megoldás: mérd meg magad futás előtt majd futás után, így precízen ki lehet számolni az óránkénti folyadékveszteség mennyiségét.” Az étkezés és a folyadékfogyasztás mellett természetesen a pihenésnek is nagyon fontos szerepe van Kilian életében. Az alvás az, amitől egy sportoló leginkább fejlődni fog. Tudtad, hogy az élsportolók sokszor napi 12 órát is alszanak? Persze nem azért, mert lusták, hanem mert tudják, az edzéseiknek valamikor be kell épülniük. A szervezet a fejlődést, az újjáépülést a pihenés, konkrétan az alvás, szundikálás alatt végzi el. Ilyenkor nemcsak fizikálisan, de mentálisan is a regeneráció számára optimális környezetbe kerülsz. Ahogy Kilian is felhívja erre a figyelmet, mikor futás után a számítógép előtt ülsz és ütöd a billentyűt, az fele annyit sem ér, mint az alvás maga. Tehát ne spórold el magadtól, feküdj le időben és aludd ki magad! Ez ugyanolyan esszenciális a fejlődéshez, mint az okos edzés, vagy az optimális étkezés!

Szerintem érdemes megfogadni Kilian tanácsait.

 

 

Az írásunk a GQ cikkét alapul véve készült. 

Eredeti interjú: https://www.gq.com/story/real-life-diet-kilian-jornet

Borítókép: Philipp Reiter/Salomon

Képek: Jordi Saragossa/Salomon