Úgy általában véve a jelenlegi heti rutinomat tekintve a hétfő az a nap, amikor beránt a munka, meetingek hosszú sorával mindenki irányba áll. A nap közepére, de nagyon megengedő vagyok, ha azt mondom, hogy a nap végére, már nem is akarok mást, csak lerakni a telefont az ő hátlapjával felfelé és rábaszni egy 5 kilós kalapáccsal. (Szakértő olvasóknak: Samu)
Ehelyett viszont most az van, hogy nem itt ülök letargiában és száraz, kiégett aggyal, hanem az, hogy azon kapom magam, hogy szemezek itt a sufniból kialakított irodám függönyének szegélyén fickándozó napsugárral.
Vészhelyzet, Dallas, Szomszédok
Csak kicsit zavar az a cseppet sem elhanyagolható tényező, hogy kint éppen rettenet hideg van, ahogy Anyukám mondaná a lónak is lefagy a szarva, de ezt a mondást én nem értettem soha és szerintem nem is vicces és simán lehet, hogy Anyukám még a ’70-es években félreértett valamit és azóta rosszul meséli, mert tök olyan arccal mondja, hogy ezen most nevetni kell. Na mindegy, szóval itt ülünk az irodámban ketten. Én, meg a napsugár, ami éppen úgy járja be itt a függönyöm szegését, mint ahogy a rendszerváltás hajnalán a Fa reklámokban spontán lakatlan sziget spontán pálmafája alatt zuhanyzó szupermodell bal mellbimbóján tette azt a Dallas előtt, péntekenként. (Kedden Vészhelyzet, csütörtökön Szomszédok)
Aztán csak nézek egyet balra, egyet jobbra és azon kapom magam, hogy kikapcsolok minden bizbaszt és elindulok futni, pedig pihenőnapom van (majd megmagyarázom az edzőmnek, hogy SOS helyzet volt, előre hoztam a keddet, ahogy ti szoktátok…), de most egyszerűen nem bírom ki, hogy ne fussak.
404
Ahogy kilépek persze szembesülök ezzel a rohadék hideggel, de innen már nincs visszaút. Elindulok, Sportliget, Harmat utca, Újhegyi futópark. Régi csibészek, nem ismertek engem meg? Nem, hála istennek, teszem hozzá kaján vigyorral. Egyedül vagyok és egyedül futok, bele itt a rekortán vakvilágba, meg vissza. Ahogy futok, felrémlenek az első heteim, már több mint 10 éve, amikor Dunakeszi dimbes-dombos utcáin futottam tök sötétben, hogy ne lásson senki. Ahogy az utcai lámpák fényében havazott, ahogy csoszogtam, mint egy medve, ahogy hallgattam Puzsér filmes műsorát és ahogy fel tudtam öltözni, de olyan indifferens amatőr módon, hogy ha Olivér Apu abban az időben látott volna, akkor azt hiszem, hogy az életben közös vállalkozást nem indít velem és akkor most mi lenne itt? 404.
Szóval mindig visszatérő kérdés, hogy lehet-e a hidegben futni és én most ezzel a dallal üzenem, hogy nem lehet, hanem KELL! Kell, hogy fuss a hidegben! Rávilágíthatnék, hogy a hideg ellen aránylag okosan tudsz védekezni, magadra tudsz venni egy rakat réteget, ha fázol. Mesélhetném, hogy kb. mindenki kidőlt a munkahelyen és a családban, én meg amióta futok, sohasem voltam az influenza szezonban beteg, mesélhetném, hogy szépen lassan a szervezeted megedződik, hozzászoksz, nem vagy papírból, stb. Kutyát nem érdekelné. Ami fontos, hogy bebizonyítod magadnak, hogy kemény vagy, hogy ez sem fog ki rajtad, hogy még meg sem karcolja eltökéltséged márvány keménységű burkát, hogy ezzel tudod végérvényesen üzenni saját magadnak, hogy ezt is meg tudod csinálni, hogy téged nem állít meg semmi, mert vasakaratod végre legyőzi az eddigi életed legádázabb ellenfelét. Azt, aki eddig is mindig felelős volt minden kudarcodért: saját lusta és mindig kifogást kereső önmagadat!
