Csomó dolog eszembe jut.
Kezdjük a miérttel!
Dagadt Köcsög Gergőként testközelből láttam, hogy a futóknak mekkora szüksége van egy idegenvezetőre, aki megmutatja nekik, hogy a futás segítségével hogyan tudnak lefogyni, életmódot váltani, kihozni magukból egy másik, boldogabb embert. Dagadt Köcsög néven vezetett blogom bemutatta egy dagi informatikus első éveit a futásban (124 kilótól a maratonig, ugye) és közben kb. a tudtomon kívül, de erőt, hitet adott több ezer hasonlóan kezdő, tébláboló futónak. Nekem meg egy idő után elég tapasztalatot és bátorságot, hogy az edzői pálya felé vegyem az írányt.
A Plandurance megalapítása után a küldetésem maradt továbbra is a régi: felállítani az embereket a fotelből, megmutatni számukra, hogy a futás egy lehetséges módja az életmódváltásnak és egy olyan szabadidős tevékenység, ami élethosszig biztosíthatja számodra az egészséges életmód alapjait.
Olivér máshonnan jött
Mást hozott és úgy hiszem, más a miértje is. Akik már akkor olvastak, tudják, hogy még bloggerként is nála futottam. Nem voltam még edző, amikor előszőr találkoztunk. Lubics Szilvi Spartathlon győzelme után tartott prezentációt egy csapat edzőnek. Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a tudása, bár én is és legnagyobb meglepetésemre a meghívott edzői kar is nagyon keveset értettünk belőle. Azt láttam, hogy ez a csávó biológiai és élettani alapokra helyezett, naprakész kutatásokra alapozott tudással olyan szinten dominálja le a termet, hogy az előadás után odamentem hozzá és megkértem, hogy legyen már az edzőm. Olyan edző hírében állt, aki csak elit futókkal dolgozik, ezért meg is lepődtem rajta rendesen, hogy elindult velem. Évekig dolgoztunk együtt és lett belőle a dagi informatikusnak egy 1:39-es félmaratonja, meg egy 3:33-as maratonja.
Pár évvel később aztán beszélgettünk és kiderült, hogy mi vette rá, hogy velem dolgozzon: abban az időben már kezdték beskatulyázni, hogy csak Spartathlonokra, világbajnokságokra, terep- és aszfaltultraversenyekre készülő tanítványokat edz. Itthon az ő nevével fémjelzett pulzusalapú edzéstervezés nem jut el a tömegekhez, pedig ez, a kezdő futók, félmaratonisták, maratonisták számára a magabiztos fejlődést jelentő és preventív edzésmódszer, még fontosabb is lenne, mint az általa edzett, sokszor tapasztalt futók számára.
Hogyan kezdődött?
Immár négy éve, 2017.március 20-án történt, hogy egy Burger King asztalánánál (nem ettünk semmit! 🙂 ) Olivérnek felvázoltam csak pár mondatban azt a koncepciót, ami a fejemben volt. Nem én vagyok ilyen rettenetesen okos, nyilván sok dolgot láttam már itt-ott, de az utolsó csepp az volt az indulásom poharába (ha lenne az indulásomnak pohara), amit egy Svédországban élő sportolóm mesélt egy ottani hasonló vállalkozásról, aki svéd futókat százasával, ezresével vezet a napfényes Stockholm maratonjának rajtjához. A svéd verzió persze kicsit más, mint amit mi csináltunk. Ott sablon edzéstervekkel, mentorokkal és hétvégi, stockholmi csoportos edzésekkel operálnak, de elég sikeresen. Egy-egy ilyen csoportos edzésen több száz futó vesz részt, de akik nem tudnak jelen lenni, ők az online edzéstervezéssel tudják követni a kiírt programot.
A svéd minta persze csak az alap volt, mi abban voltunk világszinten is az elsők között, hogy a vállalkozást üzletileg és informatikailag egy marketing automatizációs alapra tudtuk helyezni, így az elsők között voltunk, akik havi előfizetéses modellé tudtuk alakítani az edzéstervezést. Az indulásunkkal egy időben, de inkább utánunk robbant be ez a megoldás, a nyugati sztáredzők hasonló vállalkozásai is csak utánunk indultak.
Merre tovább?
Immár kilenc edzővel, négy év tapasztalattal robogunk tovább. Tele vagyunk ötletekkel és imádunk dolgozni, és az elmúlt évek alatt – de leginkább sajnos a válság hatására – egy nagyon erős, összetartó csapattá kovácsolódtunk. Az élethosszig tartó tanulás, a nemzetközi kutatások beépítése, a kreativitás és dolgozni akarás jellemzi az edzői és az irodai csapatot.
Nekem meg nem is volt más dolgom az elmúlt években, mint amit Jim Collins (a Jóból kiváló c. könyvben) javasol, csak arról kellett gondoskodnom, hogy ilyen kollégákat szállítsak fel a buszra és leszállítsam a buszról azokat, akik esetleg nem osztoznak ezekben az értékekben. Tudom, hogy ezzel a csapattal bármihez is fognánk, sikeresek lennénk, de mi maradunk itt és továbbra is az vezérel minket, ami sportolóinkat: a fejlődés íránti vágy.