A futásban, mint minden sportban, az egészség és a táplálkozás kiemelten fontos összetevők az eredményesség érdekében. A futósportot eleve sokan a súlyproblémáik miatt kezdik el, hisz a futással, a sporttal köztudottan lehet fogyni. Az ideálishoz közelebbi testsúly pedig út az egészség felé. A versenyfutóknál, legyen az sík, vagy hegyi, terepfutás, ez még inkább igaz, az alacsonyabb testsúly a fizika törvényei szerint előnyt jelenthet. (Figyelj! Jelenthet és nem jelent! Óriási különbség!)
A sportosság összefügg az esztétikussággal
A szép test a mai európai kultúránkban egyet jelent a sportos testtel. A sportos test pedig egyet jelent az izmos és egyben definiált izomzatú testtel. Ezért az emberek többségének a fejében gyakorta összemosódik az eredményesség és a külalak. Aki jól néz ki, az biztos jól is fut, aki jól fut, az várhatóan jól is néz ki. Aki vékonyabb, az eredményesebb. Ezekre az ok-okozati féligazságokra a média, önmagunk retusált, pózer világa, a lájkok még egy jó nagy lapáttal mind rá is tesznek.
Mi lett az eredmény, hol tartunk? Száz nőből száz nő nincs megelégedve önmagával, ahogy a mondás tartja és ez így igaz. No nem azért, mert maximalisták, hanem mert félrecsúszott az énkép a realitások talaján.
Ahogy fentebb írtam, több mint a fele a sportolóknak a női nemből étkezési problémákkal küzd. Nem feltétlen kell egyből bulimiára, vagy anorexiára gondolni, a többség szinte láthatatlan formában szenved az étel és a saját maga kapcsolatában. Ha már azt megkérdőjelezi a sportoló, hogy megeheti az aznapi desszertet az ebédnél, ha lelkiismeret-furdalása lesz, miután megevett két kocka csokit, ezek a jelek nem feltétlen a táplálkozásában tudatos sportoló, hanem sok esetben az önmarcangoló, önmagával és a világ elvárásaival is bizonytalanságban lévő ember jellemzői lehetnek.
Mert ugye a világ elvár
Év elején a TV-s kerékpáros közvetítéseknél a kommentátorok egyik kedvenc témája, melyik versenyző mennyire van versenysúlyánál. A sportolók is mustrálják egymást, nézegetik, hasonlítgatják élőben és a képeken egyaránt. Stírölik az ikonokat. Áhítattal, hogy ha ilyen formás lehetnék, mennyivel jobban menne a futás is. A jó alak, a vékony test képe erősragasztóval kapcsolódik az eredményességhez a fejekben. A diéták is a sport teljesen természetes velejárói, mióta világ a világ.
Persze egy sportoló figyeljen oda, mit eszik, a teste akkor lesz partner a teljesítményben, ha nem hülyeségeket és összevissza tömköd bele a futó. Ha nincs rajta 15kg túlsúly. Viszont ebben is olyan könnyű átbillenni annak a bizonyos lónak a túlsó oldalára. A vegánság, az IF, a keto, gyakorlatilag teljesen mindegy, melyik épp divatos diétát hoznám fel, az esetek jelentős többségében a súlyoptimalizálás okán kezdik el a sportolók. Másodsorban csak állatvédelemből, vagy más, testsúllyal nem összefüggő indíttatásból. Sok esetben burkolt étkezési zavarok, a külvilág felé az egészségesség, az odafigyelt, tudatos étkezés csomagjába burkolva, majd a social media kirakatába helyezve, pózolva, és persze filterezve.
Pár hete volt Amerikában az étkezési problémák hete. Érdekes volt látni, hogy hány sportikon írt saját magáról, hogy régebben, vagy épp most is milyen étkezési gondjai voltak. Ezen problémák mindegyike a beszámolók szerint a külvilág vélt vagy valós elvárásaira vezethetők vissza. Van, mikor az osztálytársak beszólnak, hogy nagy a popsi vagy az edző szól be, hogy le kéne pattanjon pár kiló az eredményért a pillanatnyilag sem nagy súlyból, vagy épp a szurkolók szúrnak oda valamilyen megjegyzést a sportolónak az alakjáról. Nem egy karrier ment már így tönkre, de hogy ne az egyik legdrámaibb „eredményről” írjak csak, ott vannak, a sérülések, demotiváció, hormonproblémák, teljesítményingadozás, menstruációs zavar, fáradásos törések, vérszegénység, sok betegeskedés, alvászavar, libidó csökkenése, tanulási zavar és pszichés labilitás. Ezen problémák felmerülésénél minden esetben gondolni kell a szülőnek, a partnernek, az edzőnek az étkezési problémák eshetőségére. Persze ez egy baromi nehéz ügy, hisz a problémát sokszor még a sportoló maga sem látja, sőt hárítja, tagadja, kerüli a témát.
A futók, legyen nő vagy férfi, kiemelten ki vannak téve az étkezési zavarok eshetőségének
Én edző vagyok, a táplálkozás terén is képzetten, és bár sok esetben dietetikusok fordulnak hozzám tanácsért étkezéssel kapcsolatban, nekem nem szakmám az étkezés. A sportoló étkezésének kialakítása, összeállítása, a mélyebb tanácsadás dietetikusi feladat. Nálunk, a Plandurance-nél a dietetikussal történő együtt dolgozásra meg is van a lehetősége a sportolóknak.
Az edzésre is sok sportoló úgy gondol, hogy annak ellenére, hogy nagy céljai vannak, annak ellenére, hogy nincsenek élettani, edzéselméleti ismeretei, majd ő azt tudja, majd ő azt érzi, nincs neki szakképzett edzőre szüksége a futásban. Az étkezéssel még inkább érezhető ez a hozzáállás. Alig ismerek sportolót, aki dietetikus szakmai segítségével állíttatná be étkezését. A dietetikus diplomás szakember, több éves komoly tanulmányokkal. Tudom, tudom, az internet tele van táplálkozási tanácsadóval, akik szálkás testükkel feszítenek a reklámképeken. Ugyanerre a kaptafára megtalálhatók a gyorsan futó futóedzők is a piacon. Bár a dietetikusnál sem baj, ha szálkás, az edzőnél sem, hogy gyorsan is tud futni, egyik esetben sem ezek az erények azok, melyekre egy szolgáltatást kereső, gondolkodó embernek adnia kéne.
Valaki jól néz ki az Instán, olvassuk hát el, mit ír, hogy és mit kell enni és akkor én is ilyen formás leszek. És erre a jelenségre iparág épül. Van egy influenszer réteg, akik az étkezésről úgy osztják az észt, hogy nulla a hozzáértésük és semmi érdemleges végzettségük. Ki is van borulva a dietetikus szakma. Veszélyes üzem és kb. semmi kontroll, mindenki beszélhet, amit csak épp kitalál vagy jónak gondol, képzettség, végzettség nélkül is akár. Mert nem tudom, nekem evidens, és gondolom az olvasónak is, hogy attól még, hogy Ruszó Tibi megnyerte az X-Faktort, mert jól énekelt, még senki sem fogja fölkeresni azzal, hogy tanítsa énekelni. Mert énekelni és énekelni tanítani más-más fán terem.
A social mediában – mint mostanság egyedüli közösségi térben – óriási tapsvihar fogad mindenkit, akinek már a nyolcadik kocka is látszik a hasán. A szálkásság, hangsúlyozom, tök jó, de a vizsgálatok szerint, az esetek egy jó részében, a vékony test pont nem az egészség jele. A női szervezet nem viseli jól a túl alacsony testzsírt. Egyszerűen, nem erre lett kitalálva a szervezet ahhoz, hogy optimálisan működjön. A szervezet túlélő üzemmódba kapcsol, már a menstruáció is kimarad, csak hogy egy jellemző tünetet említsek.
Az eredményekért az élsportolók sanyargatják magukat az edzésikkel és az életvitelükkel, aminek az étkezés is a része, de ez egyrészt dietetikus által beállított étkezéseket jelent, másrészt az év 12 hónapjából két-három hónapot vannak formában. Hosszútávon nem egészséges a nőknél a kb. 12%, férfiaknál pedig a 10% alatti testzsírszázalék. Ráadásul az esetek egy jó részében, bár a sportoló részéről az önsanyargatás megvan, a zsírszázalék mégsem úgy alakul, vagy akár visszafelé sül el és az illető hízni kezd, úgy felborul az anyagcseréje.
A szép, esztétikus és jól működő emberi test gyönyörű és eredményes
Lehet áhított cél, tegyetek is érte. Figyeljetek magatokra, mit esztek, mikor és mennyit. Csak arra kérek mindenkit, ne essetek át a ló túlsó oldalára, mert könnyen egy mély örvényben találhatjátok magatokat és nem, hogy a nagy céljaitokat nem éritek el, de hosszútávon okoztok magatoknak igen komoly testi és lelki problémákat.
Javaslom, aki észreveszi magán az intő jeleket, ami lehet akár az is, hogy „Olivér itt mekkora hülyeségeket írt én tök jól vagyok így is” gondolat, beszéljen szeretteivel a témáról, kérjen segítséget, keressen fel olyan szakembert, aki az étkezését be tudja állítani (szakképzett dietetikus) és/vagy a lelki indíttatásaiban, félelmeiben is segíteni tud (pszichológus).
Egészség!
Akit érdekel, hogy egy világelit sportoló hogy élte és éli meg az étkezési problémákat, ajánlom a kiváló sífutó, Jessie blogját.
Néhány sportoló bejegyzése az étkezési problémáról:
https://www.nytimes.com/2019/11/07/opinion/nike-running-mary-cain.html
https://www.instagram.com/p/CL0TlPrJcjV/
https://www.instagram.com/p/CLwipbllM4r/
https://www.instagram.com/p/CLs5Yz_lh6V/
Felhasznált szakirodalom:
https://theprokit.com/posts/the-hungry-athlete-a-two-part-series-on-relative-energy-deficiency-in-sport-red-s/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/33690163/
https://cdnsciencepub.com/doi/10.1139/apnm-2020-0880
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6843850/
