Aztán nézünk egyet jobbra, egyet balra és ami kezdetben egy fasza kis szabadidős programnak és hősi életmódváltásnak indult, az nem lett más, mint egy újabb kurva tükör, amiben látjuk a kifacsart életünket. Ami eddig hobbinak indult, abból egy újabb csodálatos terepe lett annak, ami elől menekültünk éppen ide a futásba.
Látjuk, hogy aki a munkájában számokkal dolgozik és diagramokkal buzul, az a futásban is a számokat és a diagramokat látja csak. Akit a privát életében is a megfelelés hajt, az itt is keresi a nyomasztást, a magánál jobb futókat, a gyorsabb, fiatalabb, jobb seggű futókat, nehogy már kiengedjen, pihenjen egy kicsit az önmarcangoló énje. Csak tesszük magunkra a nyomást, a fájdalmas és a rohadék elvárásokat.
El is van baszva az egész.
A futás, csak futás. Ha stresszel, ha nyomaszt, akkor azt te pakoltad bele, te hoztad kivülről bele és csak te tudod lepakolni róla. El is mondom, hogyan.
#1 Ne foglalkozz a külvilággal!
Ne szard még csak le se a külső szemlélők csodálatosan szakértő megjegyzéseit. Senki nem tud neked akkora kárt okozni, mint a lelkesítő rajongói kommentek. Emberek az IKEA kanapéról nagyon csodálatos tanácsokkal tudnak téged sérülésbe, kudarcba és önmarcangolásba kergetni. Nincs veszélyesebb, mint amikor néhány lájk, meg virtuális vállveregetés miatt kockáztatod az egészségedet, meg mindent, amit elértél.
Tele van a net beteg példákkal, eltorzult realitásérzékkel, ész nélkül futott felesleges kilométerekkel. Legyenek reális, és a sérülések esélyének minimalizálása mellett elérhető céljaid. Ha érzed, hogy rossz úton vagy, vonj be valakit a döntésbe! Ne barátot, ne futótársat, hanem mondjuk kalandvágyból egy edzőt. Nagyon sokszor az a feladatunk, hogy a realitás medrében tartsuk a vágyakat, nagyon jól megy már!
#2 Ne foglalkozz más futóval!
Az önmarcangolás level 2 szintje, amikor kiválasztok valakit a csodálatos nagyvilágból, akihez képest lófasz vagyok. Ez csodálatos és soha ki nem apadó forrása az elégedetlenségnek, hogy másokhoz méricskélem magam. Elegánsan nem veszem figyelembe, hogy ő fiatalabb, vékonyabb, 10 éve fut és gyermekkorában is atlétikatrikó volt a jele, miért nem tartok én ott két hónap alatt, ahol ő az ő 10 éve alatt. Ebből aztán jönnek a beteg tempóban futott beteg edzések, ha többet és gyorsabban futok, akkor biztosan hamarabb elérem azt, amit ő. A facebook csoportok motiválóak, de károsak is tudnak lenni. Legyen realitásérzéked magaddal kapcsolatban és ne másokhoz mért magad.
#3 Ne tegyél magadra fejlődési nyomást
Egy átlagos kezdő futó 4 héttel az indulás előtt az első havi konzultáción már a számokkal szeretne buzulni és a fejlődést matematikailag is igazolni látni. Persze én is mondom, hogy a futás mekkora királyság hiszen azonnal látod, hogy gyorsabb vagy, de ez nem jelenti azt, hogy a számokért futunk. Ha jó érzések kapcsolódnak a futáshoz, ha kikapcsolódás, ha teljesíthető és szerethető az edzésterved, akkor a fejlődés magától jönni fog.
Lehet nézni és kell is a számokat, de ne a matek miatt fuss, hanem fuss és annak mellékhatásaként fogod látni, hogy azonos pulzusnál gyorsulsz, hogy azonos tempónál alacsonyabb a pulzusod. Az edzésingerek hatására adott szervezeti válaszaink hasonlóak, de azok üteme teljesen egyéni. Ugyanazt az edzéstervet kiadom 10 tök hasonló állapotban, korban, edzettségi állapotban lévő embernek és pontosan tízféle ütemben fognak fejlődni. Lásd a második pontot, de most kiegészítem: ne foglalkozz más futó fejlődési ütemével sem!
Ne feledd továbbra sem. Csak magadnak futsz, magaddal versenyzel, gondolj arra vissza, hogy miért kezdtél futni. Nehogy már veszélyeztesd ezt a célt amiatt, hogy mások eredményeihez, fejlődési üteméhez, vagy sikereihez méred magad. Maradjatok ti ketten, csak te meg a futás. Élethosszig, ahogy terveztük.