Amit tovább finomítottam:
Lumbális szakaszon egy fájdalombomba (uh,uh)
Régóta megvan, de már kezelem (kezelem)
Nem kéne futni, ezt a gyógytornász mondta (uh,uh)
Úgyhogy leszarom, akkor tekerek (tekerek)
Szóval folytatódik a kerékpárokkal történő pszeudoszexuális kapcsolatom
Bármit is jelentsen ez. Lepattant a Cube országúti a görgőről és előpattant a Cannondale CX a garázsból és forgatom, nézegetem, mosdatom és simogatom őket. Már nem vagyok annyira sülthülye a technikai részéhez, mint eddig. Kezdek kilépni a kényelmi zónámból ezen a területen is.
Ahogy az elmúlt években gyakorlatilag a legapróbb bizbaszokat sem tudtam elvégezni a kerékpárokon (egy defekttel simán szervízbe mentem), most már legalább ott tartok, hogy ezeket otthon megoldom, féket és váltót állítok. Szakmai fejődésemről továbbra is a csodálatos Park Tool tartalommarketing és a kendőzetlen bringapornóvideók gondoskodnak.
Szóval volt az a luxus tervem
Én kérek elnézést, hogy a Cube országúti marad a görgőn, a Cannondale lesz a mindenes bringám, de ahogy most boncolgatom ennek a döntésnek a saját agyamban kialakuló döntésmechanizmusát így retrospektív jelleggel, az lehet emögött, hogy még ahhoz is balfasz voltam abban az időben, hogy magabiztosan le- meg feltegyem a bringát a görgőről.
Mióta csak úgy rakom be, meg veszem ki, meg teszem vissza, immár nem is nagyon értem, hogy mi a pitsa értelme lenne egy karbon ékszert a görgőhöz láncolni és irodai szobabiciklinek használni.
Szóval ezek mennek, meg a bárányfelhők
Az Ecser, Isaszeg, Pécel, Nagytarcsa viszonylatban kerékpáros ruházatban vonták találkozása tilos. Szóljatok, ha láttok. Ja és imádom, hogy minden bringás biccent a szembejövőnek, tessék ezt a futásban is eltanulni. Függöny, mentem bringázni.
