Skip to content

Szülinapunkra

Itt ülök a kanapán (hol máshol) és haptákban állnak az ujjam hegyén a szavak. Pötyögnöm kell egy posztot a Plandurance negyedik születésnapjára. Profizmus van, magazin, főszerkesztő és kontentnaptár. Őrület belegondolni, hogy mi lett abból, hogy négy éve leültünk Olivérrel egyet beszélgetni egy Burger Kingben…

Csomó dolog eszembe jut.

Kezdjük a miérttel!

Dagadt Köcsög Gergőként testközelből láttam, hogy a futóknak mekkora szüksége van egy idegenvezetőre, aki megmutatja nekik, hogy a futás segítségével hogyan tudnak lefogyni, életmódot váltani, kihozni magukból egy másik, boldogabb embert. Dagadt Köcsög néven vezetett blogom bemutatta egy dagi informatikus első éveit a futásban (124 kilótól a maratonig, ugye) és közben kb. a tudtomon kívül, de erőt, hitet adott több ezer hasonlóan kezdő, tébláboló futónak. Nekem meg egy idő után elég tapasztalatot és bátorságot, hogy az edzői pálya felé vegyem az írányt. 

A Plandurance megalapítása után a küldetésem maradt továbbra is a régi: felállítani az embereket a fotelből, megmutatni számukra, hogy a futás egy lehetséges módja az életmódváltásnak és egy olyan szabadidős tevékenység, ami élethosszig biztosíthatja számodra az egészséges életmód alapjait. 

Olivér máshonnan jött

Mást hozott és úgy hiszem, más a miértje is. Akik már akkor olvastak, tudják, hogy még bloggerként is nála futottam. Nem voltam még edző, amikor előszőr találkoztunk. Lubics Szilvi Spartathlon győzelme után tartott prezentációt egy csapat edzőnek. Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a tudása, bár én is és legnagyobb meglepetésemre a meghívott edzői kar is nagyon keveset értettünk belőle. Azt láttam, hogy ez a csávó biológiai és élettani alapokra helyezett, naprakész kutatásokra alapozott tudással olyan szinten dominálja le a termet, hogy az előadás után odamentem hozzá és megkértem, hogy legyen már az edzőm. Olyan edző hírében állt, aki csak elit futókkal dolgozik, ezért meg is lepődtem rajta rendesen, hogy elindult velem. Évekig dolgoztunk együtt és lett belőle a dagi informatikusnak egy 1:39-es félmaratonja, meg egy 3:33-as maratonja. 

Pár évvel később aztán beszélgettünk és kiderült, hogy mi vette rá, hogy velem dolgozzon: abban az időben már kezdték beskatulyázni, hogy csak Spartathlonokra, világbajnokságokra, terep- és aszfaltultraversenyekre készülő tanítványokat edz. Itthon az ő nevével fémjelzett pulzusalapú edzéstervezés nem jut el a tömegekhez, pedig ez, a kezdő futók, félmaratonisták, maratonisták számára a magabiztos fejlődést jelentő és preventív edzésmódszer, még fontosabb is lenne, mint az általa edzett, sokszor tapasztalt futók számára. 

Hogyan kezdődött?

Immár négy éve, 2017.március 20-án történt, hogy egy Burger King asztalánánál (nem ettünk semmit! 🙂 ) Olivérnek felvázoltam csak pár mondatban azt a koncepciót, ami a fejemben volt. Nem én vagyok ilyen rettenetesen okos, nyilván sok dolgot láttam már itt-ott, de az utolsó csepp az volt az indulásom poharába (ha lenne az indulásomnak pohara), amit egy Svédországban élő sportolóm mesélt egy ottani hasonló vállalkozásról, aki svéd futókat százasával, ezresével vezet a napfényes Stockholm maratonjának rajtjához. A svéd verzió persze kicsit más, mint amit mi csináltunk. Ott sablon edzéstervekkel, mentorokkal és hétvégi, stockholmi csoportos edzésekkel operálnak, de elég sikeresen. Egy-egy ilyen csoportos edzésen több száz futó vesz részt, de akik nem tudnak jelen lenni, ők az online edzéstervezéssel tudják követni a kiírt programot. 

A svéd minta persze csak az alap volt, mi abban voltunk világszinten is az elsők között, hogy a vállalkozást üzletileg és informatikailag egy marketing automatizációs alapra tudtuk helyezni, így az elsők között voltunk, akik havi előfizetéses modellé tudtuk alakítani az edzéstervezést. Az indulásunkkal egy időben, de inkább utánunk robbant be ez a megoldás, a nyugati sztáredzők hasonló vállalkozásai is csak utánunk indultak. 

Merre tovább?

Immár kilenc edzővel, négy év tapasztalattal robogunk tovább. Tele vagyunk ötletekkel és imádunk dolgozni, és az elmúlt évek alatt –  de leginkább sajnos a válság hatására – egy nagyon erős, összetartó csapattá kovácsolódtunk. Az élethosszig tartó tanulás, a nemzetközi kutatások beépítése, a kreativitás és dolgozni akarás jellemzi az edzői és az irodai csapatot. 

Nekem meg nem is volt más dolgom az elmúlt években, mint amit Jim Collins  (a Jóból kiváló c. könyvben) javasol, csak arról kellett gondoskodnom, hogy ilyen kollégákat szállítsak fel a buszra és leszállítsam a buszról azokat, akik esetleg nem osztoznak ezekben az értékekben. Tudom, hogy ezzel a csapattal bármihez is fognánk, sikeresek lennénk, de mi maradunk itt és továbbra is az vezérel minket, ami sportolóinkat: a fejlődés íránti vágy.










Dr. Molnár Attila
Dr. Molnár Attila
Tovább olvasom
"Az, hogy 25 km futás után nem fáradok el, annak az eredménye, hogy ilyen edzéstervvel futok. A szakmai megalapozottság gyakorlatban is bizonyított, meghozza a várt eredményeket. Még úgy is, hogy azt érzem lassabban futok, mint tudnék és a pulzusomat is figyelnem kell, de megvan az eredménye!"
Balogh Györgyi
Balogh Györgyi
Tovább olvasom
"A jelentkezésem után időpontot kellett foglalnom az első konzultációra. Amikor csörgött a telefon, egy nagyon kedves női hang mutatkozott be Nagy Mariann edző személyében és számomra meglepő módon kérdéseket tett fel, annak ellenére, hogy az adatlapot kitöltöttem. Megbeszéltük, hogy milyen egészségügyi problémával küzdök, a z első pillanattól kezdve megtaláltuk a közös munkához szükséges összhangot."
Bognár Gabriella
Bognár Gabriella
Tovább olvasom
"A Plandurance-el nincs helyhez kötöttség. Ő kiírja a TP-ben ,Te megcsinálod bárhol vagy is a nagy világban. Kiértékelik ha kell beszéltek róla. Aztán közösen örültök a sikernek mert az garantáltan nem marad el."
Előző
Következő

Edző bá’- fejlődtem?

Sok éves edzői munkám során, az egyik legtöbbször hallott kérdés ez szokott lenni. Minden sportoló vágyakozva követeli az edzői válaszokat, hogy akkor ő most jól csinálja az edzéseket, fejlődik, jó lesz a versenyen? Edző bá kérlek, dicsérj meg, vagy mondd,
Tovább >>

Nem a pulzus mutatja, milyen futó vagy!

Sok rémhír terjeng a pulzusunkkal kapcsolatban futókörökben. Az egyik leggyakoribb, amelyikbe frekventáltan belebotlok, hogy a magas pulzus futás közben azt jelenti, hogy én béna sportoló vagyok. Pedig még nem hallottam olyan futóversenyről, ahol az alacsony pulzusra osztották volna a díjakat,
Tovább >>

Mikor elég a lassú futásból?

Röviden soha 🙂 , de nézzük meg picit mélyebben, részletesebben, mert van, mikor már nagyrészt kihoztuk belőle, amit aktuálisan ki lehetett. Mint köztudott, a nagy volumenű, viszonylag könnyű (maraton intenzitás alatti) futásokkal teremtjük meg az állóképességünk, ami minden hosszútávfutó megfelelő
Tovább >>

Ezért nem edzünk betegen!

Beköszöntött a hűvösebb idő, aminek nagyon örülünk, hiszen a meleg és pára teljesítményromboló hatását néhány hónapra elfelejthetjük. Helyébe megérkezett az egyszerű megfázások és komolyabb járványok időszaka. A „Miért futok most lassabban?”
Tovább >>