Loading...
  • View Larger Image
Szerző: Moós Gergely

Hogyan leszel a futástól fittebb, gyorsabb, vékonyabb?

2019-11-07T16:25:12+02:00

Egy korábbi posztban megpróbáltam bemutatni az alapfogalmakat, írtam arról, hogy mit is jelent a szervezetünknek, amikor elmegyünk egyet futni. Hogyan borítja fel egy futóedzés a szervezet nyugalmi helyzetét. Volt szó a szuperkompenzációról, az alul -és túledzésről, tessék belekattintani, onnan folytatjuk. A posztot azért is szerettem volna megírni, mert nagyon-nagyon gyakori kérdés az futóimtól, hogy miért futunk ennyire sokat, ennyire kis intenzitással (2-es zónában).

Az edzés specifikus hatása

Szóval ott tartunk, hogy mi mégis úgy döntünk, hogy rendszeresen felvesszük a futócipőt és kicsámpázunk futni, de mi történik ilyenkor a testünkben? Hogyan adaptálódik a futóedzésekhez? A múltkori cikkben beszéltem arról, hogy az edzések hatására a szervezetünk úgy fog válaszolni, hogy kicsivel magasabbra építi a várakat, erősíti az edzés során igénybe vett rendszereket, az abban résztvevő izmok hatékonyságát. Ennek az adaptációnak viszont nagyon fontos jellemzője a specifikusság. Azokat a rendszereket és folyamatokat fogja erősíteni, amiket az edzés igénybe vett.  Ha sokat bringázol, attól csak marginálisabban leszel jobb futó és ha sokat futsz, attól csak marginálisan leszel jobb bringás, de ami nekünk itt fontos (és a 2-es zónás edzéseknél), hogy a lassú, aerob zónában elkövetett, hosszú edzések is más adaptációs választ váltanak ki, mint a gyorsabb, intenzívebb edzések.

Szóval nincs mese, legfontosabb szavunk a türelem lesz! Rengeteg olyan szervezeti változás megy majd végbe, aminek segítségével gyorsabb, fittebb és vékonyabb leszel, de csak ha türelmes vagy és tényleg azokban az intenzitási zónákban dolgozol, amik ezt a folyamatot erősítik. Ha más intenzitásban futsz, akkor ellene dolgozol azoknak a folyamatoknak, amikre mi számítunk. Szóval, ha hosszú távon szeretnél fejlődni, akkor ne tedd!

A futás során az adaptációs folyamatok fejlesztik a munkában résztvevő szalagokat, csontokat és izomzatot, az idegrendszert, a tüdődet, az agyi folyamatokat. Megvastagodott és újonnan munkára fogott izomrostjaidnak futás közben több oxigénre van szüksége és magasabb mértékben vesznek részt az anyagcsere folyamatokban. A megnövekedett igényeket csak egy erősebb teljesítményű pumpa tudja kiszolgálni, következésképpen a szíved is adaptálódni fog, nem is kis mértékben!  A szív alapvető jellemzője a perctérfogat, azaz, hogy a szíved egy perc alatt mennyi vért szállít. A pumpa-analógiánál maradva ennek emelésére elméletileg két út lenne, a pumpálási frekvencia növelése és a pumpa méretének növelése. A testünk a második utat választja, azaz rendszeres állóképességi edzések hatására a maximum pulzusunk nem fog változni, de a szív, mint pumpa, térfogata és erőssége jelentős változáson meg keresztül.

Adaptációs folyamatok

Egy edzetlen ember szíve nyugalmi állapotban, tévénézés közben 65-70-es pulzusszámmal 4.5-5.5 liter vért mozgat meg, míg terhelés alatt 180-ra ugrik a pulzusa és az így megnövekedett pulzussal 20-22 liter vért mozgat meg percenként. Ugyanez az edzetlen emberke fogja magát és pár hónapos állóképességi edzésre adja a fejét, nyugalmi pulzusa jelentősen csökken, a tévénézés során már 40-60-as pulzussal ketyeg, ha éppen nincs semmi izgalmas. Terhelés alatt viszont már a megnövekedett verőtérfogatnak köszönhetően szintén 180-as pulzussal már a korábbi mennyiség másfélszeresét, 32-34 litert forgat meg. Durva. (Személyes történet: egy rutin tüdőszűrés során elküldtek további kivizsgálásra, mert árnyékot láttak. Megijedtek ők is, meg én is, de pár nap múlva a kardiológián kiderült, hogy a makacs állóképességi munkának köszönhetően a szívem bal kamrájának térfogata nőtt meg olyan mértékben, hogy árnyékot vetett a tüdőre, de a szívem csodálatosan egészséges, köszönhetően a futásnak)

A megnövekedett vérmennyiséget persze el is kell szállítani valahol.  Az érhálózatra is komolyan szükség van. Az állóképességi edzések hatására (főként az érintett izomzatban) jelentős hajszálerezettség-növekedés figyelhető meg. A munkára fogott izomzat az összehúzódások során jelentős mennyiségű energiát éget el, így a szénhidrát- és zsíranyagcsere-folyamatok fejlődnek, a folyamat melléktermékeit szintén a hajszálérhálózat fogja elszállítani, így nem csak az erezettség fejlődik, de a hajszálerek átmérője és megnövekedik.

Az izomsejtekben az energiatermelésért a mitokondriumok felelősek. Ezek a sejtösszetevők a mozgás motorjai, minél nagyobb számban vannak jelen az izomsejtben, annál hatékonyabb az ATP (adenozin-trifoszfát) termelése és annál hatékonyabb és állóképesebb sportolók vagyunk. Lassú, hosszú futások hatására megfigyelhető, hogy ezeknek a mitokondriumoknak a sűrűsége megnő és nem másodsorban az egyes mitokondriumok enzimatikus folyamatai is javulnak, ez egy nagyon fontos adaptációs lépés, amire számítunk a sportolóink edzéstervezése során.

Az izomzat sejtszintű változásai nem állnak meg ezen a ponton, a hatékonyabb működés érdekében az edzett állóképességi sportoló szénhidrát- és zsíranyagcsere enzimeinek aktivitása fokozódik. Az izomzat triglicerid tároló képessége fejlődik, azaz izomzatod könnyebben és hatékonyabban fér hozzá a fűtőanyaghoz a mozgás során és általánosságban is elmondható, hogy az anyagcsere-folyamatok eltolódnak a számunkra egyébként is oly kívánatos zsíranyagcsere irányába, ami megalapozza a fenntartható izommunka biokémiai hatékonyságát.

Az izom energianyerési folyamatainak mellékterméke a laktát, ez az anyag folyamatosan termelődik, ennek mértéke egyenes arányban nő a szénhidrátégetés emelkedésével, ami az intenzitás növekedésével először laposan, majd meredeken ível fölfelé. Fenntartható aerob mozgás esetén a laktát az izommunka során mint üzemanyag vesz részt az energianyerési folyamatban. Állóképességi edzések hatására a laktát elszállítása is hatékonyabbá válik, így gyorsítva az energia-előállítást az izomzatodban.

Az intenzitás mérése

Persze nem csak az edzéseid intenzitása, de az edzéseid  hossza, az edzések közötti és az edzés során alkalmazott pihenőidők mind-mind hatnak arra, hogy a szervezeted hogyan fog adaptálódni, azaz merre fogsz alakulni. Azt már bizonyára észrevetted, hogy az edzés intenzitása egyenes arányban van a pulzusszámmal, ahogy emeled a mozgás intenzitását, úgy követi azt a pulzusod. Ez a felismerés az alapötlete a pulzusmérő eszközök használatának az állóképességi sportolókkal való munkában. Ha edzés közben mérni tudjuk a pulzusunkat, akkor azzal közvetve, de mérni tudjuk a szervezetre rótt edzésterhelés intenzitását és tudjuk, hogy milyen adaptációs folyamatokra számíthatunk annak érdekében, hogy valóban fittebb, gyorsabb és vékonyabb futó legyél! Ha pedig mérni tudjuk, akkor mi edzők tervezni is tudunk vele, tudunk rá mutatókat definiálni és a fejlődésünket, az egész szervezeti adaptációt egy kicsit matematikailag is modellezni. Itt jönnek a képbe megint a csodálatos diagramok, a TrainingPeaks mérőszámai és mutatói. Velük folytatom majd a következő posztban!