A pihenőnapon, ahogy a nevében is szerepel, futás szempontból pihenünk. Ezeken a napokon nincs futóedzésed, tehát ne fuss. E mellett lehetőség szerint kerülj minden fizikális aktivitást, ami hátráltathatja a regenerációd, vagy fizikálisan fáraszthat. Tehát csak nagyon könnyű rekreációs mozgás jöhet szóba, mint egy üdítő, rövid séta. Hengerezhetsz, menj el masszázsra, gyógyfürdőbe, ha van rá lehetőséged. De pl. focizni a haverokkal ne menj le!
A hosszú futás végi intenzív betéttel, az állóképesség fejlesztő terhelést követően egy magas intenzitású, második küszöb körüli terhelést kap a szervezet. Az intenzív ismétlést, amennyiben külön nincsenek meghatározva síkon, vagy emelkedőn hajtsd végre, a lejtőket kerüld. Fáradtan ez az edzés egy extra impulzus, de csak jó állapotban szabad alkalmazni.
Ez a feladat a hosszútávfutók egyik leggyakrabban alkalmazott edzéstípusa. Célja az alap-állóképesség fejlesztése, a szív hatékonyságának javítása, a zsírmobilizáció javítása, a mitokondriumok számának növelése, működésük optimalizálása, a mozgáshatékonyság fejlesztése, a monotóniatűrés fejlesztése. Ezt az edzést fáradtan, vagy pihenten egyaránt lehet és hasznos lehet alkalmazni. A lassú izomrostokat terheljük, melyek a hosszútávfutás legfontosabb izomrostjai. Itt, a terhelés közben, amolyan “kifutok a világból” érzete kell legyen a futónak. Jóleső intenzitás, könnyű légzés, beszélgetős tempó és egyáltalán nem fárasztó érzések társuljanak mellé. Az egyáltalán nem nehéz érzet az edzés végére elérheti a jólesett, ezért elfáradtam érzetet, de hozni kell tudni teljesítményesés nélkül az edzés egészét. Bár a terhelés könnyű, az edzés hosszára való tekintettel szénhidrát frissítésre szükség lehet. Ennél a feladatnál kezdőknél akár síkon is, gyakorlottabbaknál emelkedőn teljesen normális a belegyalogolás. Általában egyedül érdemes végrehajtani, mert a társak könnyen elhúzzák erősebb terhelés felé a tempót és akkor már a kivitelezés sérül, az edzés hatékonysága romlik.
Ebben az edzésben a félmaraton intenzitás körüli betéteken van a hangsúly, melyek intenzívek, de még a második küszöb alatti intenzitásúak. Ezek a betétek erősek, nehéz érzettel társulhatnak. A fő feladatokat megelőző fokozódó intenzitású részfeladatok a szervezet, az izomzat előkészítését szolgálják. A fő intervallok közötti pihenők rövidek és aktívak. Viszonylagos regenerálódást lehetővé tesznek. Ezért az intervallok utolsó ismétlései megterhelő érzettel társulhatnak. Az intervallokat, ha egyébként nincs meghatározva, síkon vagy emelkedőn teljesítsd, lejtőt ne tartalmazzon, de a pihenők eshetnek lejtőre. Ez a feladat jól fejleszt, de egyben erősen fáraszt is, így keveset alkalmazzuk elkerülve a túlterhelést, vagy a sérüléseket. A versenyeket megelőző hetekben, illetve az erősebb hetek előtt, mintegy rávezetésként találkozhat ezzel az edzéstípussal a sportoló. Általában az erősebb intervallokat céltól függően rövidebb-hosszabb alap-állóképesség fejlesztő feladat követ a levezetés előtt.
A pihenőnapon, ahogy a nevében is szerepel, futás szempontból pihenünk. Ezeken a napokon nincs futóedzésed, tehát ne fuss. E mellett lehetőség szerint kerülj minden fizikális aktivitást, ami hátráltathatja a regenerációd, vagy fizikálisan fáraszthat. Tehát csak nagyon könnyű rekreációs mozgás jöhet szóba, mint egy üdítő, rövid séta. Hengerezhetsz, menj el masszázsra, gyógyfürdőbe, ha van rá lehetőséged. De pl. focizni a haverokkal ne menj le!
Ezen edzésnél az alap-állóképesség melletti fő betét a rövid anaerob intervallok, melyek célja az erőfejlesztés és a koordináció javítása. Ezen intervalloknál a pulzus irreleváns, időben túl rövidek ahhoz, hogy elérjék a terheléshez tartozó szintet. Ezért szubjektív érzetekre kell hagyatkozzunk. Az erőbedobás az ismétléseknél erős, de közel sem maximális, egy tízes skálán 7-8 körüli. Az ismétlések közötti pihenő elégséges ahhoz, hogy újult erővel futhassuk a következő nehéz intervallt. Ezeket a rövid erős részeket, amennyiben külön nincs definiálva, lehet síkon, vagy emelkedőre is végrehajtani. Törekedj az odafigyelt, rendezett, dinamikus futásra.
Ez a feladat a hosszútávfutók egyik leggyakrabban alkalmazott edzéstípusa. Célja az alap-állóképesség fejlesztése, a szív hatékonyságának javítása, a zsírmobilizáció javítása, a mitokondriumok számának növelése, működésük optimalizálása, a mozgáshatékonyság fejlesztése, a monotóniatűrés fejlesztése. Ezt az edzést fáradtan, vagy pihenten egyaránt lehet és hasznos lehet alkalmazni. A lassú izomrostokat terheljük, melyek a hosszútávfutás legfontosabb izomrostjai. Itt, a terhelés közben, amolyan “kifutok a világból” érzete kell legyen a futónak. Jóleső intenzitás, könnyű légzés, beszélgetős tempó és egyáltalán nem fárasztó érzések társuljanak mellé. Az egyáltalán nem nehéz érzet az edzés végére elérheti a jólesett, ezért elfáradtam érzetet, de hozni kell tudni teljesítményesés nélkül az edzés egészét. Bár a terhelés könnyű, az edzés hosszára való tekintettel szénhidrát frissítésre szükség lehet. Ennél a feladatnál kezdőknél akár síkon is, gyakorlottabbaknál emelkedőn teljesen normális a belegyalogolás. Általában egyedül érdemes végrehajtani, mert a társak könnyen elhúzzák erősebb terhelés felé a tempót és akkor már a kivitelezés sérül, az edzés hatékonysága romlik.